Se Orbánt, se Bajnait! – Népi Front a „demokratikus ellenzékről” és a kormányról

nepifront2

A 2014-es országgyűlési választások legnagyobb kérdése az, hogy az ellenzéki pártok közötti összefogással létrejön-e olyan szövetség, amely képes lesz a FIDESZ-KDNP kormányt leváltani? A kommunista mozgalom számára stratégiai jelentőséggel bír ez a kérdés, mivel a hazai és nemzetközi kapitalizmus válsága olyan helyzetet idézett elő, amelyben ismét reális lehetőséggé vált az, hogy a kommunisták rendszerkritikus, az egész politikai elittel – beleértve a polgári ellenzéket – szembeni alternatívájuk által felmutatott új politikai szereplőként lépjenek be a közéletbe. Ezt a lehetőséget azonban csak akkor tudjuk kihasználni, ha a politikai helyzet marxista elemzése alapján következetesen törekszünk az önálló radikális pólus felépítésére, és nem olvadunk bele egyetlen, a kapitalizmust elfogadó formációba sem.

 

A kormányról

Magyarország politikai, gazdasági, társadalmi helyzetét negatív tendenciák jellemzik. Érezhetően nőtt a létminimum alatt élők száma. Az egyre nagyobb méreteket öltő elszegényedés már nem csak az ország elmaradottabb régióiban jelent súlyos szociális problémát, hanem az egész magyar társadalom alsó és középrétegeit felmorzsoló állandó jelenséggé vált. Az elmúlt időszakban olyan, a Horthy-időszakot idéző kivándorlási hullám indult, amely során magyar munkavállalók, fiatalok és magasan képzett szakemberek százezrei hagyták el hazánkat a kilátástalanság, megélhetési gondok, a perspektíva nélküli jövőkép miatt

Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája a Fidesz 2010-es választási ígéreteivel ellentétesen nem megoldja, hanem elmélyíti országunkat az 1989-es rendszerváltás óta sújtó gazdasági és társadalmi problémáit. Az egykulcsos adórendszer bevezetése nemcsak a költségvetésnek okozott több milliárd forintos kiesést, hanem igazságtalan módon az alacsonyabb jövedelműek vállára rótt nagyobb terhet, míg a gazdagabbak tovább gazdagodhattak. A kormány tehetetlenül áll a devizahitelesek megoldatlan ügye előtt, amely számos esetben egyéni tragédiákhoz, öngyilkosságokhoz vezetett. A Fidesz antiszociális, a bérből és fizetésből élő emberek sorsa iránt közömbös magatartását bizonyítja az is, hogy a Munka Törvénykönyvét a dolgozók kárára módosították, aminek következtében például indoklás nélkül el lehet bocsátani az alkalmazottakat. Ahelyett, hogy a kormány az ígéretének megfelelően új munkahelyeket teremtene, megalázó módon havi 47.000 forint bérért közmunkaprogramra kárhoztatja a munkanélkülieket, amely a minimális létfenntartáshoz sem elég, miközben tízezres nagyságrendű a munkahelyek számának csökkenése. Nem történt azzal a hibás gazdaságpolitikai elvvel, hogy a adókedvezményt nyújtanak a multinacionális cégeknek, míg a hazai kisvállalatok terheit tovább növelik: az Orbán-kormány – elődeihez hasonlóan – a nagytőke pártja.

nf01

A kormánypolitika a dolgozók mellett a rokkantak és a tanuló ifjúság életét is drasztikusan megnehezítette. A fogyatékkal élőket és a rokkantakat védő szociális háló megnyirbálása sok ezer honfitársunkat hozott kilátástalan helyzetbe. Az oktatáspolitika átszervezésének elemei, – többek között a hallgatók röghöz kötése, az egyetemek autonómiájának csökkentése, a 30%-os forráskivonás, az államilag támogatott helyek száma körül kibontakozó viták –  a diákok, egyetemisták és tanárok széleskörű felháborodását váltotta ki, tiltakozásuknak nagyszabású megmozdulások keretében adtak hangot. Miközben a gazdaság folyamatos recesszióba van, a Fidesz-közeli oligarchák és a nemzeti burzsoázia az átláthatatlan pályázati rendszer lévén folyamatosan gazdasági előnyökre tesznek szert, mint ahogyan láthattuk ezt a földbérleti szerződések esetében is.

A kormányzati politika arrogáns, neohorthysta stílusa és hazug sikerpropagandája miatt az országban nem csak szociális,gazdasági, hanem politikai értelemben is nyomasztóvá vált a légkört. Az állami szintű hazugságok és a nyomorúságos magyar valóság közötti érzékelhető különbség hiteltelenné teszi nem csak az egész kormányt, hanem magát a politikai rendszert is.

A kormány erőszakos keresztény-konzervatív szellemiségű szimbólumpolitizálásba kezdett, amely antikommunista hisztériával és a Horthy-rendszer rehabilitálására törekvő lépésekkel párosult. Magyarországon a 30-as éveket idéző állapotok uralkodnak: csak a kiváltságos úri réteg, a felső tízezer számára kedveznek a törvények, míg milliók élnek a létminimum alatt. Egyre inkább eluralkodik a Horthy-rémuralom csendőrállamához hasonló agresszió. Aggasztó jelenség, hogy a fiatalok körében – a rendszerváltás óta tartó történelemhamisítás miatt – népszerűek a szélsőjobboldali eszmék.

A Fidesz-KDNP, visszaélve a 2/3-os parlamenti többségével az ország legfontosabb jogforrását, az alaptörvényt is saját jobboldali ideológiája alapján alkotta meg. Az alkotmányozás folyamatából kirekesztette a hazai közélet más szereplőit és szervezeteit. Az ilyen módon létrejött alaptörvény nélkülözi a társadalmi konszenzust, az ország elsőszámú jogi dokumentumának legitimitását annak megalkotási módja, valamint anakronisztikus, antikommunista és a modern politikai értékeket nélkülöző jellege miatt a társadalom széles rétegei megkérdőjelezik.

A Fidesz-KDNP igyekszik hatalmát bebetonozni, befolyását egy esetleges kormányváltás során is biztosítani.  Az ország politikai rendszerének – elsősorban a választási rendszer – megváltoztatása a kormánypártok hatalmi érdekeit szolgálják, amely megnehezíti a kormányváltás lehetőségét.

nf02

Az ellenzékről

A politikai erőtérben az ellenzéki oldal előtt álló legnagyobb stratégiai kérdés, hogy létrejön-e egy kormányváltó szövetség? Egyrészről elindult az MSZP által kezdeményezett ellenzéki tárgyalássorozat, amelynek  résztvevői között találjuk a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök által vezetett, jelenleg 1-2%-os támogatottsággal bíró Demokratikus Koalíciót, valamint az MSZP holdudvarába tartozó marginális szervezetek, nevezetesen a Munkáspárt 2006-ot, a Zöld Baloldalt és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot. Az ellenzék másik tömörülése a Bajnai Gordon-féle Együtt 2014, amely önmagát választói mozgalomként definiálja és az elmúlt években létrejött új szervezetek, a Szolidaritás és a Milla támogatását élvezi.

Annak ellenére, hogy a kormányváltás érdekében történő összefogást mindkét ellenzéki tömörülés szükségesnek tartja, mégsem körvonalazódik az együttműködés formája. Nem csak a két ellenzéki tömörülés között egység létrejöttének jelei halványak, hanem maguk az ellenzéki pártokból álló táborokon belül is ellentétek vannak. A Milla nem kíván részt venni az Együtt 2014 párttá alakulás folyamatában, míg az MSZP által vezényelt ellenzéki tárgyalássorozatot a DK és a Munkáspárt 2006 közötti konfliktus árnyalja be.

Az ellenzék vezető politikusainak is szervezeteinek közös jellemzője, hogy nevükhöz kötődnek a 2005-2010-es korszak nagy gazdasági megszorító intézkedései. Gyurcsány Ferenc, majd utána Bajnai Gordon az MSZP támogatásával olyan neoliberális reformokat hajtott végre, amely rendkívül hátrányosan érintette a társadalom alsóbb rétegeit, a bérből és fizetésből élő embereket és a középosztályt. Lényegében 2005-től fogva a magyar kapitalizmus működőképességét az MSZP-kormánynak csak súlyos megszorítások árán sikerült garantálnia. Miközben baloldali értékeket hangoztattak, gazdaságpolitikájukat a neoliberális elvek szerint szervezték, a megszorítások minden terhét a bérből és fizetésből emberekre hárították, ami ellentétes a baloldal szociális világnézetével.

2008-ban csak népszavazással sikerült meghiúsítani az MSZP-kormány azon tervét, hogy az egyetemeken tandíjat, a kórházakban napi díjat és vizitdíjat vezessenek be. Még a lakossági tiltakozások hatására sem sikerült viszont megállítani a vasúti szárnyvonalak bezárását, az utazási kedvezmények megcsorbítását. Ezen időszakban került sor az egyetlen nyereséges vasúti vállalat, a MÁV Cargo privatizálására, a pedagógusok kötelező óraszám emelésének következményeként fellépő tömegek méretű elbocsátásokra, a vidéki iskolák bezárására, a családi pótlék befagyasztására és a lakástámogatások felfüggesztésére. Az MSZP-kormány semmit sem tett a szélsőjobboldali szervezetek – a Jobbik és a Magyar Gárda –  visszaszorítására, szabadon hagyta, hogy a szemünk láttára váljon 3. erővé a Jobbik.

Ezeknek a népszerűtlen, a dolgozó emberek kárára meghozott intézkedéseknek köszönhetően oly méreteket öltött az MSZP elutasítottsága és a Fidesz népszerűsége, hogy a 2010-es választásokkor a Fidesz 2/3-os támogatottságra tehetett szert, amihez a hazai politika viszonyok lavinaszerű megváltozása és jobbratolódása párosult. Az ellenzék pártjai és politikusait – elsősorban az MSZP-t, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont – hibás, a dolgozó emberek megélhetését drasztikusan nehezítő kormányzati politikájuk miatt közvetlen felelősség terheli a Fidesz 2/3-os győzelméért.

Az ellenzéki pártok hallgatnak saját felelősségükről és igyekszenek elhitetni a választókkal, hogy az országban kialakult szociális katasztrófáért kizárólag a Fidesz felelős. Az összefogás vonzó jelszavával próbálják kihasználni a kormánnyal szembeni jogos elégedetlenséget, a széles nyilvánosságot biztosító médiatámogatásnak köszönhetően százezrekkel képesek elfeledtetni a 2002-2010 közötti korszak antiszociális intézkedéseit, a már akkor is egyre romló tendenciákat mutató életszínvonal csökkenést. Abba az illúzióba ringatják a lakosságot, hogy elég csak a kormányt leváltani és a múlt embereit újra hatalomba juttatni, hogy gyökeres változás történjen az emberek életszínvonalát illetően.

A Népi Front feladata és irányvonala

nf03A Népi Frontnak – erejéhez és lehetőségeihez mérten – egyszerre kell marxista kritikával illetnie a kormányt és az ellenzéket egyaránt. Rá kell világítanunk arra a tényre, hogy a kormányváltás szükséges, de nem elégséges, a jelenlegi ellenzék hatalomra jutása pedig nem oldja meg országunk súlyos szociális és társadalmi problémáit. Radikális, fordulat, gyökeres változás szükséges a gazdaságirányításban és a társadalom szervezési elveiben. Erre azonban a jelenlegi kapitalista rendszer nem ad cselekvési lehetőséget, ezért új rendszerváltást, demokratikus szocializmust  hirdetünk. A Népi Frontnak erőfeszítéseket kell tennie a XXI. századi demokratikus szocializmus eszméjének népszerűsítésére, egy reális alapokon álló új társadalmi és gazdasági rend felvázolására. Bíráljuk a politikai elitet, annak minden hitelét vesztett szereplőjét, hiszen – legyen szó ellenzéki vagy kormánypárti politikusról – megkapták a lehetőséget, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket a lakosság életének javítása érdekében. Eljátszották ezt a lehetőséget, mivel a dolgozók terheinek növelésével bizonyították, hogy ők nem a bérből és fizetésből élők érdekeit, hanem saját és a hozzájuk kötődő üzleti körök érdekeit szolgálják a lakossággal szemben. Nem fogadjuk el sem a tőkés kormányt, sem pedig a tőkés ellenzékét!

Meg kell győznünk az embereket, hogy amit ma látunk, az valójában két kapitalista csoportosulás hatalomért folyó versengése. Sem a Fidesz, sem az MSZP, sem az Együtt 2014 nem kérdőjelezi meg a bajok igazi forrását, a kapitalista rendszert, márpedig valódi korszakváltás csak a kapitalizmus meghaladásával érhető el. Le kell számolnunk azzal a mítosszal, hogy a piacgazdaság egy igazságos és szolidáris társadalom működésének záloga.

A Népi Front csak abban az esetben támogatná a „demokratikus ellenzéket”, ha az kizárólag a demokrácia helyreállítására irányulna, amely az új alkotmány és új választási törvény megszavazásában nyilvánulna meg. Alkotmányozó Nemzetgyűlésre van szükség, hogy az általuk megalkotott új demokratikus keretet és az alkotmányt népszavazás útján erősítse meg a lakosság, így adva vissza a rendszer politikai legitimitását. Az alkotmány és a választási törvény elfogadása után a Parlament oszlassa fel magát, hogy immáron demokratikus szabályok alapján új választásra kerülhessen sor, amelyen minden politikai szereplő egyenlő esélyekkel indulhatna.

FORRÁS: Népi Front

Szerkesztőségi megjegyzés: A cikk alapfelvetéseivel nagymértékben egyetértve azért meg kell jegyeznünk néhány véleményünk szerinti tárgyi tévedést, amelynem okait nem feladatunk kutatni. Az első ilyen tévedés az, hogy az vállaltan euro-kommunista Munkáspárt 2006-ot, és a hozzá közel álló, de “zöldebb” Zöld Baloldalt megpróbálja a szerző az MSZP holdudvarába tolni, ahol a DK is található, állítása szerint. Ennek ellentmondani látszik az a nem rég kipattant ügy, amelyben a DK megvétózta az MP2006 részvételét az ellenzéki egyeztető tárgyalásokon. Ha a párt (MP2006) az MSZP “holdudvarában” lenne, akkor az MSZP nyilvánvalóan nem engedne meg köreiben ilyen kicsinyes torzsalkodást, amely elveszi az energiákat a munkától. Tehát ezt az állítást tévesnek tartjuk.

A másik állítás miszreint összesen csak két ellenzéki tömörülés lenne (Az MSZP és “holdudvara”, illetve az Együtt 2014 és csatlakozott szervezetei, szintén nem fedi a valóságot. Van ugyanis egy harmadik “pólus” is, amelyben véleményünk szerint, elvileg a Népi Frontnak lenne a helye, hiszen ez a pólus hozzájuk hasonlóan mind Orbánt, mind Bajnait, illetve az MSZP “visszatérését” is elutasítja, és egy tisztességes alkotmányozási procedúra után, teljesen új rendszer szerinti, új választásokat sürget. Mivel nem rendelkezünk felhatalmazással arra nézve, hogy közöljük ennek az együttműködésnek a szereplőit, ezért nem tesszük. Mindenkinek a fantáziájára bízzuk ezt.

A cikk többi (legtöbb) megállapításával viszont egyet tudunk érteni.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük