Papagájkommandó

konokpéter003

Kis falunkba tegnap megérkezett a papagájkommandó.

Ezt most tessék szó szerint venni, nincs benne semmiféle politikai sandaság: napok óta papagájbemutatót hirdettek a helyi kultúrházba, a gyerek határozottan izgatott (papagájt csak természetfilmekben lát, hat macska mellett a papagájtartás izgalmas, de instant és mindenképpen megrázó hobbinak számítana.)

Az embernek vannak kulturális igényei, melyeket egy papagájbemutató megtekintésével vélhet akár abszolválni. A papagájok bemutatása nem csupán talmi érdekesség, de határozott aufklérista felhangja van, a világot hozza el ide, Európa félreeső közepébe, a mi kis kultúrházunkba. Az Ildivel határozottan úgy gondoljuk még, hogy – ha más nem, hát bölcsészdoktorátusunk okán, ő irodalmár, én történész, igazi régi vágású kelet-európai értelmiségi értelmetlenség mindkettő – mégiscsak valamiféle illékony, önmagát örökkön firtató szellemi középosztályba tartozunk, és bár munkánk egyikünknek sincs, de ki tudjuk gazdálkodni a papagájbemutató ötszázforintos belépődíját, hiszen van igényünk, és nem csak kenyérrel meg baromfipárizsival él az ember, hanem a világ iránti nyitottsággal is, olyan szellemi izgalmakkal, amiket lokális szinten egy papagájbemutató képes megfelelően reprezentálni, amíg a Royal Shakespeare Company és a milánói Scala vendégjátékai némi célzatossággal rendre elkerülik szűkebb pátriánkat.

Szóval majd csak jövő héten fizetjük be az internet-elmaradást, most papagájbemutatóra megyünk (abban a büszke tudatban, hogy ma Magyarországon határozottan jó helyzetű embereknek számítunk azzal, hogy momentán csak az internet befizetését kell kreatív módon átcsoportosítanunk az efféle hívságokért). Azért persze élek a gyanúperrel, hogy a papagájbemutató inkább lesz vásári mutatvány, mint felvilágosító aktus, de tulajdonképpen szeretem a vásári látványosságokat.

A papagájbemutató igen mozgékony, praktikus szellemre vall. Olyan, mint valami utazó látványosság a 20. század elejéről, a boldog békeidőkből, az exportált háborúk korából, „Jónás, az irdatlan cethal”, „a kétfejű gyermek”, „a sötét Afrika törpe kannibálasszonya” (csak az marad ki, hogy „katonáknak, diákoknak féláron”, itt mindenkinek ötszáz, demokrácia van, egyenlőség, testvéreim).

Körülbelül húsz ketrec, bennük jobbára szomorú, zaklatott és zilált papagájok, a ketreceken a Wikipédiából kinyomtatott információk, „nagyon kedves madár”, „ideális lakótárs”… A többnyire csendes, magukba forduló, vedlő madarak ketrecei körül pedig – mintha Miloš Forman forgatna éppen – hujjog és füttyög és rikácsol a látogatók serege. Minél csendesebbek a borzas, kopott madarak, annál hangosabbak a ketrecek körül tömörülő vendégek. A terem egyik sarkában rózsaszín és világoskék vattacukor kapható (ötszázé’, persze nem ússzuk meg), a másik sarkában papagájos arctetoválás (hálisten, kimarad), a legfontosabb sarokban egy jókora papagájjal lehet fényképezkedni ezerért, a sor folyamatos, Flórát szerencsére ez sem vonzza. Az egész mérhetetlenül szomorú, és egyben lidércesen mulatságos, sajnálom a madarakat, sajnálom a látogatókat, magunkat is sajnálom, mégis összeköt mindannyiunkat a spektákulum bizarr sutasága, lenyűgöz a manifeszt talmiság, az egész fáradt karnevál.

Előttem a ketrecben egy jákó produkálja magát, a ketrec túloldalán egy apuka igyekszik fokozni a mutatványt – a rácson át a két aktus egybeolvad, én is benne vagyok a képben, ketrec, madár, ember, megfigyelő és megfigyelt, a szerepek esetlegesek. A madár őszintén unatkozik, mi őszintén tettetjük, hogy igenis érdekes ez, hogy jól szórakozunk, hogy új élményekkel, új tudással gyarapodunk, hogy a gyereknek is hasznos, hogy ami nem öl meg, az megerősít.

Utána persze obligát vattacukor, kanálka kristály, szemernyi festék, és csak pörög, pörög a masina, ahogy ezt a szinte semmit látványos, ragacsos valamivé tupírozza, rikító látszattá egy hurkapálcika körül. Beleragadtunk, mint a kedélybeteg papagájok a ketrecükbe. Hiszünk benne kicsit, hiszen ez a valóságunk.

Otthon vagyunk.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük