Senki halottja

Biszku Béla néhány nappal ezelőtt meghalt. Halála előtt egy kicsit megrángatták, de túlzásba nem vitték ezt sem. Jogi értelemben nem találtak fogást rajta, vagyis inkább nagyon rosszul fogták az egészet, így nem is csoda, ha a társadalom egy jelentős része még szolidáris is volt némileg az öreggel, aki nem tért ki a per elől, hanem betolatta magát középre és rezzenéstelen arccal várta végig a jogászok görcsölését, akik aztán végül önmagukat gáncsolták el.

Baloldali vagyok és radikális is. Marxista, mégsem éreztem késztetést arra, hogy kiálljak Biszku mellett. Nem az én feladatom, hogy elszámoljak mindazzal, ami 56 után történt az ő belügyminisztersége idején. Unszimpátiám egyik alapja azon tény, hogy a Köztársaság téri pártházat védő Mező Imre még telefonon beszélt vele az ostrom alatt, még kért segítséget, ígéretet is kapott, de érdemi segítség nem történt. Az unszimpátiám másik alapja az, hogy Biszku is azok közé tartozott, akik minden gond nélkül cuccoltak fel a budai oldalra, foglalták el az úri elit szimbolikus tereit. Aki Budán, a hegyen, lombos fák alatt érzi jól magát, az ne akarja a munkásosztály érdekeit képviselni. Úgysem fogja tudni hitelesen.

Ebben az egész boszorkányüldözésben egyetlen dolgot felejtettek el a legjobban. A tényt, hogy Biszku egyáltalán nem volt kádárista. Sőt, Biszku volt azon brezsnyevista vonal prominense, amely ott és úgy tett Kádár alá, ahogyan és ahol tudott. Az volt a célja, hogy elterelje Magyarországot arról a szabadosabb útról, amelyre a hatvanas években tért rá az ország. Hruscsov puccsszerű eltávolítása után a térség minden országában hirtelen megfagyott a légkör, újra domináns pozícióba kerültek a korábban sztálinizmus miatt háttérbe szorítottak, nálunk azonban a „vonalasok” erre képtelenek voltak. Sőt, a hetvenes években került csak igazán a háttérbe Biszku, azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy Moszkvában miért is lobbyzik ő valójában.

Most tehát itt van egy tény, meghalt Biszku Béla. Nyugodjék, többet mondani nehéz, nem is kell. Végül is az igazságot nem derítette ki az igazságszolgáltatás, így ítélettel sem kell vitatkoznunk. Ráadásul még csak meg sem védhette magát, érdemben nem is reagálhatott a vádakra, mert azok nem is voltak. Maradt utána nekünk az örökség. No, nem a budai ingatlan, hanem az elszámolás kényszere mindazzal, ami az ő nevéhez is köthető. Beugrik Lengyel József Szembesítés című regényének a részlete. A kommunista író a Gulágról tért haza és ebben a művében megírta, „ötven év sem lesz elég ahhoz, hogy a munkásmozgalom kiheverje mindazt a veszteséget, ami egyetlen ember rémuralma miatt érte”. Arra célzott, hogy a sztálinizmus bűnei levakarhatatlanok lesznek a baloldalról. Pedig ő maga is tudta, hogy a baloldalinak hazudott totális diktatúra ellenségei és áldozatai többségükben olyan baloldaliak voltak, akik nem diktatúrát, hanem valóban szocializmust akartak építeni.

Biszku nem volt a Gulágon, nem volt börtönben sem. 1944-ben belépett a kommunista pártba, 1945-től 1989-ig funkcionárius volt jó fizetéssel, jó egzisztenciával, kényelmes élettel, szép karrierrel. Ezt így kevés egykori angyalföldi melós mondhatja el magáról. Neki sikerült, milliónyi másiknak nem, azaz Biszku projektjéből nem lett szocializmus, nagyon nem. De ő azért nem járt rosszul. Kicsit sem.

Kalmár Szilárd

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

One Comment on “Senki halottja”

  1. Aki ilyet ír, mint ez a “cikk”, az nem baloldali, nem marxista.
    A GULAG foglyai, ez számtalan elemzésből kiderül, túlnyomóan a köztörvényesekből és nácikból, pl. náci és hortifasiszta háborús bűnösökből rekrutálódtak (gondolom, a cikk szerzőjének e csoportok visszamenőleg “ártatlanok”, és “önkény áldozatai”, tehát bebörtönzésük előtt azok a népírtások és háborús bűnök “csak úgy maguktól pottyantak az égből”, hm?), tehát “egyszemélyi önkényről” ökörködni csak hullarészegen lehet egy szimpla börtön kapcsán – így tett anno Csurka. A GULAG-szótár tanúsága szerint a börtönlakók szlengje semmilyen különbséget nem mutat a többi közönséges börtönök lakóinak szlengjétől, a GULAG-tetoválások köztörvényes bűnözők jelszavaival voltak felróva, pl. : “Sikeres lopásokat kívánunk!” – ez egy “mártír” “politikai üldözött” tetoválása? (Az ún. politikai elítéltek egy marginális részét képezték mind a bírósági ítéleteknek, mind a börtönök lakosságának. Külön csemege, hogy a halálos ítéletek aránya a legendákhoz képest/!/ igen alacsony volt, és ezeket sokszor börtönre enyhítették.) (Szarzsenyicin, ezer cikkben feltárták már, mindenben hazudott.)
    E tárgyban több történelmi tényfeltáró cikk forrását adhatom meg, mint amekkora maga ez az oldal… (Az eredeti dokumentumok felhasználása okán a cikkek oroszul vannak.)
    Biszku, amennyire tudom, közönséges ÁVH-rendőr volt, (az ÁVH antifasiszta nyomozati szervként a bujkáló nyilas rémálma volt, oké – de aki nem nyilas, miért törődik vele? a rendőri brutalitásról szóló állítások elfogult személyektől, egykori náciktól származnak, én óvatos vagyok velük) és tudni kell, hogy ’56 retkes valódi pofája könyvégető rendőrgyilkos nyilas, amelyik “véget ért a zsidó vircsaft!” és “minden zsidót auschwitzba!” felkiáltásokkal jelezte, hogy ki is az, aki kommunizmusellenes. Ez a párezer gané volt ’56.
    Ha tehát Biszku letartóztatta a nyilasokat, hol a “bűn”? Hol az “önkényuralom”? (Nyilasokkal szemben eljárni… “önkényuralom”? Jól gondolja meg a választ!)
    Mit lett volna Biszkun mit büntetni, ha abból indulunk ki, amit az ’56-os ganékról, nyilasokról(!) elmondtam? Náci szempontból minden, antifasiszta szempontból tehát ellenkezőleg.
    Egy analfabéta, amely az “antipátia” kifejezést, vagyis “ellenszenvet” “unszimpátiának”, “rokonszenvetelenségnek” mondja, ne akarja magát baloldalinak hazudni. Hiteltelen.
    Ami pedig azt illeti, az úri gazemberek hatalmának szimbolikus tereit azért kell elfoglalni, mert ez szimbolizálja az ő detronizálásukat – különben is, gyakorlati értelemben is jobban megoldható a kormányzásban részvétel egy tágas épület lehetőségeit kiaknázva, mint egy ócska putriból. Képmutató az, aki azt a látszatot kelti, hogy ő bezzeg egy alsógennypusztai vályogputriban tartotta volna Rákosi helyében a tanácsüléseket. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek az egykori úri épületek szolgálati célokat szolgáltak a pártmunkásoknak, nem volt a tulajdonuk.
    A cikk szerzője tehát éppolyan nyolcelemis és náci, mint a turhafélreinfo, a háromszámos oldalak, stb.
    Biszku tehát minden a antifasiszta halottja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük