Szolgák és cselédek

hvgcsapatszellem
Egy zseniálisan kifjező
HVG címlap

Egyre gyengébb és gyengébb figurák kerülnek képbe. Orbán sleppje egyre gyatrább emberi minőséget képvisel, szinte nem is lehet autonóm egyéniséget találni közöttük, pályafutásuk a szervilizmus és a konformizmus diadala. A Fidesz indulásakor az alapítók még egyéniségek voltak, egy színes, bohém, jókedvű társaság. Ők is azt hirdették, hogy lehet más a politika, de ez nem tartott túl sokáig, – a gonosz törpe már akkor és abban a körben is arról volt nevezetes, hogy egyeduralomra tör. Először kinyírta azokat, akik túlzott érdeklődést tanúsítottak a számukra elképzelhetetlenül nagy pénzhez jutott párt anyagi ügyei iránt, és akik egyenrangú félként bele szerettek volna szólni a politikai irányvonal kialakításába.

Így aztán hamar vége lett az alapítók egyetértésének és mire Orbán papa kőbányája az állami juttatás – a székházpénz – felhasználásával a család tulajdonába került, addigra már Fodor Gábor, Ungár Klára és még néhányan mások is lapátra kerültek.

Aztán mennie kellett annak is, aki indulni mert Orbánnal szemben a pártelnöki tisztért – hol van ma már Wachsler Tamás?
A régi gárdából azok maradtak, akik vagy elég erős egyéni hátországgal rendelkeztek, vagy akik egy pillanat alatt ellehetetleníthetők voltak, mint Deutsch Tamás, akinek miniszteri kinevezése közröhej tárgyát képezte, de aki lenyelte azt, amit ép önérzetű ember soha le nem nyelt volna, – igaz, megérte neki a dolog kétségkívül.

Azután jött egy második vonal, akikből akár lehetett volna normális jobboldali politikus is, jött Pokorni, Járai, Martonyi, Varga Mihály, a környezetvédő Illés Zoltán és Rockenbauer, – közülük talán Martonyi és Rockenbauer maradt meg annak, aki volt – a többiek igen gyorsan beálltak a sorba és tették, amit Orbán előírt számukra – sokszor szó szerint.
Ha valaki hepciáskodott és önállóskodott, mint Illés, vagy idétlenkedett, mint Selmeczi Gabriella szenátorkodással, akkor ment a süllyesztőbe.

Volt, aki úgy prostituálódott, hogy szerette is a szakmát és volt, aki feszengve, – de ellentmondani senki nem mert – ismerték Orbánt és láttak egy két példát arra, hogy mi annak a politikai sorsa, aki a Fideszben önálló merészel lenni.
Már az “öregek” se nagyon mertek egyéni véleményt hangoztatni – sokatmondó, hogy mára Kövér kivételével egy sem maradt az első vonalban, és ő is meg lett legutóbb fegyelmezve, – ma már ő is tudja, hogy ki az úr a háznál.
Aztán jött Répási Róbert és a hideg veríték kivert, mikor szóba került, hogy esetleg belőle lesz az igazságügyi tárca irányítója, annyira nívótlan és gyermeteg volt egész tevékenysége, – de az igaz, hogy az Orbán féle gátlástalan politikai pankráció céljaira igencsak megfelelt.

Persze őt is ejtette Orbán, akinek a maradék ősbölények Brüsszelbe deportálása után csak olyan emberek maradhattak a környezetében, akiket ő emelt fel és akikből a Fidesz általa kialakított játékszabályai szerint egy pillanat alatt lehetnek senkik, ha ő úgy akarja.

A szemünk előtt lett az okos úriember Navracsicsból ostobaságokat mantrázó bunkó, nagy kár érte. 2006-ban elindult egy csendes helyezkedés, Pokorni meg a sunyiképű Rogán elmentek polgármesternek, ők valószínűleg kivárásra játszottak, és megerősödött valamelyest Kósa, a debreceni polgármester, aki ugyan elkezdett kicsit önérzetesen mocorogni, de aztán hamar felismert az idők szavát és visszatáncolt a helyére, – lesz még belőle is brüsszeli képviselő. Utolsó csapásként a minőségre megjelent a színen a vérbunkó Lázár János, aki napjaink fideszes politikusának archetípusa, gátlástalan, szemrebbenés nélkül hazudik, demagóg és agresszív, emellett messziről ordít róla a pénz mindenekfeletti szeretete, – ő aztán nem fog egy percig sem hezitálni, ha választani kell a jogállam és a zsebe között, és nem a jogállamot látom nyerő pozícióban. Orbánnak van személyes szóvivője, idővel lesz majd segédtisztje is, – minimum ellentengernagy.

Szijjártó pontosan megfelel a beosztására, demagóg és fapofával mond rettenetes baromságokat, időnként még a főnökét is túlszárnyalja. Ha körülnézünk a Fidesz házatáján, épelméjű embert talán ha a harmadik vonalban találunk, a többiek egytől-egyig szolgalelkű csinovnyikok, akik kiszolgálják a kettétört Mussolini hatalmi törekvéseit.Persze, hogy ez a helyzet kialakulhatott, ahhoz tudnunk kell, hogy a Fidesz nem párt, mert egy párt a társadalom egyes csoportjainak érdekeit jeleníti meg, itt viszont csak egy csoport érdekei jelennek meg – Orbánnak és családjának érdekei.

A Fidesz jobb esetben vezérelvű párt, melynek nincsenek döntéshozó testületei, nincs a döntések előkészítésének szabályozott folyamata, egyetlen szabály érvényesül – Orbán akarata. Rosszabb esetben ez maga a magyar Cosa Nostra.
Ezidáig úgy voltam ezzel, hogy ha a Fidesz szimpatizánsainak ez jó, hát engem nem keserít el, de most elkezdődött Magyarország átalakítása az orbáni modellre, ezt a modellt pedig egy állam esetében önkényuralomnak hívják.
Nem tartok attól, hogy nem fog a piszkos munkák elvégzéséhez embert kapni, – Horthy is kapott, Szálasi is kapott és Rákosinak is megvoltak kedvenc bírói.

A Fidesz várát nem széplelkű várúrnők védik, ami azt illeti, Szalai Annamáriát is nehéz összetéveszteni tekéntetes és nagyságos gróf rimaszécsi Szécsi Anna Máriával, a Murányi Vénusszal. Orbán csapata egyre nívótlanabb, egyre inkább szolgák és talpnyalók gyülekezete, márpedig tehetségtelen cselédekkel nem lehet a szabad és büszke Magyarországot felépíteni, hazudjon bármit is a miniszterelnök. A kétharmad agresszív nyomulása és izgága mozgása meglehetős vihart kavart az utóbbi időben, de még nincs vége az attrakciónak – lesz még min csodálkozni a zembereknek.
De azért ne keseredjünk el. Abraham Lincoln mondta: A csirkefogót a maga gerjesztette publicitás öli meg.

Úgy legyen.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük