RE: NEMZETI ÉHES GYEREK NINCS. ÉS NEKTEK ANYÁTOK?

semjen harrach gyermekehezes 600x268

Mélyre fogtok bukni, ha minket néztek szolgának / ez az ország nem néma legelő / a torkunkban van az igazi erő/választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő.”

Azt írja Bandita, hogy „Orbán Viktor már régóta világossá tette mit gondol azokról az emberekről, akik bizonyítékai lehetnek a kormányzása csődjének. Számára ezen emberek nem léteznek, a jelenlétük terhes minden statisztikában, a mindennapjaik kínlódása pedig hazugság a részükről. (…) Az is hibás, aki szó nélkül hagyja a kormány arcátlan cselekedetét, melyet az éhes gyerek ellen elkövet. Nem lehet magyarázat a nincs kire szavazni, nem lehet magyarázat az én gyermekem még nem éhezik, nem lehet elfogadni a szolidaritás hiányát. Ma még nem éhezik minden szavazó gyermeke, de egy is nagyon sok (450 000 jelenleg – S. E.) még ha az máshol is él, viszont ha így mennek a dolgok tovább egyszer beköszönthet az az életforma, mikor éhesen megy nagyon sok gyerek reggel az iskolába. Akkor már késő lesz a fejhez kapni, késő lesz segítségre várni, és nem lehet mást okolnia az embernek a saját sorsáért. Meg kell előzni a bajt, csak előbb fel kell ismerni azt.

A szociális érzékenységéről és a szegénység elleni küzdelméről méltán híres blogger éberséget mutató, a helyzetet jól kifejező leírásaihoz jobbára nem kell, és nem is lehet többet hozzáfűzni. Most ugyanakkor van mondanivalóm a kiragadott szövegrészletéhez, mivel cikkében egy talán általa sem felismert, fontos összefüggésre világít rá.

Úgy fogalmaz, „Meg kell előzni a bajt, csak előbb fel kell ismerni azt.”; előtte a következőképpen, „Számára ezen emberek nem léteznek, a jelenlétük terhes.”; s nem szégyelli leírni azt sem, hogy „Az is hibás, aki szó nélkül hagyja a kormány arcátlan cselekedetét (…).”

még mindig jöttök, de sohase nyertek
tisztelegjen a faszom tinektek
mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek
ha úgy tűnt, hogy vége, ez még csak a kezdet
magasról szarunk rá, hogyan cseleztek
mert szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek

(Kozmosz)

A 2010 óta tartó ellenzéki politizálás egyik legnagyobb hibája, hogy mindig önmagból indul ki, s így – egyebek mellett – azt hiszik a politikusok és kommunikátorok, hogy a Fidesz-KDNP belpolitikai kommunikációs rendszerében úgy válik el a politikai kommunikáció a politikától, mint náluk, illetve, ahogy elvárható lenne. Pedig nem.

Nem lehet nem felismerni, hogy az orbáni kegyetlenség része – és így az általános érzéketlenségről le nem választható – a szintén érzéketlen, szarkasztikus őszinteség. Orbán sosem tagadta, sőt, hogy „Számára ezen emberek nem léteznek, a jelenlétük terhes.” Az ellenzék azonban ezt nem veszi észre, s amíg ez nem történik meg, azaz nincs meg a felismerés, addig nem is tud megelőzni egy kiszámíthatatlan kezdetű, lefolyású, és végkimenetelű tragédiát. Az ellenzék folyton és tévesen ideológiai keretekbe (kommunista, fasiszta, náci) próbálja tuszkolni az orbáni érzéketlenséget.

A megtévesztő látszatot az kelti az ellenzék számára, hogy – amelyet ők ideológiai rendszerként értelmeznek – az pusztán feltétel- és eszközrendszere (körülménye vagy következménye) annak, hogy a teljes országot behálózó maffiával szerezni tudjanak a hatalom letéteményesei. Az ellenzéki feltételezéseknél azonban sokkal rosszabbról van szó: Orbán egyszerűen rideg érzelemmentességgel nem vesz tudomást a politikai családján és fogadott politikai családján kívül esőkről, jelesül a magyar társadalom túlnyomó többségéről. Azaz nem fasiszta ideológiára építkezve tereli – munkatábori körülményeket idéző – közmunkára az embereket, nem náci világnézete diktálja, hogy gyűlölet-célcsoportokat alakítson ki. Ezen feltétel- és eszközrendszer csak és kizárólag hatalma megtartását és politikai családja fenntartását célozza, miközben nem feledkezik meg folyamatos félelemben tartani azokat sem, akik éppen aktuálisan nem ellenségképek, de az állandósult félelemérzet megtanította már sokaknak, hogy ha nem alkalmazkodnak a rendszerhez, kiesnek belőle. (Sebestyén, m. a.)

Másként – vagy, ha úgy tetszik – még egyszerűbben. Azért keltenek félelmet (nemcsak megnyilatkozásaikban, szimbólumrendszerükben is), mert aki fél, az alázatos – és menekül. Hova? Az erőshöz. A hatalom mindenkori pozitív konnotációja az erő. Hatalom = Erő. Az alázatos, félelemben rettegők az erőhöz fognak húzni, az erős öntudattal rendelkezők pedig visszahúzódnak. Praktikusan: a kormány-szimpatizáns legközelebb is szavazni fog, a rendszerkritikus pedig talán még kisebb arányban, mint legutóbb. E jelenségnek olyan háttere is van, hogy az ellenzéki vagy rendszerkritikus (potenciális) választó nem kap ingereket, így pl. a parlamenti felszólalások, és napi szinten tartott sajtótájékoztatók, ingernek alig nevezhetők, így a választóra semmilyen befolyással nem bír. Ezért ezen a ponton kell Bandita figyelmeztetésére is („Akkor már késő lesz a fejhez kapni, késő lesz segítségre várni”) pár sort szentelni. Nem lehet elég sokszor megemlíteni, ezért most is megteszem: a fásult dermedtségen lévő, passzív (-nak tűnő), rosszkedvű, örömtelen állapot – amely a társadalom többségét és az ellenzéket, valamint annak feltételezhető bázisát jellemzi – egyszerre irritált is. (Halmai & Sebestyén, 2015.) Az ok – vagy bizonyíték – nagyon egyszerű: ezek az állapotok egész egyszerűen együtt járnak, nem léteznek egymás nélkül. Tehát a fásultságban lévő többség egyszerre irritált is, utóbbi felszínre kerülése pedig nagyjából kiszámíthatatlan.

Éppen ezért az ellenzék képviselői (politikusai, háttéremberei stb.) nem tehetik meg, hogy nem adnak ingereket saját esetleges választóiknak, ahogy azt sem tehetik meg, hogy a tömeges gyerekéhezésre, a mai kor információs társadalmának nem megfelelő válaszaként sajtótájékoztatókkal, és bársonyszékükről felállva, szónoklatokkal adnak látszólagos választ.

Ha ugyanis ez így marad, akár még az is előfordulhat, hogy „flaszterből lesz a szavazócédula” (by Andrew_s).

Tömjetek ki pár céget, addig összefoglalnálak titeket egyetlen ideges mondatban / foltok egy hősök nélküli korszakban / addig kamuztok nyugodtan, amíg az utca bontatlan.

Felhasználtak:

1.Halmai T. & Sebestyén E.: Megvédünk az önállóságtól

http://gepnarancs.hu/2015/10/maffiaallam/

2.Kozmosz (2012): Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek. Okosak földje. Kiadó nem ismert

3.Sebestyén E. (m. a.): Az Orbán-kormány és a társadalom tranzakcióanalízise. A maffiaállam megvéd az önállóságtól. In: Magyar B. (szerk.): Magyar Polip 3. Budapest: Noran Libro

4.Virányi András: Nemzeti éhes gyerek nincsÉnektek anyátok?

http://banditapolitika.blog.hu/2015/11/04/nemzeti_ehes_gyerek_nincs_es_nektek_anyatok

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük