Összefogást? Nem. Együttműködést!

v2014

Egy ideje motoszkál bennem egy gondolat az ellenzék jelenlegi politikai helyzetével kapcsolatban. Folyamatosan, mindenfelől, szinte mindegyik demokratikus ellenzéki párttól, csoporttól, szervezettől, egyesülettől azt hallom, és a Facebook is ettől hangos, hogy “össze kellene végre fognunk“. Ennek ellenére bármerre nézek, azt látom, hogy éppen az ellenkezője történik – és erre a tegnapi nap is fényes példát szolgáltatott azzal, hogy az esztergomiak, és az általam kifejezetten kedvelt és nagyra értékelt Tétényi Éva lemondták a Parlament elé szervezett demonstrációjukat csupán azért (legalább is információim szerint), mivel a Demokratikus Koalíció és Gyurcsány Ferenc is a területre szervezett egy másik demonstrációt, egy nem kevésbé fontos politikai ügy kapcsán. A lemondás indoka: ne mossanak velük össze minket. Miért? Sok oka van, de véleményem szerint az egyik fontos az, hogy fordítva ülünk a lovon, és nem vagyunk teljesen tisztában az “összefogás” kifejezés pontos jelentésével.

Mert mi is az összefogás? Két személy vagy szervezet szövetsége, amelyben egy közös cél érdekében, a saját identitásuk teljes vagy részbeni feláldozásával, egy harmadik (közös) identitás létrehozásával, együt tevékenykedni. Ettől pedig ebben a jelenlegi, több mint 20 éve individualizmusra kondicionált világban egyre többen húzódoznak. Talán nem is alaptalanul.

Hogy egy egyszerű és mindennapi példával illusztráljam, mi is az alapvető különbség az együttműködés és az összefogás között: Amikor egy fiú és egy lány, mai szóhasználattal élve “járnak” egymással, akkor mindkettejük megelégedésére létrehoznak egy érzelmi (és testi) együttműködést. Ekkor még mindketten teljesen szabad individumok, bármikor meggondolhatják magukat. Az összetartó erő és cél, az együttlét kellemes mivolta mindkét fél számára. Ha a fiú és a lány úgy döntenek, hogy összeházasodnak, azt nevezhetjük ebben a példában összefogásnak. A házassággal, ugyan megtartják identitásuk egy részét, de ugyanakkor létre is hoznak egy harmadik, egy közös identitást (a családjukat.) Ezt gyakran a nevükben is megjelenítik, és ideális esetben a tetteik is eként működnek.

Az elmúlt időszakban az életben, így a politikában is minden ellenzéki erő a saját egyéni identitását kereste. Ki sikeresebben, ki kevésbé, de mindegyikük meg van győződve, hogy ezt meg is találta. Ne lepődjünk meg azon, hogy nem akarnak összefogni és így feladni az eddigi munkájukat, főleg akkor, ha úgy értékelik, hogy az összefogással a másik partner korábbi hibáit is magukra veszik…és ez sajnos nincs is távol a valóságtól. A politikában nincs bocsánat. Vagy ha mégis van, akkor sem 2-3 év után.

Én azt javasolnám a demokratikus ellenzék minden tagjának, hogy egy ne szaladjanak ennyire előre egy hosszútávfutó magányosságával, és ne erőltessenek olyasmit, ami ellen ilyen zsigeri ellenállás érezhető. Kezdjék inkább először együttműködéssel, és ott is csak bizonyos ügyek kapcsán / mentén, először.  Mindegyikük! Ha ez az együttműködés már gördülékenyen megy, ha a feleknek már nem derogál a másikkal egy légtérben lenni – főleg ha a célban egyetértenek – akkor lehet csak bármiféle összefogásról még csak elkezdeni is, gondolkodni. Addig minez csak vágyálom!

Tehát, kedves demokratikus ellenzéki pártok, szervezetek, egyesületek, csoportok. MŰKÖDJÜNK EGYÜTT….és ha az már megy, csak akkor lépjünk tovább, és addig se koptassuk egy olyan szép kifejezést, mint az összefogás!

Mi, a Változást 2014 csoporttal elkezdtük ennek a gyakorlatát. Minden olyan demokratikus ellenzéki rendezvényére elmegyünk támogatónak (vagy ha felkérnek, segítőnek is), amely rendezvény céljával egyetértünk, megtartva, sőt kihangsúlyozva identitásunkat,  függetlenül attól, hogy mely szervezetről van szó. Kövessétek még többen a példánkat!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük