A karácsonyi ünnepek környékén többet beszélünk a szeretetről, sőt, álszentül mutatjuk is, például hivatalból elküldött üdvözlőkártyákon, amelyeket elszórunk azoknak is, akiket soha nem is látnánk, ha tehetnénk.
Olyan szokás ez, ami sosincs másként. Akkor sem, ha éppen háború van. Állítólag akkor is szeretjük egymást. Napjainkban nem lehet egy újságot kinyitni, egy portálra felmenni vagy belenézni egy híradóba sehol a világon úgy, hogy ne találkoznánk lelőtt géppel, merénylettel, terrorizmussal, menekülttel.
Ömlik a háború a médiából. De a szeretet óriási.
Dédanyám, Juci jut eszembe. A Ranschburg Klinikán dolgozott, s fennmaradt onnan néhány képe, például háborús sérültekről, némelyiknek a sztoriját is elmesélte. Ezek olykor szerelmi szállal is átszőtt történetek voltak. Mindig igyekezett megnyugtatni, hogy soha többé nem lesz háború, velünk ilyen már elő sem fordulhat majd. A mi szerelmünket háború nem választhatja el.
A szerelem erősebb vagy ösztönösebb dolog a szeretetnél. Nem hazudjuk legalábbis 200 sablonosan legyártott kártyán, hogy Békés, szerelemteljes, boldog karácsonyt. Miért? Hiszen a szerelemnek elvileg nem több, csak mélyebb az intimitása, mint a szeretetnek. Mégis van benne valami eltagadhatatlan, valami elemi. Emiatt jelentése álszentül el nem koptatható.
Miért más? Ugyan a szeretet fogalmi határai is képlékenyek, mert például lehet benne szenvedélyes, szerelemhez hasonlítható is, de olyan sajátos érzelmi állapot, amikor cselekedeteinket az uralja és vezérli, hogy csak a másik mellett lehessünk – és el nem tagadhatóan testileg is – csak a szerelemben fordul elő. Ilyenkor a kölcsönösségen nyugvó birtoklási vágy egészséges, mert a testiségre irányul. Ilyenkor a képzet olyanokat szül, hogy nincs benne másnak hely, csak az ő emlékeinek. Szagának, ízének, hangjának, látványnak. Ezek az élmények, s a képzetben történő élmény-ismétlések strukturálják és szervezik az egész életet, óhatatlanul bekapcsolva a jövő dimenzióját. Nem, nincs fölötte kontroll – aki ezt állítja, hazudik.
Kölcsönösség, birtoklás, ösztön. A beteljesülés feszültség. A beteljesületlenség még inkább.
Ez utóbbinak pedig nem lehet nyertese, ahogy a háborúnak sincs soha valódi győztese.
Felhasznált irodalom:
Buda Béla (2002): Szexuális viselkedés. Animula
Forrás: CanadaHun – Kanadai Magyarok Fóruma
