Szanyi, az old school antifasiszta

Para-Kovács Imre

Itt a coming out ideje. 48 éves vagyok, miskolci punk, proletár családból származom, és semmi bajom sincs Szanyi Tibor politikai kommunikációjával.

Kimondtam!

Nagy megkönnyebbülés ez nekem, mert már hónapok óta furcsán érzem magam, csak nézek, mint Vona Gábor a Zsidó Világkongresszus afterpartiján, és azon gondolkodom, hogy hol ronthattam el az életemet.

Kezdődött mindez azzal (pontosabban nem ezzel kezdődött, de itt éreztem először, hogy valami baj van velem), amikor Szanyi Tibor felszólalása után leült, és a beszólogató jobbikosoknak feltartotta középső ujját, jelezve, hogy elmélyültebb vitába most nem kíván bocsátkozni velük, azonban fontosnak tartja megjegyezni, hogy feldughatják maguknak a véleményüket.

A felhördülés némileg váratlanul ért, mert nem tudtam elképzelni, hogyan lehetne ennél világosabban, pontosabban kifejezni valamit fizikai érintkezés nélkül. Azt mégsem gondolhatja a művelt közönség, hogy a tagolt beszéd segítségével bármit is lehet közölni egy szélsőjobberrel?!

Tökéletesen egyetértek a német módszerrel, és hiszem: ha idejében leülünk fiatal nácikkal beszélgetni, elmagyarázzuk nekik, hogy a holokauszt mégsem valami korai Október Fest, hogy nácinak lenni nem csupán rendkívül igénytelen és kontraproduktív elfoglaltság, de még hülyén is néz ki, meg a csajok is lelépnek egy idő után, akkor nagyszerű eredményeket lehet elérni. Iskolarendszer, folyamatos nevelés, szemléltetés, a következmények ismertetése, szembesítés a borzalmakkal – ezek mind segítenek abban, hogy a tévelygő kis nácik észbe kapjanak, és elgondolkozzanak azon, hogy talán ideje lenne szakmát tanulni, kimászni a szélsőjobboldaliság bűzös pöcegödréből, lemosni a szart és elindulni a világba.

De felnőtt, ivarérett, konkrétan ebből élő náciknál mit érne ez a visszafogottság?!

Nem akarom megfejteni a Szanyi Tibor univerzumot, konkrét esetben nem érdekel párton belüli szerepe, demokratikus elkötelezettsége, vagy akár viszonya a liberális, zöld és harmadik utas mozgalmakhoz – most éppen arról az egyetlen momentumról értekezem, ahogy a nácikkal, nyilasokkal (nem tudom, minek kell őket éppen nevezni, de nem is érdekel) viselkedik, ahogy véleményt nyilvánít.

Teszteltem a Facebookon, hogy ki miért fanyalog Szanyi Tibor hallatán, de nem jutottam eredményre, mert azt nem fogadom el tromfnak, hogy Szanyi egy bunkó. Közepesen hosszú életem alatt számtalanszor jeleztem már feltartott középső ujjal véleményemet, használtam Szanyinál sokkal erősebb kifejezéseket, azaz magam is bunkó lennék ebben az egyszerű esetben. De amennyiben ez így is van, akkor mi a helyzet a többiekkel, akik finom elhatárolódással és visszafogott iróniával harcolnak a szabadságért és az elnyomás ellen, miközben röhögve gázolnak át rajtuk a sötétség tankhadosztályai.

Nekik így jobb?

Nem a hatékonyságról beszélek, mert könnyen előfordulhat, hogy az azsúrozott szarkazmus ugyanúgy hatástalan marad a nácikkal szemben, mint a pofánvágás, de mennyivel jobb a léleknek!

Képzeljük csak el azt a képviselőt, aki hazamegy a fáradságos munkanap után, és azzal fordul családjához: ma szemétkedtek a nácik a parlamentben, én meg határozottan és direkt nem vettem észre! Szemben azzal a természetes viselkedési formával, amikor szemétkednek, bemutatok, elkussolnak, kész is vagyunk…

Elfogadom, hogy okos törvényekkel, kollektív negligálással, a nyilasok totális elszigetelésével, semmibevételével és parlamentből történő kiszorításukkal sokkal jobban lehet kezelni az ország jövőjét, hogy felvilágosítással, megelőzéssel, zéró toleranciával a baj hatékonyabban orvosolható, de hol vannak ezek a törvények?! Hol van az egységes fellépés?! Hol a hatékony kezelés, a működő megelőzés?!

Nyilas dilettánsokat emelnek be a tananyagba, antiszemita seggfejekről neveznek el köztereket, előszedik a katolikus antiszemitizmus összes züllött figuráját, avas politikusokat ajnároznak és nyilas zugfirkászok folyamatos emlegetésével akarják elhitetni, hogy tudnak olvasni. De nem a nyilasok! A kormánypártról beszélek, aminek Kedves Vezetője éppen mostanában égette magát szénné a Zsidó Világkongresszuson, azzal, hogy NB II-es bullshittel akarta kidumálni magát olyan emberek előtt, akiknek már minden déjà vu.

Ebben az esetben tökéletesen felesleges minden nyafogás.

Nem állítom, hogy Szanyi Tibor feltartott középső ujja fogja a nagy magyar sötétség ezen tragikus fejezetét lezárni, mint ahogy azt sem hiszem, hogy a humánértelmiségi fanyalgás. Mindkettő vagy egyik sem, de ettől még igenis létjogosultsága van az erőteljes jelrendszernek, mivel a célközönség egységesen egyszerű, mint a vályogbrikett, és hamarabb levonja a következtetést, hogy talán túlment azon a határon, amit tényleges fizikai kontaktus nélkül megúszhat.

Nem filológusok háborúja folyik a Parlamentben.

A történelem folyamán a nácikat még sohasem győzték le érvekkel, hanem jöttek az oroszok (máshol amerikaiak), és addig lőtték őket, amíg mozogtak. „Kiket a ruszki puska lőtt rusztikusra” – ahogy azt Pajor Tamás megénekelte – , nem értenek a szóból. Fenyegetni akarnak, megfélemlíteni és megsemmisíteni másokat, ezért aztán csak a fenyegetésből és megfélemlítésből értenek. Ez már csak azért is jó, mert elkerülhetik a megsemmisítést.

Szanyi Tibor mindössze felismerte ezt, és él a lehetőséggel. Hogy közben még élvezi is, az csak a megérdemelt bónusz egy elgyötört és ellenzékben kicsit megfáradt politikusnak.

Forrás:
Amerikai Népszava

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük