Patkány rágta reménysugár

villany kapcsolo
A fördőszoba bejárata  

Mennyire lehet sötét egy omladozó önkormányzati bérlakásban, hogy lakói számára láthatatlanná tegye a penészben fodrozódó valóságot?  Megfelelően árnyalni a meleget és biztonságot nyújtó menedéket, ahol a reményvesztett lakók megvetik víztől felázott ágyaikat? A válasz: semennyire! Az ilyen mindenhol és mindenben jelen van: az embert fojtogatja a nehéz pára. Állandó versenyfutás az idővel, csekkek és kiadások végtelen egyvelege, plusz a természet törvénye, győzni csak fájdalom és lemondás árán lehetséges. A legtöbben nem önszántukból kerültek lehetetlen élethelyzetbe: pénztelenség vagy még ennél is rosszabb, emberi hanyagság kergeti a családokat kelepcébe. Életesélyük drasztikusan csökken

Cikksorozatunkban hétköznapi családokat mutatunk be. A maguk korántsem hétköznapi élethelyzetében. Befizetetlen számlák, fenyegető önkormányzati határozatok és könyörtelen uzsorások világa bontakozik ki a vallomásokból. Emberek vallanak megpróbáltatásaikról, akik magukon hordozzák a szegénység és megaláztatás jelvényeit. Mindezt méltósággal, példamutatással viselik.

A Viola utcai patkánytanya

P. Jolán 5 gyermeket nevel egyedül a 45 négyzetméteres önkormányzati bérlakásban.  A 12 éves ikerpár, Benjamin és Junior a legkisebbek, őket követi a 16 éves Norbi és a 17 éves Krisztofer, majd a legnagyobb fiú, András, 26 éves, lakatosként dolgozik. Apjuk évekkel ezelőtt elhagyta őket. Az asszony közmunkaprogramban dolgozik havi 47 ezer forintért, így nagy szükség van nagyfia anyagi segítségére.

Az idén decemberben lesz három éve, hogy a mostani Üllői úti bérleménybe költöztek. Előtte a Viola utcában laktak, egy 64 négyzetméteres, saját pénzből rendben tartott bérlakásban, de onnan költözniük kellett. A lakásban elszaporodtak a patkányok, felfalták a család bútorait, a gyerekek játékait, a ruhájukat. A helyzet válságosra fordult. Az asszony kétségbe esett: gyerekei és saját egészségi állapotának védelmében intenzív harcba fogott, az önkormányzat illetékeseihez fordult. Hónapokba telt, mire elért valamit. 2009 nyarán az önkormányzat végre úgy határozott, hogy ideiglenesen kiköltözteti a családot, és átmeneti szállást biztosít a számukra, míg ki nem irtják az betolakodókat a lepusztított lakásból. Csak három hónap – ígérték a családanyának akkoriban, de három év lett belőle. Ma már azt is tudják, oda sosem fognak visszaköltözni.

– Én már akkor láttam, hogy a felajánlott lakás koszos és vizes, minden fal ázik a penésztől, de azzal nyugtattak, hogy csak három hónapról van szó – meséli Jolán, aki félve az illetékesek bosszújától, arc nélkül vállalta a beszélgetést. – Ki vagyok szolgáltatva nekik. Egy tollvonással megfoszthatnak attól, hogy a gyerekeimmel egyszer normális lakásba költözhessek. Nyár volt, fáradtak voltunk és kimerültek, ezért vonakodva ugyan, de belementem az ideiglenes lakáscserébe – folytatta elcsukló hangon.  – Papírt kaptam arról, milyen használati tárgyakat és bútorokat kellett hátrahagynom. Ma ez a papír jelenti egyetlen reményünket. A károm tetemes, amit az önkormányzat nem ismer el. Ki volt csempézve az egész fürdőszoba. A járólap, a parketta, konyhabútor, mindent számlával tudtam igazolni. A mai napig azt a választ kapom, hogy több mint hatszázan várnak lakásra a kerületben, örüljek, hogy egyáltalán fedél van a fejünk felett.

Élősködők helyett a víz lett az uralkodó

– Amikor beköltöztünk, új bútorokat kellett beszerezni. Ágyat, szekrényt, szőnyeget, mert a régi lakásban minden felemésztett a patkányok áradata. Az újabb kellemetlen meglepetés akkor ért bennünket, amikor szembesültem az első villanyszámlával. Több mint 50 ezer forint volt. És még csak nem is árammal fűtünk, a gázszámla további 17 ezer. Ehhez jön hozzá a 30 ezres bérleti díj. Ugyan annyi t kell fizetnem, mint az előző lakásban, pedig ez majd 20 négyzetméterrel kisebb, és épp úgy lakhatatlan, de ez költségcsökkenésben nem jelentkezik. Az áramot kétszer kapcsolták ki: egyszer tavaly karácsony előtt, gyertyafényben kellett ünnepelnünk, az utolsót pedig idén nyáron. Akkor az ELMŰ azzal a feltétellel kapcsolt vissza, ha átállunk feltöltő kártyás rendszerre. A falhalmozott tartozást pedig részletben kellett kiegyenlítenem. Fiam segített kifizetni. Többen arra figyelmeztettek, hogy a túl magas villanyszámla a rossz bojler következménye. Én nem értek hozzá, ezért az önkormányzathoz fordultam segítségért, de hiába. Ott azt mondták, hogy a bojlert nekem kell megcsináltatnom. Hiába ismételtem, hogy aláírt papírom van arról, hogy mindez ideiglenes, de semmi sem történt. Csak újabb ígéreteket kaptam, hogy hamarosan visszaköltözhetek.

A galériáról csüngő karácsonyfaégő. Ma ez jelenti a lakás egyetlen szobájának fényforrását.

– Idén januárban aztán lett egy nagy csőtörés. A konyha és a fürdőszoba közti falból szivárgott a víz mindenfelé, a konyhába csak úgy tudtam kimenni, ha gumicsizmát vettem. Hiába kértem minden áldott nap, hogy jöjjenek ki és nézzek meg, hogy milyen körülmények között élünk, egy árva lélek sem nézett felénk. A falak egyre vizesedtek, mindent átitat az elviselhetetlen penész: bútorokat, ruhaneműket, szinte mindenünket. Ruhát csak akkor tudok felvenni a szekrényből, ha újra kimosom.

A szekrényből kivett kabáton jól látszanak a penésznyomok.

A rossz bojler tehet mindenről

A családnak májusig kellett várnia, mire a csőtörés utáni állapotokat felszámolták, de a fürdőszobába a mosdót a mai napig elfelejtették visszatenni. Nyár végére a bojlert is kicserélték, aminek következményeként villanyfogyasztásuk drasztikusan lecsökkent. – Múlt hónapban 7 ezer forintnyi villamos energiát fogyasztottam – mutatta az előző havi elszámolást. -Erre az önkormányzatnál azt a választ kaptam, hogy biztos erőteljesen spóroltam, azért lett ennyi, és mindent a rossz bojlerre szeretnék ráfogni, hogy azt is felszámoljam. Pedig ez nem igaz. Öt gyerek mellett hogyan lehet az árammal spórolni, tessék megmondani?

A fürdőszobában a fal folyamatosan vizesedik. Hétről hétre egyre terebélyesedik a penészfolt.

Jolán megelégedve reménytelen helyzetét, még tavasszal, bejelentkezett a polgármesterhez. Elmondta neki a problémáját, a csőtörést, a penészes falakat és elviselhetetlen közműszámlákat és hogy az ígéretek ellenére, semmit sem kapott a kárpótlásból. Ott kiderült, a Viola utcába nem költözhet vissza, házukat azóta lebontották. Akciója mégis sikeresnek bizonyult. Pár hét elteltével meg is érkezett a papír, végre kiutaltak egy másik lakást a családnak. Végre felcsillant a remény, hogy véget vetnek nyomorúságos életüknek. Elmentek hát megnézni leendő otthonukat, de a látvány tovább mélyítette elkeseredésüket. A lakás arra helyre emlékeztette őket, amit három éve a felújítás reményében hátrahagytak. A nő újra bejelentkezett a polgármesterhez.  Sírt és üvöltött, hogy ebből neki elege van. Kilátásba helyezte, hogy addig el nem megy az épületből, amíg nem keresnek megoldást a problémájára. Az önkormányzat ekkor nagylelkűen felajánlott egy másik lakás, ami bár az asszony állítása szerint semmivel sem volt kielégítőbb állapotban az előzőknél, de legalább két szoba volt benne, és azt az ígéretet kapta, hogy kárpótlás fejében felújítják.

Mindez júniusban történt, de október végén még neki sem fogtak a felújításnak. Mindjárt december eleje, és itt a karácsony. A gyerekek egészségi állapota egyre csak romlik, Norbit már az iskolából is kicsapták hiányzásai miatt. Azt mondják, túllépte a megengedett óraszámot. Jolán hiába mutatta az iskolában és a jegyzőnél az orvos igazolását, ezzel is bizonygatta nem megfelelő életkörülményeiket, a döntést már meghozták, nincs helye a fellebbezésnek.

Orvosi igazolás Norbi állapotáról. Ez már semmit sem számít.

És a reménysugár

Nemrég fizetett ki egy 130 ezres lakbértartozást, ez a várakozás óta felgyülemlett. Ebben is nagyfia segített. Azt mondja, ha nem fizettették volna be határidőre, már a papír is megjött, 13 nap múlva kilakoltatják őket. Ez a törvény, ami rájuk vonatkozik, a többire várniuk kell. Ha szerencséjük van, talán jövő tavasszal birtokba vehetik, vélhetően száraz és tiszta lakásukat.

Forrás: http://vadbarmok.nolblog.hu/archives/2012/11/14/Patkany_ragta_remenysugar/

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük