Régi lelkem

konokpéter003

 

– Itt az ideje újra elővenni a régi lelkemet – dünnyögte Bayer Zsolt betűvető szakmunkás, miközben feltúrta a gardróbszekrényt.

A régi lélek sehol nem volt, csak az időtől szétmállott naftalinos golyócskák, elfeledett fél pár zoknik, egy egérfészek, benne múmiává aszott egértetem, valami szlovák nyelvű forgalmi valami BMW-ről – egy kicsit dolgozó keményemberi élet savanyú szagú hordaléka. – Talán a padláson – reménykedett Bayer Zsolt, és ledöntött egy kupica régi palackozású lelkesedést, ahogy felhágott a műmárvány padlásfeljárón. A lelkesedés egészen átfűtötte. „Hősies tettre, harcra nevelte…” – zümmögte magában, ahogy a megsárgult újságok és megbarnult fényképek között matatott a foszladozó kofferekben. Végül, mikor már kezdte feladni, Bayer Zsolt hirtelen megpillantotta a régi lelkét. Ott volt mindvégig az orra előtt a polcon, egy doboz patkányirtó és egy fél flakon hipó mellett. Tulajdonképpen már többször is átfutott rajta a tekintete, csak félig eltakarta egy újabb okafogyott, elmagányosodott zokni. – Ó, az én régi lelkem – motyogta meghatottságtól elhomályosuló szemmel Bayer Zsolt, ahogy lefújta róla a port. – Tulajdonképpen eléggé olyan, mint a mostani. Majd ezzel a kis hipóval kifakítom innen az MSZMP-s fejlécet

Forrás: Facebook

 

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük