Szubjektív beszámoló a tegnapi tüntetésről

(Video forrás: ATV) A tüntetésre igyekvők laza, szórványosan érkező csoportjaiból 17 óra előtt még nem lehetett nagy részvételű demonstrációra számítani, a folyamatosan összegyűlő másfél-kétezer ember (főként egyetemisták és nagygimnazisták) elég rendesen megtöltötték a Szalay utcát.

Élénk, olykor parázsló hangulatú beszédekkel találkozhatott a közönség, közülük számomra Gulyás Márton és Misetics Bálint beszéde tűnt ki. 

 

Misetics Bálint az AVM ( A Város Mindenkié) csoport nevében a szociális szféra bírálatait és követeléseit jelenítette meg, amely nélkül a gyűlés a humán oktatási, egészségügyi és művelődési szférára szorítkozott volna. Lendületes beszédében feltűntek a rendszer általános kritikájára, a teljes elmúlt 22 év új-kapitalizmusára vonatkozó bírálatok és a követelés, hogy a jelenlegi hatalom eltávolítása után nem lehet , nem szabad visszatérni a 2010 előtti gyakorlathoz.

Gulyás Márton számomra a gyűlés legjobb szónokának bizonyult. Azt az általános támadást ecsetelte, amelyet a jelenlegi Fidesz-hatalom minden magas szintű kulturális érték ellen intéz, hogy a szellemileg lerabolt tömeget alattvalóvá tehesse.

Az egész gyűlés magas színvonala mögött érzékelhető volt az egyetemi oktatók erős jelenléte. Számomra ennek tudható be az is, hogy a szervezők és a szónokok hatására a fiatalok „nem vették be” Orbán Viktor megosztó rögtönzését a keretszámok eltörléséről, amely a mögöttes szándékok változatlansága mellett még csak taktikai meghátrálásnak sem értelmezhető, csupán sanda, retorikai fogásnak.

A gyűlést a szervezők 6 óra után lezárták, a hazaindulók élére azonban „valahonnan” dobosok és szószólók kerültek, akik a hazaindulókat a Parlament elé invitálták. Ott egy spontán vélemény nyilvánító kis tüntetés (a flash mobnál jelentősebb) kezdődött, erős kormányellenes töltettel, majd újabb kezdeményezésre a tömeg együtt maradt, hogy a hallgatói szervezetek 6 pontját beolvastassa a közszolgálati rádióba.

A rádióhoz vezető út elég kacskaringósra sikerült, a tömeg – amely közben inkább nőtt, sem mint oszlott – a Jászai Mari térre vonulva rákanyarodott a Nagykörútra. Annak egyik oldalát a rendőrség nagy hirtelen lezárta, biztosítva a spontán vonulást keresztül Pest belvárosán, a Rákóczi úton egész a Pollack Mihály térig.

A demonstráció e szakasza a rendőrséget láthatóan felkészületlenül érte, de a résztvevők száma miatt talán a szervezőket is. A lakosság egy része meglepetéssel, más része lelkesen szemlélte qa vonulókat.
A menet leggyakoribb jelszava itt a „Szabad ország, szabad egyetem!” volt.

A rádió előtt a hatalommal való – nem meglepő – alkudozás kezdődött. A helyzet a biztosító rendőrök számára akár kockázatos is lehetett, mert a tömeget csak egy vékony kordon választotta el a bejárattól. A hatalom packázása a békés állampolgári hangulatot pillanatok alatt felszíthatta, a félig tréfás csipkelődő rigmusokat felváltotta a „Közszolgálatot!” és „A rádió a miénk!” skandálás.

Végül Orbán Viktor – mert az még a legnaívabb fiatalok előtt is nyilvánvaló volt, hogy a közvetítőkön keresztül ő tesz vagy nem tesz engedményeket – taktikailag meghátrált, engedett a tüntetők követelésének: egy fő bemehetett az épületbe, hogy élőben olvassa be a 21 órás hírekben követeléseiket.
Ez nem történt meg, Orbán a tüntetőket „átverte”. A z élő beolvasás helyett megvalósult tudósításszerű
bemondás azonban a hatalom számára így is presztízsveszteség volt.

A tüntetők erősen felháborodtak az átverés okán, de az is nyilvánvaló volt, hogy további engedményt már csak a rendőrséggel való összecsapás útján lehet – vagy inkább nem lehet – elérni. Ezért vezetőik tanácskozásra hívták őket „vissza” a Színházművészeti Egyetem közeli épületébe.

Ott egy elnyúló hallgatói fórum kezdődött, amelynek keretében a fiatalok megtapasztalhatták, milyen nehéz a sorsuk irányítását saját kezükbe venni: nagy számú résztvevővel konkrét javaslatokat kidolgozni, döntéseket hozni. Mégis derekasan nekiláttak, működtették a közvetlen demokrácia fórumát. A sok hang között egyelőre csak egy-egy hangként hangzottak el a szerintem leglényegesebb javaslatok: a diákság mozgalmának megőrzése, erejének növelése szerveződés útján és összefogás a társadalom más fenyegetett rétegeivel.

A tanácskozás végeredményéről már másokkal együtt a reggeli órákban értesültem: a jelenlevők országos sztrájkot kezdeményeztek szerdára a felső oktatásban, amelyhez csatlakozni hívták az ország más lakosait is.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük