Schmittnek fogalma sincs a tudományos munka mibenlétéről

schmitt

Schmitt Pál ma reggel a Kossuth rádióban visszautasította a plágiumvádakat – ebből kiderült, hogy fogalma sincs arról, miként kell megírni egy tudományos munkát. Schmitt Pál az őt ért plágiumvádakat azzal igyekezett visszautasítani, hogy dolgozata végén 21 forrást is megjelölt, közöttük Nikolaj Geogoriev dolgozatát is. Szerinte minden tudományos dolgozat azonos forrásokra (az ő szóhasználatában: „törzsaadatok”-ra) épül, csak a a következtetésekben tér el – ez magyarázza azt, hogy az ő (215 oldalas) dolgozatának 180 oldala is megegyezik Georgiev munkájával. Szerinte ez természetes, és senki nem nevezheti lopásnak.

Schmitt ezzel lényegében elismerte, hogy fogalma sincs arról, hogyan kell tudományos munkát írni. A forrásokat ugyanis nem elég a dolgozat végén felsorolni, hanem minden egyes adatnál meg kell jelölni, hogy pontosan (melyik mű hányadik oldaláról!) származik. Erre azért van szükség, mert a művet használó kutatók csak így tudják az adatokat ellenőrizni, illetve az adatokkal kapcsolatos részleteknek, a további részadatoknak utánanézni. A források ilyen módon való pontos jelölése nemhogy egy doktori értekezésben, de egy egyetemi vagy főiskolai szakdolgozatban, sőt, szemináriumi dolgozatban is elvárt.

A forrásokból úgy lehet saját művet, szellemi alkotást létrehozni, ha a korábban összegyűjtött adatokat másképp rendszerezzük. Ha például az olimpia programjának történetéről írunk, de valaki ezt már megírta időrendben, mi megtehetjük például a sportágak szerint. Szó szerint semmiképpen nem veszünk át 180 oldalt, hanem hivatkozunk a műre: 25 oldalon is lehet nagyon okos dolgokat írni, csakhogy ennyiért nem szokás doktori címet adni. Schmitt mindennek tetejébe azt is kijelentette, hogy bárki, aki már írt doktori értekezést, tudja, hogy ez természetes. Hát nem. Aki csak egy 20 oldalas szakdolgozatot írt, az is tudja, hogy nem másolhatott (volna) 18 oldalt valaki másról. Aki csak az általános iskolában írt négyoldalas házi dolgozatot, az is tudja, hogy nem másolhatott volna belőle három oldalt a padszomszédjáról, és nem lett volna elég, ha a végén másképp ítéli meg Geréb árulását, mint a padszomszédja.

Schmitt „cáfolatával” minden eddiginél erősebbé, szinte bizonyossággá érett az a gyanú, hogy doktori disszertációját lopta. Igaz ez akkor is, ha jóhiszeműen tette, mert fogalma sincs a tudományos munkák megírásának módszertanáról. Amennyiben valóban jóhiszemű volt, tette sokkal inkább arra a felsőoktatási intézményre nézve terhelő, amelyik hagyta, hogy a tudományos munka és etika minimális ismerete hiányában is doktori fokozathoz jusson. Felmerül az a kérdés is, hogy Schmitt stábja hogyan engedhette meg, hogy az államfő ezzel a „magyarázat”-tal a nyilvánosság elé álljon. Mint arra nem először rá kell mutatnunk, Schmitt vagy nem hallgat tanácsadóira, vagy tanácsadói eleve alkalmatlanok.

Forrás: Nyelv és Tudomány

Kép: Photoshop.briganti

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük