“Otthon érzem magam köztetek. Rémes az egész.”

tgmkint

Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus volt a vendége a Dombos Fest irodalmi táborának a rendezvény utolsó két napján. A Kolozsváron született, Budapesten élő politikai gondolkodó, közíró egy pódiumbeszélgetésen vett részt, amelyen Losoncz Márk fiatal filozófus és kutató kérdezte, hétfőn délelőtt pedig a politika és irodalom kapcsolatáról tartott előadást.

A beszélgetésen a kisebbségi létről, az Új Symposionról, az egyetemista megmozdulásokról és a kapitalizmus kritikájáról szólt Tamás Gáspár Miklós. Elmondása szerint egészen otthonosan érezte magát Szabadkán, amikor látta, hogy a vasútállomás épületén magyarul is szerepelt a felirat. „Ezzel álcázzák az elnyomást. A kisebbségi ember pedig mindég elolvassa a feliratokat.” Ez alaptermészetéhez tartozik, s példa arra, hogy a kisebbségi helyzetnek is megvan a haszna. „Amúgy összességében a bezártságok, hamis cinkosságok mellett van valami barátságos, meghitt, hazug, meleg, gyalázatos, édes benne. Otthon érzem magam köztetek. Rémes az egész” – mondta a filozófus, aki a 70-es évek végén és a 80-as évek elején a Hídban és az Új Symposionban is publikált. „Otthon éreztem magam a lapban, ahol abban az időben legálisan és magyarul jelenhettek meg az írásaim. Magyarországon erre nem volt lehetőség. Az Új Symposion következetesen az új baloldalhoz tartozott, s szövetség, szolidaritás volt a tagok között.”

Tamás Gáspár Miklós az elmúlt években több egyetemista blokádhoz is csatlakozott, az ezeket megelőző és követő beszélgetéseken is részt vett Újvidéken, Belgrádban, Zágrábban. Felkeltette a figyelmét „a fiatal értelmiségi mozgás, amely rokona azoknak a gondolatoknak, amelyekről írok”. „A 90-es években megszakadt a forradalmi baloldal (másmilyen baloldal nincs!) útja Európában. Nem maradt rés a kapitalizmus falán. Viszont a kapitalizmus számára is új helyzet állt elő: kiderült, hogy nem tölti be teljesen a teret. A 90-es évek végén azonban megjelentek az új rendszerellenes mozgalmak. Ma pedig látjuk, hogy Európa perifériájáról (Görögország, a Balkán más országai, Spanyolország) ismét erőre kap a baloldal.” Tamás Gáspár Miklós részletesen taglalta a kapitalizmus alapelveit (matematika, jog, közgazdaságtan), a sajátságát, hogy bírálható a nyilvánosságban, s hogy a kapitalizmus miként képes magába fogadni önmaga bírálatát is. „A kapitalizmus hétköznapjai a forradalom hétköznapjai” – összegezte fejtegetését, amelyben a soha nem létezett kommunizmust („A Szovjetunióban államkapitalizmus volt.”) és a kapitalizmus vetette össze. A forradalomról szólva megállapította, hogy Magyarországon kultikus tárggyá vált a forradalom, amelynek eredménye az lett, hogy a lázadást szentségtelen attitűdnek kezdték magyarázni, ma pedig elnyomásként értik. „Magyarországon ma nem létezik marxizmus. A magukat szocialistának mondó politikusok 90 százaléka neokonzervatív, akik támogatják az olyan imperialista intézményeket, mint az Európai Unió, az IMF-től várják a segítséget, 2003-ban pedig fejet hajtottak az iraki háborúra.”

A kapitalizmusról tovább gondolkodva hozzátette, hogy „téved az, aki azt mondja, a kapitalizmus igazságtalan. A kapitalizmus a legigazságosabb rendszer, hiszen egyenlő jogi személyekként kezel mindenkit. Természetesen privilégiumok léteznek benne, amelyek vagy anomáliák, vagy a feudalizmus maradékai. Az a probléma vele, hogy miként határozza meg a keretet, amelybe az egyenlő jogi személyek tartoznak. Ez történhet nemzeti alapon, s akkor a bevándorlók nem tartoznak közéjük, vagy a munka alapján, s a munkanélküliek, idősek, fiatalok, munkaképtelenek szorulnak ki az erkölcsi csoportból.”

Tamás Gáspár Miklós több alkalommal is rámutatott az Occupy és a spanyol Indignados ellenállási mozgalmak hiányosságaira. Losoncz Márk kérdésére felelve elmondta, „hogy az antiglobalizációs tiltakozások legnagyobb problémája, hogy ma már nem mozgalmakról van szó, hanem rövid élettartamú, a célok elérésével vagy meghiúsulásával gyorsan feloszló kampányokról.” A közösségi tiltakozások morális alapjainak elmorzsolódása (győzelem esetén) összefüggésben áll rendszerkritikai attitűd problematikájával is. „A forradalomban gondolkodók nagy fejtörése, hogy hogyan érvényesítsék akaratukat, csatlakozzanak-e a hivatalos politikához, vállalva, hogy eszméik morálisan tönkremennek egy vállalhatatlan rendszerben, továbbá hogy miként kerüljék el a zsarnokságot. Újabban azon gondolkodom, hogy a politikai formák, amelyben a felforgatást elképzeljük, a polgárságban (a felvilágosodásban) megörökölt formák. Ezekben kiemelt szerepet kap a nyilvánosság, az információ eljuttatásának problémája, az elnyomás nélküli szervezeti formák megtalálása. Még nem született megoldás arra, hogy a jelenlegi szervezetek által hogyan lehet létrehozni egy kapitalizmuson túli formát.”

FORRÁS: Magyar Szó

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük