Sárga rózsa… sárga… rózsa…

sargarozsa2015

Nagyon méltóságos volt Göncz Árpád temetése, ezzel nincs is gond. És elénekelték a sárgarózsát. Ezzel már inkább van gond, mert az pocsék szám, de ilyen kérdésekben én nem vagyok mérvadó.

A temetéssel, de főleg a sárgarózsával minden a helyére került. Szimbolikusan megkoronáztuk az érett kádárizmust.

Az előző rendszer két engedélyezett és megtűrt ellenzékije elénekelte az ellenőrzött és engedélyezett ellenzékiség himnuszát. Az, amelyik a cenzúra ellen nem azt mondja, hogy „Erdős Péter kurva anyád”, ahogy tette azt a CpG, hanem lágy gitárzenébe öntve elmondja, hogy, ha én faszagyerek volnék, fasza dolgokat csinálnék, miután azonban nem vagyok az, egyrészt halkan zümmögve várom, hogy hátha megcsinálja valaki helyettem, másrészt rájövök, hogy amíg halkan zümmögök, nem bántanak, sőt, népszerű is leszek a többi halkan zümmögő között.

Aztán hallom ám, liberális-voltszadeszes körökből, hogy Göncz Árpád Alapítványt akarnak csinálni, a gönczárpádi örökséget ápolandó. Hát persze.

Abban a világban, amelyet Göncz Árpád sírjánál szimbolikusan is életre zümmögtek, mindennek és mindenkinek megvan a helye. A rendszer mindenkinek odaadja a helyét, és ha nem tetszik, el lehet menni, ahogy azt a rendszer egyik oszlopa, miniszterelnöksége idején elmondta.

Ilyen hely és szerep az ellenzékiség is, amely bátran zümmöghet sárgarózsákat, de ha azt találja mondani, hogy kurva anyád, azért már börtön jár. Miért? Azért mert mint minden diktatúrának, a puhától a keményig, lételeme az illedelmesség, a megfelelő hangnem. Nem véletlen, hogy az összes, diktatúráról szóló alapmű része a saját szimbolika és az újbeszél.

Nem véletlen, hogy nálunk miért nem értik a mai napig a Charlie Hebdo elleni támadás jelentőségét. Az, hogy két-három punk azt mondhatja, hogy „kurva anyád” vagy az, hogy néhány karikaturista bikinis Mohamedet (neve legyen áldott) rajzolhat, annak a jele, hogy a rendszer nem kényszeríti ki, hogy mindenki az illedelmes újbeszélt használja. Ha kikényszeríti, az nem demokrácia.

Tudom, sokan el fogják majd mondani: akkor és ott a sárgarózsa volt a legtöbb és legjobb, amit meg lehetett tenni. Hazugság. Tessék kifáradni a Mamut üzletközponthoz vagy a Corvin mozihoz. Naugye. Bele tetszettek nyugodni. Jó volt az úgy. Kis zümmögéssel elviselhető volt.

Minden megvan.

Írtam már itt arról, hogy az ellenzékről az Öreg annak idején belátta, hogy kell az, ha jön valami nagyfejű vendég Pestre, jobb az, ha meg tudja nézni azt a híres írót, festőt, filozoptert, akit békén hagynak, vagy el tud menni az állami fizetést húzó szalonellenzéki koncertjére.

Két külön szerep ez, az értelmiségi, aki, ha már cselekedni nem tud, visszahúzódik a szellemi függetlenség fellegvárába és a rendszer mellett építi a kultúrát (a rendszer meg nem érti, különben is ezt külföldön szeretik, hagyjuk békén) és a fizetett mozgalmár, aki szépen időpontot foglal a kultúrba’ hogy biztosan részletesen lejelentsék a mozgalom állását a megfelelő szakemberek és társadalmi kapcsolataik.

Ez az ellenzék a legkényelmesebb dolog a világon, rendszernek és ellenzékinek egyaránt. A legnagyobb szomorúsága az volna, ha nem lenne rendszer, hiszen akkor nem lenne, aki fenntartán neki a kultúrt’, ahol lehet ellenzékieskedni és ahonnan – mindenki lelkét megnyugtatandó – nem közvetlen pártforrásból eltartják, sőt, ahol még bónuszként a kissé terebélyesedő, de azért még bőven vállalható igazgatónőt le is lehet varrni, hogy azzal majd barnazakós, kossuthcigis, troistours brandys bulikon dicsekedni lehessen.

A mi, mai ellenzékünk megérkezett ide.

A parlamenti ellenzéki pártok szűk elitje köszöni szépen, megél az ellenzékiségből. A rendszernek nem kell a depresszióba süllyedő elittől sem tartani, nyitva a határ. Akinek a művészete eladható a német piacon, már ott van. Az a természettudós, akinek a munkájára van igény odakint, már ott van. Nem kell a rezervátum, csak ennek a kevés idiótának, de ez meg megy mellényzsebből. Nem tétel.

Ezek ráadásul elvégzik alapfeladatukat, amelyet már a zümmögő korszakban is elvégeztek. Bármilyen hiteles irányból érkező támadást (legyen az polgári vagy punk) megakadályoznak, mert bármilyen ellenzéki mozgolódás is ütné fel a fejét, meg fogják rohanni a hivatásos ellenzékiek.

Ezek azok, akik nem tudják mit kellene az országgal csinálni, a vasútépítéstől a nyerstej árán át az árvaházakig, de halálosan meg vannak sértődve, ha valaki megpróbálja megkérdőjelezni, hogy ők az ellenzék. Minden tüntetésen meg kell jelenie Gyurcsány Ferencnek, kis késéssel az emeszpének, az együttnek, a péemnek, meg a frász tudja még kinek, és ahelyett, hogy drága a kolbász, arról beszélni, hogy demokrácia, meg európaiság.

Ez jutott nekik. Másnak termőföld, iparvállalat vagy lakópark, nekik a rendszer a demokráciát és az európaiságot osztotta ki, lopjanak belőle, amennyit tudnak. És ahogyan az iparvállalatnak sem tesz jót, hogy egy szpáhi irányítja, úgy a demokráciának és az európaiságnak sem tesz jót, hogy ki lett adva gebinbe egy csomó engedélyezett, bevizsgált ellenzékinek.

Szimbiózis ez, amelynek újra elzümmögték a himnuszát Göncz Árpád sírjánál.

Micsoda? Hogy mondod? Mitpofázol? Hogy Göncz Árpád ebben soha nem vett részt? Hogy nem kurvult el? Hogy a rejtőzés évei alatt is végig-végig értéket teremtett? Hogy 1990-ben polgárként lépett elő a dolgozószobájából? Hogy nem lett együttműködő? Közöd köcsög? Mit akarsz te? Ellenzéki akarsz lenni? Civil? Meg európai? Azok itt mi vagyunk, és ha van pofád belepofázni, majd beveretjük.

Sááárgarózsa…

Bővebben: Ráérünk BLOG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük