Ostoba uszítás

Magyarország szélsőjobboldali kormánya szoros partneri viszonyra törekszik az Európai Unión kívüli nagyhatalmakkal is. Ezen együttműködés keretében született döntés azzal kapcsolatban, hogy Kína egyik meghatározó felsőoktatási intézménye, a sanghaji központú Fudan egyetem Budapesten létesít campust, melynek létesítési költségét Magyarország vállalja. A 2,3 milliárd dollár becsült értékű beruházást a magyar kormány az első hírek szerint kínai hitelből kínai építőipari cégekkel tervezte kivitelezni. 

Lényegében a világ egyik legjobb felsőoktatási intézménye tervezte a Budapestre költözést, mely az elképzelés szerint tudományos, technikai és kulturális értelemben is segítheti Magyarország haladását. Az egyetemi kampusz kivitelezését vállalja Magyarország, a Fudan pedig adja a magas szintű oktatási rendszerét és tudásanyagát. Ha a Fudannal azonos szinten lévő, de “nyugati” egyetem érkezéséről lett volna szó, valószínűleg minden politikai oldal elfogadja a vázolt konstrukciót, azonban Orbán Viktor parlamenti ellenzéke szélsőségesen euroatlantista, Oroszország és Kína kapcsán képtelen normális hangot megütni, így szinte azonnal durva antikommunista és sinofób kampányt indítottak a beruházás ellen.

Az ellenzék elfogultságát jól mutatja, hogy az egyetemi beruházással szinte egyenlő értékben vásárolt Orbán német harckocsikat és amerikai rakétavédelmi rendszert, melyekre az országnak tényleg semmi szüksége, azonban ezekkel a beruházásokkal kapcsolatban még a legenyhébb kritikát sem fogalmazták meg a magyar ellenzékiek.

A Fudanra adott ellenzéki reakció legszomorúbb része a temérdek uszító butaság nyílt vagy alig burkolt hangoztatása. Önmagukat szakértőknek beállító emberek arról értekeztek, hogy “minden külföldön élő kínai ügynök”, az interneten bibliai idézetnek hazudva ismételték el a kínai gyarmatosítást megideologizáló német császárnak II. Vilmosnak azon szavait, hogy “jön a sárga veszedelem”. Közvetlen családtagom beszélt arról, hogy az ellenzékhez köthető TV csatornán egy betelefonáló elmondta, hogy a kínai piacon az egyik cipőárus a másikat “ezredes elvtársnak” szólította.

Történt mindez annak ellenére, hogy a Fudan egy tradícionális, európai értelemben is polgárinak tekinthető, a wikipédia ismertető szerint is liberálisnak mondott felsőoktatási intézmény. A magyar ellenzéki “szakértők” és politikusok ettől függetlenül hangos “kommunistázásba” kezdtek, megvádolva előre valamennyi jövendő oktatót és hallgatót azzal, hogy “kínai bolsevik ügynökök” lesznek.    

Az ilyen típusú gyűlöletkeltési kampány Magyarországon nem most történik először. Orbán Viktor miniszterelnök 2015-ben a nemzetközi menekültválságra humanitárius segítség helyett speciális, állami forintmilliárdokból finanszírozott gyűlöletkampánnyal reagált. Vad összeesküvés elméletekkel kombinált iszlamofób rasszizmus lett a kormányzati álláspont. A hivatalos parlamenti ellenzék cinkos és halk támogatója volt ennek. Érdemben nem kritizálták a kormányzatot, nem tiltakoztak az ország déli határára emelt új vasfüggöny miatt, sőt volt aki közülük megfogalmazta, hogy alapvetően az egy jó reakció volt Orbán részéről. Csupán civil csoportokban voltunk pár százan, akik hangosan elítéltük mindezt és fontos humanitárius segítséget szerveztünk és biztosítottunk az országba érkező embereknek. Maréknyiak voltunk, akik emberek mertek és tudtak maradni az embertelenségben.

A kormányzati kampány hatására egy addig a közel-keleti országokból érkezőket befogadó országban sok tízezren lettek “migránsgyűlölők”. Annak ellenére is, hogy például a rendszerváltás előtt az országba érkező szírek jelentős része a magyar egészségügyben dolgozott orvosként, így az emberek jelentős részének közvetlen tapasztalata is volt azzal kapcsolatban, hogy mennyire hasznos tagjaiként tudnak élni a társadalomnak. Magyarországon a más országokban az iszlám valláshoz kötődő fundamentalizmusnak nyoma sem volt, még csak szavak szintjén sem. Láttam, hogy ez az államilag gerjesztett gyűlölet milyen mértékben viselte meg az évtizedek óta velünk élő embereket, akik hazájuknak gondolták ezt az országot, itt dolgoztak, fizettek adót és alapítottak családot.

Az azóta eltelt években csillapodott ugyan a kormányzati iszlamofóbia, azonban minden adandó alkalommal előveszik, ha a kollektív félelemkeltést látja indokoltnak a hatalom. Azt a látszatot keltik, hogy a nyugati társadalmak minden baja visszavezethető arra, hogy kulturálisan az európaitól eltérő kisebbségeket fogadtak be. 

A már említett ellenzék ezekre a hangokra sem reagál érdemben. Sőt, igyekszik megerősíteni, hogy Orbán esetleges leváltása után sem fog alapvetően változtatni az ő politikáján ezen a területen. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a kormányzati gyűlöletkampányokra hasonlító, csak más kisebbségi csoportokat célzó kampányokat szerveznek. Az ő célkeresztjükben sokáig az első világháborút követően a jelenlegi országhatárokon túlra került magyar közösségek kerültek, akik kétségtelenül kedvezményezettjei Orbánnak és az általa adott szavazati jogukkal döntő többségükben a kormányfőt támogatják. Ez azonban nem indokolhat ellenük irányuló gyűlöletkampányokat. 

Sokat rontott a helyzeten, hogy Orbán Viktor egy olyan választási rendszert alkotott, melyben ellene győzni csak 1 az 1 ellen felállásban lehet. Ez kikényszerítette az ellenzéki pártok összefogását minden ideológiai szembenállás ellenére is. A 2022-es országgyűlési választáson együtt indul az antiszemita, cigánygyűlölő Jobbik, a kommunista utódpárti létből szocdemmé formálódó szocialisták, két zöld és két neoliberális formáció. 

Győzelmi esélyeik még így is rendkívül rosszak, ezért minden adandó alkalommal kirohansászerűen és alapvetően átgondolatlanul támadják a kormányt. Kampányt indiítottak például az orosz és a kínai covid oltás ellen, átmeneti siker után ez hatalmas kudarc lett számukra, arról nem is beszélve, hogy az egykori kormányfő Gyurcsány Ferenc pártjának lett olyan politikusa, aki visszautasította a felajánlott kínai oltást és később belehalt a betegségbe. 

Már a “keleti vakcinák” elleni ellenzéki hadjárat során megfigyelhetőek voltak ruszofób és sinofób hangok, melyek évtizedes múltra tekintenek vissza ebben az országban. A tudatlanság és az ilyen jellegű amerikai propaganda gyilkos ideológiai mixet alkot a fejekben. 

Ebben a helyzetben lett hír, hogy a Fudan Egyetem Budapesten nyitja meg Campusát. Ez a világ egyik legjobb felsőoktatási intézménye, Magyarországon ma már nincs olyan, melyhez hasonlítható lenne. Erről a területről elképesztő mértékű forráskivonás történt az elmúlt évtizedekben, a megszerzett diplomák jelentős része értéktelen, létezik még ugyan ingyenes tanulási lehetőség, de ennek területe folyamatosan szűkül, mind nagyobb teret kap a költségtérítéses oktatás, az átlagemberek számára megfizethetetlen összegű tandíjakkal. A helyzetet súlyosbította, hogy Orbán Viktor kormánya egy alapvető szerkezetátalakítást indított el, az állami fenntartású intézmények többsége alapítványi fenntartásba kerül. A Színház és Filmművészeti Egyetem esetében jelentős méretű hallgatói és oktatói ellenállás indult, komoly társadalmi támogatással. Volt egyetemfoglalás, tömegtüntetések, azonban a kormányzat minden ellenállást félresöpörve megvalósította maradéktalanul az elképzeléseit és a minta más egyetemek esetében is alkalmazásra került. Ezeken a helyeken már nem szerveződött ellenállás sem, mert belátta minden érintett fél annak értelmetlenségét. 

Ilyen körülmények közt a kínai egyetem Budapestre költözése, annak egyértelmű kormányzati támogatása szinte azonnali felháborodási hullámot hozott. A helyzetet súlyosbította, hogy az összefogásban részt vevő ellenzéki pártok ebben újabb kampánytémát találtak maguknak, így érdekeltek voltak abban, hogy minél kevesebb valódi információ jusson el az emberekhez, az indulatokat manipulált módon gerjesztették. A helyzetnek az sem kedvezett, hogy a Fudan egyetem költözésének híre egybeesett új amerikai elnök által indított Kina-ellenes kampánnyal. Az ellenzéki pártok többsége perverz módon kötődik az Egyesült Államokhoz és az Európai Unióhoz egyaránt. Az euroatlanti térséget nem csupán egy politikai közösségnek tekintik, hanem kulturálisnak is. Azt propagálják, hogy Brüsszel és Washington az idealizált ellentéte mindannak, amit Orbán Viktor képvisel. Egy cseppet sem zavarja őket, hogy a magyar miniszterelnök az egyik legszorosabb szövetségese Angela Merkelnek, a NATO elkötelezett tagja. Magyarország Németországtól harckocsikat, az Egyesült Államoktól pedig rakétarendszert vásárolt óriási összegekért. A helyzetet pedig csak súlyosbítja, hogy az ellenzéki sajtó legalább ilyen szinten kötődik érzelmileg ehhez az euroatlanti tengelyhez, Oroszországról és Kínáról kizárólag rettenetes dolgokat jelentetnek meg, objektív híradásnak még a nyomait sem nagyon találni. Persze ebben sok meglepő nincs, egy viszonylag jól körülhatárolható elitkör működik kulturális és politikai téren, akiknél fontos közös nevező, hogy aktív hirdetői mindazon ostoba antikommunista közhelyeknek, amelyek az Egyesült Államok által terjesztett nemzetközi propaganda alapelemei és jól meg is élnek ebből. 

Kínáról tehát a rosszat vagy semmit elv uralkodott ebben a közegben, nem csak most, hanem az elmúlt évtizedekben is. Alternatív hangok alig-alig jutottak el a magyarokhoz. Kína megelégedett azzal, hogy a mindenkori kormányzattal jó kapcsolatot ápolt és jó kereskedelmi kapcsolatok alakultak. Alig jutott el Magyarországra információ azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évtizedekben mekkora fejlődésen esett át a távol-keleti hatalmas ország. A többség nálunk úgy gondolja, hogy általános a nyomor, a kínai emberek éhbérért dolgoznak és a kommunisták egy torz elnyomó rendszert tartanak fenn a legbrutálisabb fegyveres terrorállammal. Szinte semmit sem tudunk a hatalmas technikai és tudományos fejlődésről, a többség annak ellenére sem, hogy a használati cikkek többsége már Kínából érkezik. Egyöntetűen azt gondolják, hogy a “kínai” az csak silány bóvli lehet. Arról pedig pláne semmit sem hallani, hogy az országban hatalmas jóléti haladás történt, tömegek kerültek ki a szegénységből. Nem csupán a társadalom néhány százaléka lett nyertese egy ország fejlődésének, hanem százmilliók. Az sajnálatos tény, hogy Kína érdemben nem is tett azért, hogy javítson ezen az összképen. Miközben Venezuela vagy Kuba Budapesten intenzív kampányt folytat azért, hogy az amerikai gyökerű antikommunista propagandát ellensúlyozza, Kína esetében alig van ilyen jellegű tevékenység.

Sajnos tehát semmi meglepő nem volt abban, hogy az amerikabarát ellenzék sikeres gyűlöletkampányt tudott indítani. Ebben a Fudanról szóló valós tényeknek minimális tér sem jutott. Nem tudtuk meg például, hogy ez egy nagy múltú, 1905-ben alapított egyetem, mely alapvetően egy társadalmilag mélyen beágyazott európai értelemben is polgári és tudományos intézmény. Megdöbbentő módon az ellenzéki pártok és a sajtó hangsúlyozták azt, hogy az alapító dokumentumában szerepel hivatkozás a marxizmus-leninizmusra, arról viszont már egy szót sem szóltak, hogy amikor ez oda bekerült, akkor a hallgatók Kínában tiltakozó akciókat tartottak, mert féltették a tudományos munka szabadságát. Magyarországon sikeresen tudták azt a látszatot kelteni az ellenzéki véleményvezérek, hogy kínai kommunista kémközpont fog létesülni magyar pénzből Budapesten. Fel sem merült az a gondolat – persze szándékosan-, hogy a Harvarddal vagy más hasonló nagyságrendű felsőoktatási intézménnyel egy súlycsoportba tartozó egyetem érkezhet Magyarországra. 

Az ellenzéki kampány persze nem állt meg Kína elnyomó jellegénének hangsúlyozásánál, az antikommunista közhelyek mantrázásánál. Az egymásra licitáló, alapvetően szélsőségesen amerikabarát neoliberális politikusok áttolták az ügyet a nyílt rasszizmus területére is. Arról is bátran beszélni kezdtek, hogy a világ különböző pontjain élő kínaiak valamennyien egy elnyomó kommunista rendszer besúgói, akiknek kötelességük jelentéseket adni országuk titkosszolgálatainak. Ment mindez nyílt politikai állásfoglalásokban, újságcikkekben és a közösségi médiában a legvisszataszítóbb névtelen rasszista uszítással. A dolog logikája szinte pontosan megegyezett azzal, amit néhány évvel korábban a kormány alkalmazott a menekültekkel szemben. 

Elvetették a gyűlölet magjait és az burjánzani kezdett. Az interneten mindez olyan helyeken is feltűnt, ahol addig a kínai magyar barátság, együttélés volt a téma. Itt hirtelen előkerültek a tematizált üzenetek, támadólag minden kínai irányába. Nyilván többségük nem értette sem a Fudan ügyet, olyan kérdésekkel meg pláne nem kívánt foglalkozni, melyek az amerikai propaganda hátszelével érkeztek az országba. Hirtelen középiskolás lányoktól vártak magyarázatot a hongkongi helyzet vagy az ujgurok táborokba zárása kapcsán. Néhányan közülük próbáltak az észérvek talaján maradva vitatkozni, de a tömeges gyűlölethullámmal nem tudtak mit kezdeni. Persze ezekben a vitákban a legtöbbször a magyar nyelven elérhető alternatív, azaz a kínai álláspont hiányzott. Ezt pótlandó néhányan a legjobban terjesztett állításokkal szembehelyezhető magyar nyelvű tartalmakat szerkesztettünk, ezek sikeresek is voltak, de az intenzív kampányt befolyásolni alapvetően képtelenek voltunk. 

Hol történik mindez? Abban az országban, amelyben jelentős számú Kínából Magyarországra telepedett ember él. Többségük üzleti vállalkozás céljából érkezett, családi szálaik már inkább kötik őket Budapesthez, mint Pekinghez. Lányom a főváros 10. kerületében jár iskolába, ez az egykori munkás többségű városrész ma az egyik legnagyobb kínai közösséggel bír. Bezárt egykori gyártelepekből bevásárló központok, raktárak lettek. Az itt dolgozók gyerekeiket az állami iskolákba járatják, a legtöbb helyen példás a befogadás és beilleszkedés folyamata is. A lányom általános iskolai tanulmányai alatt szinte mindig volt kínai osztálytársa, akik a legtöbbször év közben, nyelvtudás nélkül érkeztek. Igyekezetükre és szorgalmukat a legjobban az bizonyítja, hogy a szinte minden alkalommal az adott tanéven belül nem csak a nyelvet tanulták meg, de kiváló tanulók is lettek. Olyan oktatási rendszerben, ahol minden magyarul folyik. A kínai gyerekeket tehát nem íratják külön speciális intézményekbe akkor sem, ha ezt megtehetnék. A nyugatról érkező családok ellenben szinte minden esetben a drága angol nyelvű magániskolákat választják. A kínai és magyar fiatalok közös iskolai szocializációja az egyik legfontosabb alapja a békés és baráti együttműködésnek. Megszűnnek nekik köszönhetően azok a nyelvi problémák, amelyek szüleiket még jellemzik és amelyek számtalan rasszista viccelődés alapját jelentik. Kényes társadalmi egyensúly ez, melyre vigyázni kellene. Már csak azért is, mert népeink között ezek a generációk jelentik azt a hidat, amely a jövőben egy olyan kis ország számára, mint Magyarország nagyon fontos lehet.

Az az ellenzék, mely ezt a visszataszító kampányt kivitelezte, ezt a békés együttélést veszélyeztette szándékosan. Pusztán politikai haszonszerzés céljából gyűlöletkampányt indított nem csak egy ország, de minden állampolgára ellen. Ez nem csupán hiba, ez bűn is. Nyilvánvalóvá tették, hogy egy cseppet sem jobbak, mint az az Orbán Viktor, aki egy jellegét tekintve hasonló visszataszító kampányt indított 2015-ben a menekültek ellen. Szomorú ország az, ahol az egyik politikai oldal az iszlamofóbiából csinál politikai tőkét, a másik pedig a sinofóbiából.

A koronavírus járványt követő első nagyobb tömegdemonstráció a Fudan egyetem ellen zajlott, mert az a szervezők szerint elveszi a helyet a “magyar diákoknak” épülő diákváros elől. Több ezren vonultak keresztül Budapesten, a tömeget az ellenzéki pártok támogatói adták, a transzparansek jelentős része antikommunista volt és bőven akadt alig burkolt idegengyűlöletre utaló üzenet is. A magukat egyébként baloldaliként meghatározó szervezők ennek ellenére azt hangsúlyozták, hogy nem céljuk a kínai emberek elleni uszítás, csupán a kommunista rezsimet és az azzal együttműködő Orbán Viktort ítélik el. Mindeközben Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere szónoklata alatt maga elé tett egy Micimackó plüssfigurát, mert magyar ellenzéki körökben az a képtelen és minden valóságalapot nélkülöző pletyka terjedt el, hogy a mesefigura hasonlít Hszi Csi-ping elnökre és ezért be van tiltva a Kínai Népköztársaságban. Az ellenzéki indulatok az interneten elérték a budapesti kínai nagykövetség facebook oldalát is azt követően, hogy a sajtószóvívő reagált a tüntetésen elhangzott, országát érintő vádakra. 

A tüntetés és társadalmi mozgalom hatására a kormány “elhalasztotta” a Fudan Campus létesítésének projektjét, elvileg 2023-ban népszavazást követően indulhat el újra a létesítésről szóló társadalmi vita. Lényegében ez azt jelenti, hogy az ellenzéknek “sikerült” megakadályoznia, hogy a világ egyik vezető felsőoktatási intézmény ye megjelenjen Budapesten.

A fenti írás megjelent a junge Welt németországi napilapban KLIKK.

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •