Rendezetlenül lóg a néppárti jelmez a Jobbikon

Felemás eredményt hozott eddig a Jobbik 2013 vége óta tartó néppártosodása: a pártelit ugyan látványosan szakított a radikális irányvonallal, a tagság egy része azonban képtelen együtt szelídülni a vezetőkkel. Ha eltávolodunk a fővárostól és a nyilvánosság fő csatornáitól, már látszik, hogy rendezetlenül lóg a néppárti jelmez a radikális jobbikosokon. Bár hivatalosan már nem szabad, zárt körben – egymással összekacsintva – még jólesik elereszteni néhány masszív zsidózást, cigányozást. A Jobbik ugyan tagadja, hogy álszent lenne, de a párt tevékenységét vizsgáló Tett és Védelem Alapítvány saját tapasztalataira hivatkozva azt állítja: a radikalizmus megtagadása pusztán szemfényvesztés.

„Nem lehet már a cigányt cigánynak, a zsidót zsidónak nevezni. Pedig most lenne itt az ideje tisztán beszélni.” „A helyi problémákra helyi választ adunk, és nem a fővárosiak kedvére valót. Ha a fémtolvajok cigányok, akkor cigányproblémáról beszélünk, ha izraeliek rúgják ki a munkásokat, akkor zsidó problémáról.” „Senki nem hatalmazta fel a pártvezetést, hogy zsidókkal bratyizzon. Mi nem erre szövetkeztünk.” Ezek a mondatok különböző Jobbik-rendezvényeken – egy borsodi kisvárosban, egy alföldi mezővárosban és egy Pest megyei településen – hangoztak el.

Nem is a helyszín az igazán érdekes, hanem az időpont: mindegyiket az elmúlt egy évben gyűjtötték be a Tett és Védelem Alapítvány munkatársai, akik 2016–17-ben tucatnyi helyen jártak inkognitóban, hogy feltérképezzék, milyen hangulat uralkodik a – média elől legtöbbször elzárt – falusi­-kisvárosi jobbikos rendezvényeken. Vagyis jóval az után, hogy a Jobbik meghirdette a néppárti fordulatot.

– A Tett és Védelem Alapítvány számos egyéb jelenség vizsgálata mellett a Jobbik esetében azt monitorozza, hogy a pártvezetés által meghirdetett néppárti váltást elfogadja-e a tagság. A visszavett radikalizmus nagypolitikai lózungjai mennyire szűrődnek le a pártszerveződés alsóbb szintjeire? – mondja Bodnár Dániel, az alapítvány kuratóriumi elnöke. – Vizsgálatainkból az derült ki, hogy a Jobbik-alapszervezetek jelentős része képtelen elfogadni a korábbi radikalizmus feladását. Mivel nem valóságos megtérési folyamatról van szó, hanem pragmatikus, haszonelvű politikai fordulatról, a pártvezetés hipokrita módon viszonyul a helyzethez. Hiába igyekszik a Jobbik vezetése a nyilvánosság nyitott csatornáin kiszűrni a szélsőséges megnyilatkozásokat, ha a belső fórumokon, az alapszervezeti szintű rendezvényeken és a közösségi média zárt csoportjaiban cinkosan összekacsint a továbbra is radikális nézeteket valló szimpatizánsokkal.

Vona-Gabor-es-a-kutyakNehéz is lenne másképp egyben tartani a megzavarodott tagságot. Bodnár Dániel szerint a Jobbik vezetői tévedtek, amikor úgy kalkuláltak, hogy a politikai számításból végrehajtott „álszent manőver” – a középre húzás – a pártszervezet egészén keresztülverhető. A Jobbik-tábor jelentős része ugyanis ragaszkodik radikális nézeteihez. Az adatok szerint a tagság és a szimpatizánsok 60 százaléka vall antiszemita nézeteket (ez mintegy félmillió választót jelent a Jobbik-táboron belül). A párt megerősödésének időszakában, 2006 és 2012 között pedig Magyarországon megnégyszereződött a verbális gyűlölet-bűncselekmények száma – figyelmeztet Bodnár.

A Jobbiknak az az érdeke, hogy eltakarja a nyilvánosság elől a pártelit és a tagság egy része közötti feszültséget. Ez azonban csak részben sikerült. Miután a kormánypárti média célkeresztbe helyezte Vona Gábort és pártját, nem sokáig maradhat tt rejtve, hogy számos Jobbik-alapszervezet kemény kritikával illette a pártvezetést. Idén év elején több mint ötven jobbikos alapszervezet írt tiltakozó petíciót a pártelnöknek, kifejezve elégedetlenségüket a radikális arculat feladása miatt. „Alulírottak, aktív jobbikos szervezetek nem értünk egyet és nem támogatjuk Vona Gábor elnök úr politikai irányváltását, és nem támogatjuk a Jobbik baloldalra tolódó néppárttá válását” – olvasható a levélben. Jó néhány szervezet feloszlatta magát, miután a helyi vezető képtelen volt azonosulni a Vona­-iránnyal.

A mérsékelt–radikális törésvonal megjelenése azonban nem fenyeget pártszakadással – ezt már Róna Dániel politológus mondja, aki nemrég Molnár Csaba szerzőtársával közösen publikált Radikális változás? címmel egy tanulmányt a Jobbik néppárti fordulatáról. Ebben úgy fogalmaznak, hogy a 2013 őszén meghirdetett új stratégia összességében sikert hozott az ellenzéki pártnak. A váltás célja ugyanis egyértelműen az volt, hogy – a hatalomra kerülés érdekében – kiszélesítse a Jobbik szavazótáborát. Ami megtörtént.

– A Jobbik 2015 tavaszán, a tapolcai időközi parlamenti választás megnyerésekor állt a legjobban, ahhoz képest most jóval kisebb, 10-14 százalékos a támogatottsága a teljes népesség körében, viszont sokkal magasabb annál, amit a néppárti fordulat előtt, 2013-ban mértek – érvel Róna Dá­­niel. – A középre húzás meghirdetését követően fél év alatt 60 százalékkal emelkedett a párt népszerűsége. Kutatásunk kimutatta, hogy mind demog­­ráfiai, mind szociológiai összetételét tekintve színesebb lett a támogatók köre, ezzel párhuzamosan megnőtt a női szimpatizánsok aránya is.

Áttörésről azonban nincs szó, a Jobbik nem vált megkerülhetetlen tényezővé, nem sikerült megelőznie az összesített baloldalt – teszi hozzá Róna Dániel. Ráadásul a néppártosodás – mint a hasonló helyzetben lévő pártok esetében mindig – áldozatokkal jár: a tagság egy része nem fogadja el, hogy a hatalomra kerülés érdekében hivatalosan lemondtak a radikális eszmék képviseletéről, egyes szakpolitikai célok megvalósításáról. Ilyenkor, ha a pártvezetésben is akad ellenző, könnyen szakítás lehet a vége. Róna szerint a Jobbik eddigi legnagyobb személyi konfliktusa jelentős részben nem ideológiai természetű volt. A ta­­valy leváltott alelnök, Novák Előd el­­ső­­sorban Vona hatalmi politikáját, a döntéshozatal módját, a párt erőforrásai feletti egyszemélyi rendelkezését, valamint a párt stratégiáját kritizálta.

– Novák nem fogadta el a választási győzelem céljának mindenek felettiségét: zsidóellenes szóhasználata, a ci­­gányok által elkövetett bűncselek­­mé­­nyek áldozatainak megsegítésére létrehozni kívánt alapítványa és a 2015-ös, a Szabadság téri szovjet emlékmű elleni kalapácsos akciója olyan megnyilvánulások voltak, amelyek nem tartalmuk, hanem formájuk, stílusuk miatt elfogadhatatlanok a jelenlegi Jobbikban – állítja Róna Dániel. Szerinte a tavalyi tisztújítás, a hármas alelnökcsere egyelőre igazolta Vona Gábor számításait. – A néppártosodás lényege, hogy a Jobbik elfogadtassa magát azokkal a szereplőkkel, akiknek nyílt ellenszenve súlyos akadály lenne a hatalom felé vezető úton. A párt továbbra is sokszor fogalmaz meg radikális véleményt, de jórészt olyan témákban (antikorrupció, bevándorlás, devizahitelesek kárpótlása), amelyekkel nem idegenítenek el maguktól fontos társadalmi csoportokat.

vona_gardaA „vadhajtások nyesegetése” azonban olykor még a pártelnöknek is nehezére esik. Vona Gábor év elején kezdeményezett etikai eljárást a vecsési Jobbik Facebook-oldalán megjelent „vallásgyalázó, a Jobbik és a párt elnöke álláspontjával teljesen szembeforduló nyilatkozat” miatt. Vona hanuka alkalmából köszöntötte a zsidóságot, a posztban a vecsésiek erre reagáltak: „A vecsési JOBBIK NEM üdvözli a zsidóságot a hanuka (vagy mi a f.sz) alkalmából! Ha valakinek mégis ilyen eszement ötlete támadna, attól szervezetünk elhatárolódik!” Akkor a Jobbik hivatalos közleményben azt írta: „az ilyen tartalmú megnyilatkozásnak nincs helye a pártban”, utóbb azonban az érintettek csak megrovást kaptak.

Pár hónappal ezelőtt a pártelnök arról elmélkedett, hogy Magyarországon „igenis van cigánybűnözés”, május elsejei beszédében pedig a „megélhetési gyerekvállalás” örökzöld témája is felbukkant. Szintén májusban egy parlamenti képviselő nem tudta kordában tartani az indulatait. Dömötör Csaba a kormány nevében reagált a Jobbik napirend előtti felszólalására, utána Szilágyi György azt kiáltotta neki: „Gyere ki, úgy nyakon b…szlak, hogy leszáll a fejed.” A Jobbik képviselője utóbb bocsánatot kért. Aztán Vona beszélt újra a szélekre, amikor kijelentette, ha ő lenne Budapest főpolgármestere, nem engedélyezné a Pride megtartását, mert az szerinte „nem büszkeségmenet, sokkal inkább provokáció, ami a homoszexuálisok ügyének is inkább árt, mint használ”.

A Jobbik mindenesetre nem aggódik amiatt, hogy a néppártosodási folyamat ellenére a párt két éve nem tudta növelni a szavazótáborát. Mirkóczki Ádám szóvivő inkább arra hívja föl a figyelmet, hogy soha ilyen alacsony nem volt a Jobbik elutasítottsága, illetve soha ilyen magas nem volt a támogatottsága a másodlagos pártpreferenciák körében, mint most. Az aktuális támogatottság megítélése pedig mindig nézőpont kérdése, mondja Mirkóczki. Szerinte még nincs éles kampány, ezért a Jobbiknak nem most kell a csúcson lennie, hanem 2018 tavaszán, „amihez minden feltétel adott”.

Arra a felvetésünkre, hogy a párttól elfordulók leginkább a Jobbik mérséklődése miatt hidegülhettek el, Mirkóczki azt válaszolta írásban: „Aki úgy érzi, hogy más közösségben vagy más párt által képviselt politikában látja a jövőjét, távozik, ebben semmi újdonság nincs. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy egy 17 ezres közösségből mindössze néhányan érezték eddig így, és ezzel párhuzamosan több alapszervezet alakult, mint ahány megszűnt.”

Bár rákérdeztünk, hogy a néppárti fordulat meghirdetése óta hány jobbikos alapszervezet szűnt meg, a szóvivő nem adott pontos választ. Mint írta: „Az elmúlt időszakban több helyen alakult új alapszervezetünk, mint ahány megszűnt volna. Több helyen inaktivitás miatt kellett megszüntetni szervezeteket, de azok egy része is újraalakult részben a régi, részben új tagokra alapozva.”

Arra a felvetésünkre viszont, hogy a Tett és Védelem Alapítvány tapasztalatai szerint a kisebb településeken ma is uralkodó a Jobbik eredeti, radikális szóhasználata, a falusi-kisvárosi rendezvényeken gyakoriak az antiszemita és cigányellenes megnyilatkozások, Mirkóczki Ádám csupán annyit reagált, hogy nem tartják mértékadó forrásnak az alapítványt, „mert politikailag jelentősen elfogultnak” tekintik tevékenységét. Nem meglepő, hogy a szóvivő a hipokrita vádat is elutasítja, szerinte a néppártosodás nem Vona Gábor egyszemélyes döntése, a párt legmagasabb döntéshozó testületeinek, valamint a tagságnak is bírja a támogatását. A radikális lélek megszelídülése pedig – szerinte – minden további nélkül lehet őszinte. „A Jobbik történetének szerves része a dinamikus fejlődés, a tapasztalatokból, hibákból való tanulás, a vélemények, kritikák meghallgatása, de úgy, hogy a párt alapküldetése nem változott: a magyar nép szolgálata és szebb jövőjének elérése” – állítja Mirkóczki Ádám.

A politikai elemző szerint a néppárti fordulat végrehajtását 2018-ig már semmiképpen nem vonhatja vissza a Jobbik, hiszen közeledik a kampányidőszak, amikor már életveszélyes lenne stratégiát váltani. Róna Dániel emlékeztet, hogy a Jobbik tisztújítása jövő nyáron esedékes, ami azt jelenti: a 2018-as tavaszi parlamenti választás eredménye dönt majd Vona és a párt sorsáról.

– Szélsőséges eredmények esetén borítékolható, hogy mi következik: 30 százalék fölötti szavazataránynál marad a néppárti vonal, 20 százalék alatti eredménynél Vonának mennie kell. Ha a Jobbik a kettő közötti zónában, 20-30 százalékon végez, megjósolhatatlan, melyik utat választja – véli Róna. Szerinte az kizárható, hogy a párt koalícióra lépjen a Fidesszel, ám egy kisebbségi Fidesz-kormányzás esetén elképzelhető, hogy konstruktív ellenzékként támogatnák Orbánékat.

 

 

 

 

 

Forrás: http://168ora.hu/rendezetlenul-log-nepparti-jelmez-jobbikon-radikalis-nosztalgia/

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük