Pannónia dicsérete, avagy háltak az utcán

háltak az utcán

J. P. és J. A. tiszteletére

 I.

Hajnali lágy pasztell: hajléktalan ébred a flaszter

szürke kövén, köpenyén mennyei razzia-fény,

gyomra korog, fázik, tápászkodik, indul, a házig

nyolc lépés, nekilát túrni, de közben imát

mond, hogy igék űzzék el a földi világ kukabűzét,

s mit rámért a nyomor, nyelje le mind a gyomor!

Pörgeti tíz ujját, így zeng hamarost haleluját,

mert ha megáldja az Úr, egy napot újra kitúr…

II.

Pannóniánk, új távlatod int felénk!

Minden kukában mennyi a túrható!

A csontról nincs a hús lerágva.

Néha egész kenyeret kidobnak.

Ó, szent pazarlás! Gazdagodás jele!

A hulladékon új generációk

nevelhetők fel, és a sorrend

ott van örökre a génjeikben.

A társadalmat rend üzemelteti:

– Ki rág először, és ki utána csak?!

Ki lesz vezér, ki most a polgár,

új kapukulcsa kinek lehet még…

… s kié a semmi? Végül az alkohol

illúziókat programoz ernyedő

éberségű öntudatunkba;

erre az emberek mindig adnak

majd némi kézpénzt, mely kukaléthez is

feltétlenül kell, mint minimálisan

havonta fürdés, hogy ne érezd

hullaszagunkat előre rajtunk.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük