Permanens Trianon

trianon terkep 004

Emléknap vagyon, magyaros, búsulós, feketébe borult az internet népe és kesergünk. „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá” – írta róla Juhász Gyula.

Trianon, ízleljük a szót és állandósul a rettenet, ami tartósítja a dühöt, a düh pedig a haragot, mint egyszerű, de annál hatásosabb érzelmet és kényelmes politikai tőkét.

Mert Trianon itt van köztünk, itt kísért, mindennapjaink szerves része és mégse. Ez nem egy abszurd dráma, mondhatnánk egyszerűen east-european non-fiction, az ördögi kör, amiből senki sem tud vagy inkább senki sem akar kitörni, így marad a tört vér – fekete folt.

A jobboldal primitív jelszavakkal és hangerővel, a baloldal kínos hallgatással, jobb esetben visszamutogatással kezelte és kezeli a kérdést. A régi jobboldal eredendő bűne az volt, hogy nem mondta ki milyen revíziót akar és milyen eszközökkel. A jelen jobboldalának legnagyobb bűne, hogy a revíziót csak lebegteti, gagyi kommerszet csinál belőle, a Kínában gyártott Trianon vagy Turul-kulcstartóval, a nagy-nagy és még nagyobb Magyarországos matricával.

A baloldal legnagyobb bűne egyértelműen a hallgatás volt, a „ne beszéljünk róla” magatartás, a kínos feszengés és a magyarázkodás, amivel csak azt érték el, hogy a jobboldal mintegy hitbizományként kezelje az évfordulót, történet-politikai eredetmítoszt gyártson belőle és minden más érdemi mondandó nélküli politikai tőkét kovácsolhasson ebből a hétbetűs szóból. Ez a hozzáállás súlyosabb és kártékonyabb volt, mint az előbbi. Miért is? Mert a jelszavak egy idő után elkopnak, érdemi mondandó ellenében pedig hatástalanok, de hol volt itt érdemi mondandó? Átadták a „szakmának”, a történelem búvárolói majd megmagyarázzák.

Paradox módon a helyzetet a történelmi kutatás, az összegző történelmi művek és források kiadása nem oldotta fel, hanem elmélyítette a szellemi mételyt. A szekértábor logika működött itt is, aki pusztán szakmailag állt a témához, azt mindkét oldal kitagadta vagy ezért vagy amazért.

1920 óta lassan négy generáció nőtt fel és bölcs törvényhozóink elgondolkodtak-e már azon, hogy a Kárpát-medencében, ahol a kezdetek kezdetétől fogva nem-magyarok is éltek, hogyan lehetne az etnicista, kirekesztő sovinizmus helyett partnerséget kialakítani? Nem.

A régi Magyarország, minden retrográd vonása ellenére, egy élhető, stabil és növekedő gazdasági egységet képezett önmagában – ebből kéne kiindulni. Feltehető a kérdés, hogy az elmúlt huszonsokév kormányai pártállástól függetlenül belegondoltak-e ebbe? Teremtettek-e közös vállalkozásokat, hoztak-e létre közös munkahelyeket, fordítottak-e pénzeket a képzésekre, a másik kultúrájának megismerésére? Én nem tudok róla.

Leporoltuk-e Kossuth Lajos Dunai Föderáció-gondolatát? A Duna-menti népek összefogásáról beszél-e egyáltalán valaki –, pedig ha máskor nem is, a kétsebességes, sőt a liberálisan kirekesztő „Európa”, ami a lengyelben, a románban és a magyarban csak és kizárólag az olcsó és műveletlen munkaerőt hajlandó meglátni, nem segítene más, mint egy más típusú összefogás, egy újfajta egységfront.

Nem – ehelyett jobboldali liberális és jobboldali konzervatív értelmiségünk versengve mocskolja, alázza és pocskondiázza Kossuth Lajos emlékét és életművét. Ő az örökös bűnbak, a hamis realista, a nemzetvesztő forradalmár, az új Görgei.

Lehet itt búsulni, Lehet is szomorkodni – mert neked is fáj, nekem is fáj, mindenkinek fáj Trianon –, de ebből nem lesz gyógyír a sebeinkre. „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá” – írta Juhász Gyula Trinon kapcsán. Hol tartunk most? Állandóan csak beszélünk róla, de valójában nem gondolunk rá, nem gondolunk bele egy percre sem. Ez az igazi tragédia. Végezetül, de nem utolsósorban: üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék: küldjetek pénzt. Same in English.

Csókás Máté

A témához kapcsolódó írások

Trianon. Truma?

Trianon és a mítoszképzés

Trianon: trauma és igazság

Miért nem tudunk Trianonról tárgyszerűen beszélni?

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

One Comment on “Permanens Trianon”

  1. A baloldal semmilyen hibát nem követett el.
    Trianon egy nagy semmi. Illetve még semminek is körömpiszoknyi.
    A történelmi Uhorsko lakosságának már az 1910. évi népszámláláskor is vállalta nemzetiséghez tartozását az 53%-a. (A mai 58% csak felbátorodást jelent.) Az 1916. évi osztrák statisztikai évkönyv 10 millió magyarról beszél, a 2011. évi népszámlálások 10,4 millióról, a nyilasok 15 és 25 millióról.
    Transylvania román terület lakosságának 20%-a, 5 millióból 1 millió mondja magát magyarnak, Zakarpattya 12%-a, Szerbia-Vojvodina lakossága cca. 16%-a, Slovensko lakossága 8,9%-a.
    Tehát: Trianon az őshungarista elnyomás alóli felszabadulás, a többségi népek felszabadulásának örömünnepe.
    A mélymagyarok számára szabad az út vissza Indiába, a Trianon-mániájukkal együtt. (A szvasztikáikat itt ne felejtsék!)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük