Sok sötétség elfér még a nap alatt

sotetnap1

A második világháborút bevezető antiszemita/radikális nacionalista erőkoncentrálási gyakorlatnak, az antikommunista hisztéria-propagandának, majd a nyomukban kibontakozó nyílt fasizmusnak a szörnyű tanulságait még a saját személyükben, de legalábbis a családjaik sorsában hordozó megannyi áldozata és kárvallottja szembesülhetett a napokban azzal, hogy mennyire komolyan is veszi a Magyarországon ma regnáló autokratikus hatalom azt a felettébb komolytalan próbálkozását, hogy kitiltsa a közéletből az úgymond „önkényuralmi rendszerek” létrehozásában és fenntartásában közreműködő személyekhez-ideológiákhoz köthető névhasználatot. Hiszen, ami nem jelenik meg írott formában és szavakban, az ugyebár nem is létezik – vélhették ezen ötletelés kiagyalói.

Nem kisebb szaktekintélytől, mint az MTA Történettudományi Intézetének a szemléleti bizony­talan­­ságokat „tudományos” megközelítéssel tisztázni hivatott bizottsága képviselőjétől értesülhettünk eddigi munkájuk eredményeiről, a számukra irányadónak tekintett elvekről. Ki hátbor­zo­ngató, ki nevetőizmokat stimuláló ismeretként tudhatta meg, hogy a nagytudású történészek a „szakmai” állásfoglalásuk alapjául, a vonatkozó jogszabályi rendelkezést szó szerint értelmezve, gyakorlatilag az illető személynek, történelmi eseménynek, vagy egy szellemi irányultságnak az önkény­­uralminak tekinteni kötelezett rendszerben történt (bármely, akár csak érintőlegesnek is minő­sülő) meghatározó közreműködése, netán a kapcsolódó közismertsége szolgált. Vagyis a kihirdetett rendelkezés önmaga képezi az egyedüli mérvadó és determináns szempontot: a történészek csak feleslegesen lábatlankodnak ebben a gránitszilárd követelményrendszerben…!

Így indexre kerültek (amiről stílusosan, az ’Index.hu’ honlap is tájékoztat) – töb­bek között –  az „április 4”, a „felszabadulás” szavak is, bizonyára amiatt, mert ezeket az az átkos kommunista rezsim használta rendszeresen a saját propagandájában; pl. akkor, amikor a fasiszta, gyilkos, nyilas banditák rémuralma alóli megmenekülésnek a dátumára, vagy elviseltségének lényegére kívántak utalni. Meg olyankor is, ha mondjuk a nemzetvesztő háborúba torkolló, a feudálfasiszta Horthy-éra felszámolá­sának lehetőségét megteremtő, százezrek megmenekülését valósággá formáló és ezért a túlélők hálájával fogadott hadtörténeti objektivitásra kívántak emlékeztetni. Mely eseményeket és érzelmeket szeretné balga módon meg nem történtté, át nem érzetté változtatni egy papír fecnire rányomtatott és gondosan, paragrafus-jellel ellátott szövegecske! Mintha a reál-történelemben eddig bármikor is a siker leghalványabb jelével meg tudta volna bárki is oldani az egyes ember elme- és érzelemvilágának parag­rafus-szoftverrel történő átprogramozását?!

De a ’kommunista érintettségre’ tekintettel nem kaphatott kegyelmet sem a nemzetük náci elnyomás alóli kiszabadu­lásáért az életük feláldozását is vállaló „partizánok” emléke előtt tisztelgő megnevezés, vagy – és ez már valóban a humor lapjaira tartozik – a nem éppen ’komilfó’ előélete miatt, a rendszerváltoztatás emblema­tikus figurájaként számon tartott Nagy Imre személye sem …

Meglehet, hogy egy merészebb fellángolás után pl. a „katonakenyér” szó is a listára fog kerülni, hiszen a felszabadító Vörös Hadsereg katonái – mint azt a korábbi rengeteg visszaemlékezés nyilvános­ságra hozatalával a megelőző rezsim nem rejtette véka alá – bolsevik trükköt alkalmazva, nem átallották ennek osztoga­tásával elcsavarni az ellenük ok- és indok nélkül háborút kezde­ményező, a megszállt területek lakosságá­val, a hadifoglyokkal szemben – sajnos, túl sok esetben – vadállati kegyetlenséggel fellépő magyar katonák sok-sok, az éhhalál szélén vergődő gyerekének és csecsemőjének fejét, na meg a szüleiket hála-érzésre kényszeríteni?

Azt talán nem is tartja senki már említésre méltónak, hogy az „önkényuralmi” jelzővel azonosított kor alatt kizárólag a szocialista országépítés időszakát érti a hatalmi propaganda, azt is gondosan „kommunista” jelzővel illetve! Miközben bármiféle hivatalos gát nélkül folynak a háborús bűnös Wass Albert nevére, az országot háborúba, nemzeti kilátástalanságba kormányzó Kormányzónak és a hozzá méltó főúri társainak nevére állami segédlettel folyó köztéri átkeresztelések!

Lábbal tiporva eközben a Párizsi Békeszerződésben vállalt kötelezettségeket is!

A hazai antifasiszta, demokratikus szervezetek és pártok nagy része ma már nem ringatja magát olyan illúzióban, hogy valamiféle tiltakozással, akárcsak a jogállamiság felszámolása, az államnak a szociális ellátó- és közigazgatást fenntartó kötelezettségeiből való kivonulása, vagy a nemzeti nagyburzsoázia és középosztály javára történő jövedelemátcsoportosítást szolgáló gazdaságpolitikája vonatkozásában holmi ellenvélemény közzétételével valami józanságra ébredést lehetne elérni. Ezért csak a történelem kérlelhetetlen tanulságára hívjuk fel a társadalmi többség életfeltételeinek ellehetet­le­ní­­té­sében tobzódók figyelmét: meggyőződésünk, hogy tetteikért, arcátlan cinizmusukért, a szélsőjobboldallal össze­fonó­dásért, a bűnbak-képzésként felhasznált antiszemitizmust- és cigányellenességet pártoló, na meg az egyre szélső­sége­sebben kommunista­ellenes politizálásért, a kifosztott, tönkre tett országért még felelniük kell!!!

Budapest, 2013. március 14.

Magyar Antifasiszta Liga – Hirschler Tamás, elnök

                                                         Magyarországi Munkáspárt-2006 – Vajnai Attila, elnök

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük