Pillantás a Z-generációra

Generation-Z

A nyugat-európai vállalatvezetők szinte minden iparágban azzal szembesülnek, hogy a kilencvenes évek második felében, vagy az ezredforduló tájékán született Z-generáció tagjai egyáltalán nem úgy akarnak fogyasztókká válni, mint Kovács úr a bogárhátújával. Ők a szüleikkel ellentétben nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a tulajdonukban legyenek a fontosabb vagyontárgyak (lakás, autó, nyaraló stb.), sőt éppen a tulajdonlással kapcsolatos maceráktól szeretnék távol tartani az életüket. Az új kulcsszó a hozzáférés: a fejlett nyugati országokban egyre inkább arra kell a céges stratégiákat alkotni, hogy a termékhez való könnyű hozzáférést biztosítsák, mert a fiataloknak azt lehet jobban eladni.

A változásnak két fő hajtóereje van. A hozzáférést preferálók egyrészt arra jöttek rá, hogy ezzel a módszerrel racionálisabban tudják a rendelkezésükre álló anyagi forrásokat a mindennapi igényeikhez igazítani, és ebben jelentős szerepet játszhatnak a 2008-as gazdasági válság tanulságai. Látták, hogy a hitelekből adott esetben elég nehéz kimászni, egy tulajdon nélküli életben viszont sokkal nagyobb a mobilitás lehetősége. Ha úgy alakul a helyzet, hogy kevesebb pénz áll a házhoz, akkor gyorsan és fájdalommentesen tudják visszafogni a költéseiket, kisebb lakásba költözni, vagy más városba vándorolni, ahol jobb lehetőségek nyílnak.

A másik hajtóerő a fiatalok állandó impulzusigénye, amely úgy tűnik, hogy most erősebben jelentkezik, mint az elődgenerációknál. Ezt nemrég egy nagy német vállalat vezetője úgy fogalmazta meg, hogy a fiatalok – a szüleikkel ellentétben – nem a munkának élnek, azt sokkal inkább csak eszköznek tekintik ahhoz, hogy a fizetésükből szórakozzanak. Ebben az értelmezésben a lakhatás és az autózás is csak egyfajta (komolyabb) szórakozás, amit kedvük szerint váltogathatnak. E két fő hajtóerőt azonban csak a technológiai fejlődés teszi életképessé, az interneten felnőtt generáció természetesnek tartja a vagyontárgyak megosztásának és jobb kihasználásának lehetőségét. Ha taxi, akkor Uber, ha szállás, akkor Airbnb, ha autó, akkor Zipcar, a megosztás és a szolgáltatás értékelhetősége internet nélkül aligha lenne elképzelhető.

Az ország munkanélküliséggel sújtott keleti részéből mennyivel könnyebben tudnának az emberek a nyugati részre vándorolni, ha nem lenne a tulajdonukban egy nehezen, sokszor vérverejtékkel megszerzett ingatlan, ami 300 kilométerrel odébb feleannyit ér.

Bővebben: HVG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük