Receptmelléklet: lakásfoglalás angolosan

A recept

❶ Végy egy társadalmat, mely a termelőeszközök tulajdonlásának kizárólagosságán alapul. ❷ Rendezd be úgy, hogy akik nem rendelkeznek termelőeszközökkel, azok csakis munkaerejük áruba bocsátása révén biztosíthatják puszta megélhetésüket. ❸ Ne adj nekik akkora jövedelmet, amelyből lakástulajdonra tehetnek szert. Ezzel indirekt módon kényszerítsd őket arra, hogy béreljék lakóhelyüket. A legsilányabb, cella méretű, sötét lyukakat is drága pénzen érhessék csak el. A többi már ebből fog következni.

A lakóingatlanok építési üteme, állami szerepvállalás híján, nem tudja követni a globálisan növekvő népesség szükségleteit. Az állagromlás miatt a lakásállomány a stagnálást se tartja. Hiány támad, ami katasztrófaközeli állapottal fenyeget. Az élelmesek ekkor olyan lakásokat kutatnak fel, melyeket a tulajdonosaik elhagytak. Vannak ilyenek. Közszájon forgó statisztikák szerint az Egyesült Államokban tízszer annyi üres lakás van, mint ahány hajléktalan. És Budapesten is nagyszámú, jellemzően önkormányzatú tulajdonú lakás marad kihasználatlanul. („A kerületben [Kőbányán] a Város mindenkié csoport szerint 300 önkormányzati bérlakás áll üresen.”) A probléma megoldható volna – éppen csak, mint lenni szokott, a szándék hiányzik hozzá. Ezek az élelmesek elfoglalják ezeket a lakásokat. Beköltöznek, és életvitelszerűen használják. És a lakások használatba vevőjeként karban tartják, felújítják, kicsinosítják azokat, és a házak körüli közterületet is gondozzák. A civilek kezükbe veszik saját életüket, és önszerveződő módon megoldják gondjaikat. Hiszen nem számíthatnak külső segítségre. Egyből megszépül a történet. Bon appetit!

A Sweets Way népe egy felújított lakásban
A Sweets Way népe egy felújított lakásban

A lakásfoglalás fontossága és a róla való tudásunk

A lakásfoglalás, mint megoldás, a lakásínségre adott természetes válasz. A lakásínség a munkanélküliséghez és nyomorhoz hasonlóan globális probléma. Végigkíséri a kapitalizmus történetét, az utóbbi két évtizedben pedig még markánsabb jelenséggé vált. Ezzel együtt, a magyarhoni közbeszéd egyáltalán nem tud róla. Ami nem különösebben csodálatos: lévén a magyarhoni polgári média nem tájékoztat róla. Azzal, hogy kirostálják a napi hírekből ezt (is), lényegében az elhallgatást erősítik. Ez ha nem is bocsánatos, de érthető: szigorúan véve a magántulajdont, a polgári társadalom alapját sérti a foglalás, a polgári média pedig a termelési és tulajdonviszonyok védelmezésére törekszik. Pedig a lakásfoglalás története magyarországi vonatkozásban is évszázados múltra tekint vissza. A Város Mindenkié Mozgalom készített egy utcai kiállítást, mely a Bérkocsison tekinthető meg, és ezt a történetet dolgozza fel. Hat vagy nyolc plakát méretű vászon szöveges és képi formában foglalja össze a magyarországi lakáshelyzetet a XIX. század második felétől a rendszerváltás következményeiig. Ami rámutat, a lakásfoglalás jelensége nem pusztán történelmi múlt, hanem élő valóság. A leghangosabb példák persze nem Budapesten és Miskolcon, hanem Berlinben és Londonban vannak. Ezeket a közelmúltbeli londoni eseményeket szeretnénk hiteles forrásból tolmácsolni.

Sweets wayi diákok. A mellettük lévő molinó felirata: „people before profit”.
Sweets wayi diákok. A mellettük lévő molinó felirata: „people before profit”.

Egyesült Királyság, London, Barnet kerület

A helyszínünk igazi küzdelmes vidék. A Barnet szó jelentése égetéssel megtisztított föld. 1471-ben itt vívták a rózsák háborújának egyik döntő csatáját. Itt esett el „a királycsináló Warwick”, Richard Neville őrgróf. A vasút 1850-ben érte el a települést. Ennek hatására fél évszázad alatt a népesség meghatszorozódott, a XX. század első felében pedig városivá duzzadt, nyolcvanezerről háromszázazerre emelkedett. A század második felében ekörül stagnált, a XXI. század első dekádjában újra gyarapodásnak indult. A mai Barnet az 1965-ös közigazgatási reform óta (mely formálisan létrehozta Nagy-Londont) a főváros északi kerülete. Az elnevezés vitájában végül az akkori lakásügyi (bizony, ilyen is volt!) miniszter döntött. A népesség jelentékeny része 65 év feletti (13,3%), ami Londonon belül soknak számít. Illetve itt él egész Anglia (!) legnagyobb arányú zsidó közössége a maga 15,5%-ával. A barneti népesség etnikai összetételére jellemző, hogy 36%-uk színes bőrű. A népesség az egykori brit gyarmatokon kívül Kelet-Európából, Afrikából és Ázsiából kap utánpótlást. A felszínen szemlélve ez egy sokszínű és csendes külváros. Az osztályviszonyaikat kifejező politikai viszonyaik azonban élesek: a 2014-es választások után a kerületi tanács (borough council) tagjainak fele konzervatív, másik fele munkáspárti.

https://www.youtube.com/watch?v=hyeD-x-uDCA&feature=youtu.be

Az egyik legkorábbi felvétel a barneti mozgalomról.

Totteridge, Whetstone, Sweets way

A metropolisz dzsungelében némi zoomolásra van szükség a térképen, hogy megtaláljuk a pár száz méteres Sweets wayt. A Sweets way egy „lakótelep”, de nem a mi kelet-európai fogalmaink szerint: kétszintes házakból álló tömbök alkotják. Az itteni a lakásfoglalás atipikus esete. A berlini Rigaer Straße 94-nél egészen a kilencvenes évekig nyúlik vissza az illegálisnak minősített betelepülés. Tehát évekig, akár évtizedekig éltek itt a foglalók békében. Kelet-európai szemmel erre csakugyan rácsodálkozhatunk: lám, a nyugati államok hatóságai ha nem tudnak megoldani egy társadalmi problémát, akkor legalább az alulról jövő civil kezdeményezéseket hagyják. A mieink egészen biztosan szétbarmolnák azt is, ami létrejött – anélkül, hogy más megoldást állítanának a helyébe. Csak azért, hogy „rend” legyen, és állami ellenőrzés. A Sweets way esetében az önkormányzati tulajdonú lakótelep lakói csupán a kilakoltatási felszólítás miatt váltak foglalóvá, egészen addig becsületes bérlőként tekintett rájuk a polgári társadalom. A lakosok kezdetektől nem holmi „csövesek” meg „füves hippik” voltak, mint akiket a polgári média beállítani igyekszik előszeretettel, hanem gyermekes családok. Innen jártak munkába és iskolába hétköznapokon. Idővel a létszámuk megnövekedett, foglalási szándékkal érkezett diákokkal, fiatalokkal gyarapodott, akik a világ minden tájáról érkeztek. A fiatalok jelenlétével együtt a Sweets way nem jelentett közbiztonsági kockázatot. Majd „ingatlanfejlesztők” szemelték ki a lakótelepet. Tervük szerint ledózerolnák a telepet, és luxusingatlanokat húznának fel a területen. Ahhoz hasonló „lakóparkokat”, amilyenek nálunk is egyre-másra épülnek – bármiféle tiltakozás nélkül. Az Annington Homes és a Barnet Homes ingatlanfejlesztő cégek könnyen megegyeztek a tulajdonosi jogokat gyakorló Barnet kerületi tanáccsal. Ezután az itt élőkkel egyoldalúan felbontották a bérleti szerződést, és távozásra szólították fel őket. Rövid ideig, 2014 decemberéig 160 ilyen módon létrejött foglalt lakás volt a Sweets wayen. Majd a lakók többségét sikerült megfélemlíteni vagy meggyőzni. Az utána lévő hetekben 10 kivételével mindet kilakoltatták. Egy részüket a kerületben, másokat London távolabbi részein telepítették le – az ideiglenes szállások jellemzően rosszabb minőségűek voltak a korábbinál. A másik 10 család azonban ellenállt a kilakoltatásnak, sőt mozgalmat szervezett a helyben maradás érdekében.

Az utolsó az eredeti lakosok közül: Musztafa.
Az utolsó az eredeti lakosok közül: Musztafa.

Márciustól szeptemberig

Miközben 2015 eleje a kilakoltatásokkal telt, az ottmaradók szervezésbe kezdtek. Március 1-én Twitter-csatornát, 10-én e-mail fiókot és blogalapú honlapot hoztak létre, amel blogra képek és kisfilmek százait töltötték fel. A hónap folyamán egy petíciót is indítottak a Change.org-on. Lezárásakor 66.942 támogató aláírás érkezett. A követeléseik világosak voltak: ❶ Ne bontsák le a lakótelep házait. ❷ Népesítsék be újra a telepet, a korábbi lakók visszatérését megengedve. ❸ A kilakoltatási folyamatot azonnal szüntessék be. Még egy engedményre is hajlandóak lettek volna: amennyiben az ingatlanfejlesztő nem tud számukra elfogadható lakást biztosítani a Sweets wayen, úgy követelik, adja el (vagyis vissza) a telepet a kerületi tanácsnak, megfizethető áron. Vagyis nyitva hagyták a lehetőséget, hogy a kerületi tanács védelmébe vegye a lakókat. A petíciót Richard Cornelius kerületi tanácsvezetőhöz és az Anningtont képviselő James Hopkinshoz címezték. A petíció elutasítása valóságos kampányt indított el. A Sweets wayiek az egész világ nyilvánossága előtt protestáltak igazukért. Az egyik lakást közösségi térnek rendezték be, ami egyszersmind a szervezés főhadiszállásául is szolgált. Twitter-oldalukon a neten szörfölőt bevonták hétköznapi életükbe. Nem csupán a protestálásnak biztosítottak itt felületet, de képek százaival mutatták meg, milyen körülmények között és hogyan élnek a lakótelepen. A normális családi élet, sőt egy irigylendően pezsgő közösségi élet képeit láthatjuk. Érdemes böngészgetni köztük. A lakók egy szórólapjuk tanúsága szerint leveleket írtak, több, mint 65.000 petíciós aláírást gyűjtöttek, bíróságra vitték az ügyet mind az ingatlanfejlesztő céggel, mind a barneti tanáccsal, tüntetőleg épületeket foglaltak, gyűléseket tartottak, kilakoltatásokat akadályoztak meg, sérült ingatlanokat állítottak helyre közösen, és felhívták mind a helyi, mind az országos média figyelmét történetükre. A hírverés sikerét jelzi, hogy csatornájuknak 4.629, honlapjuk Facebook oldalának ~3.400 követője lett. Egyik szórólapjuk pedig eljutott Magyarországra, végül e sorok szerzőjéhez is. Legnagyobb sikerük ezekben merül ki.

A kitelepítés képei.

A fekete leves

Érdemes idéznünk a Sweets wayi ellenállás jelmondatai közül. A Sweets way ellenáll.Ezeknek a házaknak emberekre van szüksége.Tisztes lakhatást akarunk!” „Szociális lakhatást, ne szociális tisztogatást.” „Szeresd a szabályokat uralom nélkül.” „Először figyelmen kívül hagynak. Majd kinevetnek. Azután küzdenek veled. Végül győzöl. (Utóbbi idézet Gandhitól, utalva az általuk is alkalmazott erőszakmentes rezisztenciára.) A győzelem kivívása a 2015-ös barneti csatában elmaradt. Szeptember végén az utolsó családot, az évek óta ott lakó, kerekes székes Musztafát kilakoltatták. Lakásfoglalók nemzetközi csapatának tucatjaival együtt. A kilakoltatást békésen megakadályozni igyekvők közül 16 főt letartóztattak. Többen pénzbüntetés kaptak. A kilakoltatás rendőri erőkkel történt, nagy létszámú karhatalmisták mellett helikoptert is bevetettek. Az akció meglepetésszerű, erőszakos, durva, és félelmetes volt az átélők leírása alapján. Félelemkeltő hatása miatt akár terrorisztikusnak is nevezhetjük.

Az eset azonban egyáltalán nem egyedi. Csak Barnet kerületben több társadalmi vagy tanácsi tulajdonú otthon vár hasonló kitelepítésre: West Hendon, Whitfields, Dollis Valley, Grahame Park. Hasonló ellenállási mozgalom indult a Barnettel szomszédos körzet Camdenben. A berlini Rigaer Straße 94 azonosan erőszakos kiürítésére négy hónappal később, 2016. január 13-án került sor. A Sweets wayiek arra hívnak fel, ne hagyjuk magunkat. Közös fellépéssel és egymás támogatásával sikereket lehet elérni, a foglalás időtartama megnyújtható. Illetve a helyi önkormányzatok és „ingatlanfejlesztő” cégek dolga megnehezíthető. Tapasztalataikat ezért is osztották meg a nyilvánossággal. Hangsúlyozzák, nem értenek egyet jó minőségű házak lebontásával a lakhatási válság közepén.

Ha alacsony a jövedelmed, inkább Barneten, vagy még inkább, Londonon kívül keress magadnak lakást, amely megfizethető számodra.” – tanácsolja ezzel szemben a Barnet Homes ingatlanfejlesztő cég a maga kapitalista logikájával. Ami akárhogyan nézzük, végső soron nem más, mint a „táguljatok innen” egy kulturáltabb megfogalmazása. Amely üzenet teljesen egybevág azzal, amit a kelet-európai szociális válság áldozatainak szemébe vágnak nap, mint nap. A tanulság: az ellenállás a legkevésbé sem hasztalan.

★ ★ ★ ★ ★

A Barnet kerületi történésekre, egyáltalán a kilakoltatások problémájának jelentőségére Sz. D. hívta fel figyelmünket, aki szemtanúként hitelesíti is ezeket. A cikk szerzője ezúton szeretné háláját kifejezni neki, amiért egy fontos, és a Munkások Újsága érdeklődési körébe tartozó ügyet megismertetett vele. Köszönöm szépen! : )

Gulyás Szilárd

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük