Pofa be, drágáim

hunger 682834 640 1

Eddig azt gondoltam, a menekült-válság csak bajt okoz mindenkinek. A menekülteknek csakúgy, mint az Unió országainak. De rá kellett jönnöm: egy, egyetlen egy haszna mégis van ennek a szörnyűségnek. Most derült ki, mennyi érző lelkű, humánus, honfitársaiért aggódó, az elesetteket, hajléktalanokat, nincsteleneket segíteni szándékozó politikus, publicista, közéleti személyiség és egyszerű rajongó van a kormánypárt köreiben.

Végtelenül megható, szívfacsaró az az aggodalom, ami felbuzog a kebelükből. Akkor is becsülendő ez, ha ezidáig pont leszarták a hajléktalanokat, nélkülözőket. Jó olvasni, amikor az eddig üldözött hajléktalanok (mert elitta), munkanélküliek (mert lusta), cigány emberek (mert csak lopni tud), éhező gyerekek (mert a szülő felelőssége) hirtelen védelemre és segítségre szoruló emberi lényekké transzformálódnak a hazafiúi és honleányi értékrendben. Minden létező fórumon, minden kommentelhető oldalon felbukkannak ezek a neohumanisták és számon kérik az önkéntes segítőktől, civil szervezetektől: miért nem a honfitársainkon segítenek, ha már?

Hát nem gyönyörű? De. Igaz? Igaz. Vannak éhező magyarok, de még mennyien! Csak az a kicsi bibi, hogy voltak eddig is. Az már nagyobb bibi, hogy azok a „migránskedvelő” barátok adakoznak, dolgoznak, gyűjtenek, szerveznek különféle akciókat a hazai éhezők megsegítésére, akik most a menekülteken is segíteni igyekeznek. Azok a civilek adnak a maguk szűkös lehetőségei szerint a menekült embereknek, akik a magyar embereknek is. Ez egy elég komoly társaság, rengeteg – a szó minden létező, pozitív értelmében vett – ember.

Az lehet, hogy nem posztolják ki a facebookra, aznap kin segítettek. Ugyanis nem ezért csinálják. De nem kell aggódni, mert nem a magyar rászorulók elől eszik el a kenyeret a menekültek. Aki eddig egy szeletet adott a kenyeréből az éhezőnek a sajátjából, az most még egy szeletet vág le és azt adja a menekültnek. Aki eddig a napjából egy órát áldozott arra, hogy segítsen a rászoruló honfitársának, az most két órát áldoz azért, hogy a menekültnek is segítsen.

Ezzel szemben roppantul érdekelne, hogy aki eddig azon háborgott cikkekben, kommentekben, hogy miért is kell etetni a szerencsétleneket és ajnározni a hajléktalanokat, akik egyébként lelakják és teliszarják az országot egyik végétől a másikig, az most hirtelen hogyan találta meg magában az érző lényt, aki tulajdonképpen aggódik a szerencsétlenekért és hajléktalanokért? Arra is kíváncsi lennék, ő maga áldoz-e egy fillért, egy percet aggodalma tárgya megsegítésére? Mert ha nem, akkor kussolni kellene. Mélyen.

Itt van a másik közkincs, a „Népért síró, bús, bocskoros nemes”, vagy mi a jó fene. A karcos tollú publicista, a megmondóember, mindenki bayerzsoltija. Mert természetesen ő sem mehet el szó nélkül a kialakult helyzet mellett! Naná, hogy nem. 

Azt én persze nem tudhatom, Bayer Zsolt kin igyekszik erőn felül segíteni. A rohadalom drága uszító plakátok és a nem túl hatékony kerítés valóban „erőn felül”-nek minősíthető, abból a pénzből fel lehetett volna készülni a menekülthullámra, ugyanis annyira nem jött váratlanul. Ki lehetett volna alakítani megfelelő befogadóállomásokat, uram bocsá’ lehetett volna mobil vécéket telepíteni, tisztálkodási lehetőségről gondoskodni. Akár még szemétgyűjtésre alkalmas zsákokat is lehetett volna vásárolni. Érdemes lett volna kipróbálni, hogy amennyiben van illemhely, akkor is a homokozóba szarnak-e, ha van szemét gyűjtésére alkalmas eszköz, akkor is szétdobálják-e a hulladékot ezek a „vadak”? 

Az a gyanúm, az Unió is jókora összeggel hozzájárul a menekültekkel kapcsolatos kiadásokhoz, ami szerintem javarészt a rendőrség költségeire megy el. Ugyanis én nem tudok államilag szervezett és finanszírozott ellátásról. Sem étel, sem ruha, sem gyógyszerosztásról. Ezeket civilek finanszírozzák, vásárolják az alapanyagokat, áldozzák az idejüket a főzésre, csomagolásra, kiosztásra.

Tudomásom szerint az orvosi ellátás is önkéntes alapon szerveződött, az agyonfizetett egészségügyi dolgozók a tulajdon pihenőidejük rovására igyekeznek gyógyítani azokat, akik bajban vannak. Kórházba csak nagyon kevesen hajlandóak menni, mert félnek és mert nem szakadhatnak el a családjuktól. Ugyanis a zseniálisan megszervezett magyar rendszerben soha többé nem találnák meg a hozzátartozóikat. Tehát erre sem megy túl sok közpénz. Még annyi sem, amennyit kilop a költségvetésből az a nagyon erkölcsös honfitársunk, aki évekig szlovák rendszámú terepjáróval furikázik, csak hogy ne kelljen befizetnie a közösbe azt a néhány milliót. Ugye, kedves Zsolt?

A menekültek ellátását jórészt civil emberek, a saját adózott jövedelmükből, a tulajdon idejükben végzik. Jelzem, rohadtul a kormány helyett. Ahogy a magyar nincstelenek ellátását is. Innentől pedig mindenki nyugodtan tegye alapállásba a pofáját, ne oktasson senkit, hogy ki kit vigyen haza, ki kinek adjon enni. Ezzel szemben – ha már hirtelen fontosak lettek a magyar éhezők – bátran lehet gyűjtést rendezni a baráti körben, lehet pénzt, élelmiszert, gyógyszert, tanszereket, kinőtt ruhákat, cipőket kérni a rokonoktól, ismerősöktől és eljuttatni azokat segélyszervezeteknek. Én azonban jobb ötletnek tartanám, ha mindaz a honfitársunk, aki hirtelen felfedezte önmagában a nyomorgók védőszentjét, elballagna a legközelebbi rászorulóhoz és saját kezűleg adná át a neki szánt adományt. Bárhol él is az országban az illető, ehhez nem kell autóba sem ülnie. Garantálom, hogy ezer méteren belül találni fog nyomorúságos helyzetben lévő családot. Sajnos.

Bővebben: Ordítok

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük