Rémálmok

Drága doktor úr – panaszkodik a beteg. – Van egy politikai ellenfelem, akivel egykoron, sülve-főve együtt voltunk, és terveztük a jövőnket. Stratégiát dolgoztunk ki arra, hogyan nyúljuk le az ország vagyonát teljesen törvényesen úgy, hogy később, a legszigorúbb büntető eljárások során sem lehessen ránk bizonyítani egyetlen fillért sem. Valamiben nem értettünk szót, kevesebbet kapott volna a húsos fazékból, mint szokott, ezért aztán a sajtóban egyszerűen csak „ondónak” nevezett más, népies kifejezéssel élve. Kapott a tálból bőségesen, még az APEH élére is kineveztem. Megcsinálhatta a hosszú bájtok éjszakáját, és kaszált velem együtt annyit, hogy a „leghülyébb” unokáink sem tudnák felelőtlenül szétszórni a lóvét. Most, ellenem harcol, és ha hiszi, ha nem, attól tartok, a végén még feldobja az összes trükköt, amit bevetettem…

Vannak strómanjaim – nem is kevesen, – akik tudják tartani a szájukat, és pontosan leadják minden hónapban a sápot úgy, ahogy azt illik. Vannak „lökött” politikusaim, akikre minden balhét rá tudok kenni. Csak egy kicsit simogatni kell a hájfejűeket, és már attól is a mennyekben járnak a boldogságtól. Egyikük még arra is vevő volt, hogy tiltakozzon a napenergia ellen, mert éjjel nem süt a nap, a szél nem mindig fú, – mondta, ezért aztán erre nem is tartunk igényt. Van, aki beadott egy törvénymódosítást, de fogalma sem volt arról, hogy mit olvasott fel, amikor a sajtó kérdezte. Halálra röhögtem magam rajta. Ezeknél jobb balekot az életben soha nem találok. A Rezsibiztos is kész főnyeremény. Nem csak imákat mond még mindig értem, de amikor megszólal, jobb, mint Sas Jóska a kabaréban… Otthon ezeket nézegetem videón, és olyankor a lelkem megújul.

Kósa Lajos az igazi sztár. Fapofával tud olyan marhaságokat mondani a televízióban a közpénzek eltüntetéséről, hogy a riporter csaj – tátott szájjal hallgatta. Talán még saját maga is elhiszi, amit időnként mond. Néha, rászólok, hogy gondolkozz már öregem, mert erre ráfázol egyszer, de csak bólint mondván – ilyen képviselőcsoport mellett SOHA! Igaza van!…

Mostanában, egyre több bírálatot kapok. Nem akarják az emberek bevenni a szövegemet Brüsszellel kapcsolatban sem. Nem értik meg, hogy nekem, ez is egy üzlet, mert a plakátok pénzbe kerülnek és így, vagy úgy, de valami visszaosztásra kerül – bár ebben már nem vagyok biztos – mert olyan sokan lopnak körülöttem…

Megoldottam a modernkori társdalomban a rabszolgaság újfajta intézményét, a közmunka rendszert. A rabszolgát, etetni, itatni kell, ellátni ruhával, szállással, oktatni, és betegség esetén gyógyítani. Ebben az új rendszerben ezekről szó nem lehet, illetve csak annyi, hogy látványosan ne dobják fel a talpukat. Kapnak valamennyi bért, amiből megélni nem lehet, és vásárolhatnak akár hozomra is a haveri üzletekben. Amikor megkapják a könnyező pénzt – könnybe lábad a szemük olyan kevés – kifizetik a tartozást, éheznek tovább, vagy mennek lopni, de akkor meg ott vannak a BV. Intézetek, ahol szeretettel fogadunk mindenkit! A legjobb befektetés a börtön, mert a rabok ott, ingyen dolgoznak nekünk – földtulajdonosoknak! Munkabér, járulék nincs, csak haszon.

Drága Doktor Úr! Sajnos, a fotósaim, minden megmozdulásomat – utasításomra – rögzítenek, és közzé is tesznek. Valamelyik fapofa, nem tudom, hogy ki lehetett a felelős, azt a fotót is közreadta, amikor a rabokkal beszélgetek a földeken. Akkor, jó ötletnek tűnt az akció. Most már látom, hogy inkább egy balsorsot jelentő élőkép készült a jövőmről. Az Ellenzék, ott szeretne látni a vádlottak padján, majd később, az elítéltek között! Sajnos, erre most már látom, és érzem is, hogy van esély, mert a híveim közül egyre többen távolodnak Tőlem, igyekeznek elhatárolódni attól, amit képviselek…

Nem jönnek be azok a perek sem, amelyeket azért indítottunk, hogy lejárassuk, besározzuk a baloldali vezetőket. Azt az undok Gyurcsányt sem tudtam bekeríteni – pedig mennyi, de mennyi energiát szántunk rá! Hogyan lehet tisztességesen politizálni – kérdezem? –, mert én nem értek hozzá!!!

Rémálmaimban Simicska és társai röhögnek rajtam. Kell fizetnem, kártérítést, kell pénzt adnom a veszteségeiért – mintha a fogamat húznák –, miközben azt reméltem, hogy tönkreteszem, hogy letérdeltetem. Most vigyorog, és még a hirdetőoszlopain is engem gúnyolnak reggeltől-estig… A főbíró is pert nyert, és letámadtak a multik különadója miatt is, egyik kötelességszegési eljárás még meg sem szűnik, már ott a másik, amivel fenyegetnek.

Az Altus sem akarja visszamondani a szerződését, és csak röhögnek a képembe, mi pedig kiabálunk, mint a papagáj, amikor a macska szájában van… Félek, legyőznek, és akkor a rémálmaim valóra válnak. Számon kérnek, felelősségre vonnak, vagyontalan leszek, mint amikor elkezdtem. Kár, hogy az a szakadt farmer már nem jön rám – kihíztam. Igaz, ha majd közelebbről is megtapasztalom a Markó utcát, adnak ott ruhát is. Ezért aztán igyekszem emelni a benti életszínvonalat, a kosztot, az ellátást. Az iskoláknak, óvodáknak nem adok, oda mi már nem kerülhetünk!…

Drága Doktor Úr! …– Adjon valami erős nyugtatót, amitől elszállnak a rémálmaim! Ne mondja azt, hogy dolgozzak az esküm szerint, – mert arra már nem emlékszem, és egyébként is magamra tettem fogadalmat! A kisvasutat még idáig elvezetjük, át a határon is, legfeljebb majd kötünk valami szerződést a sógorokkal – amit Árpi kitalál addig. A rémálmaim azok, amik gyötörnek. Félek, hogy visszakerülök a szalmatetős kis házba, ahol egykoron éltem, és közmunkán kell majd dolgoznom a vasút mellett. Időnként, a hajtányra is felülhetek majd – álmodom, és nyomom, mint süket az ólajtót, ahol a másik oldalon kedves barátom mérgelődik sapkában, mert jelenlétemmel hírbe hozom…

Fekszik, nyugszik a kedves beteg! Becsukja a szemét, és álmodik tovább arról, hogy eljön az idő, amikor a Közmunkások Szakszervezetének Elnöke lesz…!

Villás Lajos

Forrás: Facebook

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük