Plebejus fordulat kell

Tamás Pál NSZ

Az ellenzék szakkérdések kezelésekor gyakran ugyanazokba a zsákutcákba téved. Megújulásról beszél, de amikor szakmai programokat kellene összerakni, többnyire nyugállományú főtiszteket kérdez. Ők persze sok helyi fogásra, megoldásra pontosan emlékeznek. De leginkább a régi csatákat folytatják.

Közben lényeges társadalompolitikai kérdések elsikkadnak. Például az egyenlőtlenségek „fent”, az értelmiség 89 utáni szerkezetében. Valamikor még a 70-es, 80-as években a nyilvánosság rekedtre vitatkozta magát az akkori értelmiség újratermelődéséről.

A 2010-es évekre a nemzetközi adatok szerint a magyar felsőoktatás így a legzártabbak, a társadalmilag legigazságtalanabbak közé került Európában. A progresszista oldal nem volt vak, és sokszor jelezte: alapfolyamatok blokkolódtak.

Egyre világosabb, hogy a magyar progresszió most ismét szembetalálja magát egykori nagy témáival, a méltányossággal és a társadalmi igazságossággal. Mégpedig nem nehezen lebontható retorikaként, hanem mindenki számára megragadható, átélhető célként, mozgási irányként.

A diákság 13,3 százaléka hiszi magát „lentről”, a legszegényebb harminc százalékból érkezőnek, a diákok 72 százaléka pedig úgy véli, hogy „középről” jön.

A teljes minta egyharmadának apja diplomás (anyja pedig majd 40 százaléknak). A diplomások gyermekeinek 58 százalékát tanulmányaik során szüleik tartják el. 90 százalékuk közvetlenül az érettségi után vág neki a felsőoktatásnak. A nem diplomások gyermekeinél ezek a számok lényegesen alacsonyabbak.

Ha ezek a már a felsőoktatásba belekötött csoportok nem jutnak a korábbihoz mérhető mozgástérhez, nem fogják engedni, hogy valakik lentről nagyobb számban megindulhassanak. Ezentúl nem gyengíteni, hanem erősíteni kellene a főiskolai, egyetemi belépést előkészítő oktatási formákat. Részképzések rendszerével, a felnőttként megszerezhető legkülönfélébb diplomákkal, jogosítványokkal – nem feltétlenül elitegyetemek elit szakjain, de egyszerűen tovább lehetne nyitni a rendszert. Tanár, tanterem, oktatási tér már ma is lenne hozzá elég.

Egy ilyen rendszerbe nem „tehetséggondozó” pozitív anomáliaként, hanem normalitásként kellene több középiskolai kollégiumot beléptetni. Bizonyára mindez elképzelhetetlen a roma kisvilágokban kiegészítő etnikai felzárkóztatási formák, tutori rendszerek, más támogatások nélkül. Hangsúlyoznám, hogy ezeknek nem egyszerűen az oktatás mint rendszer modernizálását, hanem a gyorsuló felfelé mozgást kellene szolgálniuk. Vállalva, hogy a rendszer legalább egy évtizedig a „lépcsőmászókra” figyel. Persze tudjuk, hogy ennek az egésznek lent szerveződő felvételi előkészítő programok, tanulókörök, családi tutorálás értelmiségi családokban, önkormányzati továbbtanulási műhelyek is részei.

A progresszista középosztály anyagilag kivérzett, különösebb szabad pénze nincs. Azonban a szolidaritás nem egyszerű adakozást jelent. Szerencsére megmaradt a „mászótechnikák” ismerete, tömérdek megosztható együttműködési forma. Ezek mozgósításával valószínűleg különleges teoretikus erőfeszítések nélkül is újrafogalmazható lenne az itthoni progresszió. Amely egyébként sehogy sem találja a maga nagy ügyeit. Vagy túl földhözragadt, vagy túl absztrakt. De az ilyen programok mentén előbb-utóbb minden mozgalom, párt, civil csoport megtalálhatná magát, a csak az övét is.

Bővebben: Népszabadság

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük