Szindikalista Október

1956 Szolnoki lap

A nemzetközi munkásmozgalom nagy eseményeit felelevenítve a Magyar Október a legjelesebb és legfontosabb események egyike. Ha végigszaladunk a munkásmozgalom nagy és tiszta eseményein, Párizsi Kommün, Május 1., Spanyol Forradalom, 1956 egy sorba illenek.

A szindikalista munkásönigazgatás nagy eseményei ezek. Nem a hivatalosan hangoztatott események, a Molotov-koktélok, a lincselések, a csillagok leverése, de nem is az újra szabad sajtó, a többpártrendszer miatt forradalom ’56.

Ha csak ezek történtek volna, akkor nem beszélhetnénk forradalomról, csak szabadságharcról, népfelkelésről vagy polgárháborúról. Forradalommá az tette, hogy radikális változásokat követelt és valósított meg a társadalomban és a politikában vagy inkább úgy mondanám a közös ügyek irányításában.

’56 továbblépett a polgári kapitalista demokráciákon, ahol a közügyek irányításába a népképviseleten keresztül mindenkinek, munkásnak, nőnek, férfinak, értelmiséginek, tőkésnek látszólagos beleszólása van, azonban a gazdaság kevés kiváltságos irányítása alá tartozik így a valódi szabadság azokban soha nem valósulhatott meg.

’56 fő követelése a társadalom demokratizálása az ember teljes emancipációja volt. Ennek eszköze a munkástanácsok rendszere volt, ahol munkástanácsok irányították a gyárakat, egyetemeket mindent, ahol munka folyt. A dolgozók nem pártokba léptek be és folytattak polgári értelemben vett politikai tevékenységeket, hanem munkástanácsokba, ahol közösen döntöttek saját sorsukról, mindenről, ami a közösséget érintett.

Az ’56-os forradalom munkástanácsai a munkásmozgalom, nem „marxista-leninista” hagyományait követve a huszadik század elején indult szindikalista mozgalom céljait valósította a meg, spontán forradalmi módon. Sok hasonlóságot mutatva a Spanyol Forradalom anarchoszindikalizmusával.

Milyen célok is voltak ezek? Érdemes néhány gondolatot felidézni. A következő sorokat Rudolf Rocker mondta 1919 decemberében, a Szindikalisták 12. kongresszusán. „A munkások minden munkahelyen csatlakoznak majd a szakmájuk szerinti forradalmi szakszervezetekhez, melyek semmilyen központnak nincsenek alárendelve, maguk intézik pénzügyeiket és teljes autonómiát élveznek. A különböző szakmák szerinti szakszervezetek a munkahelyeken Munkásbörzében egyesülnek, mely a helyi szakszervezeti munka és a forradalmi propaganda központja lesz. Az ország összes Munkásbörzéje a Munkásbörzék Általános Federációjában egyesül, amely képes lesz minden vállalat erejét összefogni.” A Rocker-féle modell alapján működtek a Spanyol Forradalom szakszervezetei és ez a struktúra működött ’56-ban Magyarországon.

Néhány hónapig Magyarország volt a leghaladóbb hely a világon, a munkások forradalmi szervezeteinek köszönhetően, ekkor olvadt eggyé a politikai és a gazdasági demokrácia és lett Magyarország a legszabadabb ország a földön. Ez a forradalmi tett nem jelenik meg ma egyetlen ’56-os megemlékezésben sem. A magukat baloldali centristáknak nevezők (sic!) jobban félnek ’56 szellemétől, mint a jobboldali ellenfeleiktől.

A mai baloldal lemondott a kapitalizmus kritikájáról, még a kapitalizmus szociáldemokrata állami szabályozásáról is, a kapitalizmus centruma lett, az emancipáció és a valódi szabadság ellensége.

A jobboldal ’56-ból csak a csillaghullást látja és a lincselőket ünnepli. Így mára október 23. egy jellegtelen, üzenet nélküli munkaszüneti nap lett.

Az új baloldalnak viszont kiindulási pont kell, hogy legyen 1956: a munkástanácsok és a gazdasági demokrácia, a beleszólás, amely nem másoktól kapott jog, és a szindikalizmus szelleme.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük