Pikettyvel Magyarországról

A könyvet ugyanakkor nem féltem, joggal tarthatnak tőle itthon is. Piketty Tőkéje időszerű olvasmány, mely visszhangra találhat a mai magyar közvéleményben, a Piketty-hatás azonban nem magától értetődő: megeshet, hogy olyan égi jelenségként halad el hazánk felett, amit csak kevesen látnak, vagy úgy, mint Kun Béla repülőgépe Krisztinaváros felett, vagy az egyszeri szocialista-szabaddemokrata miniszter helikoptere: amit az emberek egykedvűen szemlélnek. Pedig volna miről beszélgetni az hazai egyenlőtlenségek kapcsán: például az egykulcsos jövedelemadóról, amit a kormányfő szíve szerint el is törölne. Vagy a brókerbotrányról, ami bepillantást engedett a járadékosok osztályának mindennapjaiba. Sokaknak szemet szúrtak a politikai osztály azon tagjai is, akik 40 éves korukra igen komoly egzisztenciát teremtettek maguknak pusztán a köz szolgálatából.

 

Piketty könyve pont az ehhez hasonló elképzelések tarthatatlanságára hívja fel a figyelmet történeti elemzésével, globális adatokon bemutatva a kapitalizmus által teremtett egyenlőtlenségek káros hatásait. A magyar helyzet elemzését nagyon messziről kellene kezdeni, kinyitva ezt a politikai vitát, önvizsgálatot tartva, akár Piketty megfigyeléseinek hazai alkalmazhatóságát is problematizálva. Számomra azonban nagyon úgy tűnik, hogy az a neoviktoriánus, patrimoniális kapitalizmus, melynek kialakulásától a francia szerző óvva int, hasonlóságokat mutat a magyar esettel, amelyben saját önképével szemben nem az érdem szerint szerzett, hanem az öröklött, más tőkeformákból átmentett vagyonok hozhatnak gazdasági és politikai hatalmat.

Bővebben: Dinamó BLOG

Kapcsolódó anyag: A kapitalizmus egyszerűen nem működik és ennek megvannak az okai

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük