Szolidaritás kanadai módra

Pontosan 4 évvel ezelőtt történt Kanada Quebec tartományában, hogy az orvosok visszautasították a nekik felkínált fizetésemelést mindaddig, amíg a szakszemélyzet béreit nem rendezik méltányosan, ideértve a munkakörülmények javítását. (https://nlc.hu/egeszseg/20180322/kanada-egeszsegugy-fizetesek/)
Tényleg komoly lehetett a bérfeszültség, hiszen egy kanadai orvos átlag négyszer annyit keres, mint az őket segítő szakdolgozók. Ma már Magyarországon is hasonló irányba mozdult el az arány, leszámítva azt az apróságot, hogy a kanadai kollégáik hozzávetőlegesen tízszer jobb fizetéseket mondhatnak magukénak.
A mostani járvány idején azonban Magyarországon 5-10 %-kal csökkent az (állami) egészségügyi dolgozók létszáma, ami az új, egészségügyi jogállásról szóló törvény képtelenségeinek egyenes következménye. Mondanom se kell, hogy ezáltal az egy dolgozóra jutó munkateher jelentősen növekedett, és sajnálatos módon a halottak száma is.
Teljességgel érthető tehát, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosi Kamara beavatkozásához hasonlóan a szakdolgozói fizetések emelését indítványozza. Demokráciához szokott füleknek kicsit fura lehet, hogy a szakmai kamarák fizetésekkel foglalkoznak, minthogy ezen testületek többnyire a szakmai prudencia ügyeiben illetékesek. Jobb helyeken a magasabb béreket inkább a szakszervezetek szokták kiharcolni, de Magyarországon olyan alacsony az érdekképviseleti lefedettség, hogy a kormány nem is tekinti igazi partnernek a szakikat. Egy központosított államigazgatáshoz nyilván az ágazati korporációk passzolnak, ahogy azt annak idején már Benito Mussolini is megmondta. A korporációk egymás közti viszonyában ugyanis fel sem merülhet a szolidaritás.
Ennek okán az orvosi kamara az orvosok dolgaival foglalkozik, a most ébredező szakdolgozói kamara pedig a szakdolgozókéval, bár ez utóbbi az előbbi béremelési sztenderdjeit követi. Érdekképviseletről szó sincs, egyszerűen csak ki-ki igyekszik lépést tartani a másikkal. A magyar orvosokban a fizetésemelésük kapcsán se merült fel, hogy esetleg közük lenne az őket kiszolgálók sorsához.
Hát, nem vagyunk egy Kanada, na!
Amikor az ISZOMM kormányra kerülése esetére – mai számokon értve – a havi nettó 250.000 forintos minimálbért ígéri, akkor legkevésbé sem az ócska populizmus vezérli, hanem alaphangot akar megadni a mai torz szociális helyzet felszámolásának első lépéseként. Természetesen van helye a különböző és mélyreható számításoknak, azonban azok csak a következő  lépések lehetnek. Az ország gazdasági fejlettségének megfelelő létminimum biztosítása állami feladat. Az e feletti arányok kialakítása már inkább a további szereplők dolga. Az kifejezetten méltatlan, ha a szociális partnerek úgymond szint alatti összegekről vitatkoznak úgy, hogy a szolidaritás eleve ki van kapcsolva a rendszerből.
Mégis, az ISZOMM – jobb híján – támogatja a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara törekvéseit, bár arra buzdítja, hogy a legalacsonyabb szakdolgozói fizetést (8 órás munkanapot feltételezve) havi nettó 250.000 forintban követelje a jelenlegi kormánytól. Ha nem sikerülne, a mi kormányunk majd  megadja.


Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalomminiszterelnök-jelöltje

  •  
  •  
  •  
  •