Az Európai Szocialisták új növekedési és foglalkoztatási stratégiája

Tabajdi Csaba

A 2008-ban kezdődött válság nyomán az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok egyaránt a recesszió elnyúlásának megakadályozására törekedtek. Az USA intézkedései hatékonyabbnak bizonyultak, hiszen gyorsabbak, erősebbek és tartósabb hatásúak voltak. Ezzel szemben, a jobboldali vezetésű Európai Bizottság és a Tanács folyamatos lemaradásban volt az eseményekhez képest. Az európai költségvetési élénkítés túlságosan kismértékű volt, későn érkezett és 2009-ben lényegében befejeződött. Történt mindez a történelmi tapasztalatok teljes figyelmen kívül hagyásával. Az európai politikusok félreértelmezték a makrogazdasági folyamatokat, lépéseiket a pénzpiacoktól való félelem vezérelte. Az Európai Unió a gazdaságélénkítés folytatása helyett a megszorítások felé fordult, elmélyítette és elnyújtotta a gazdasági és szociális válságot. Az államadósság soha nem látott ütemű leszorítása önmegsemmisítő lépésnek bizonyult. Ahhoz, hogy az eddigieknél ésszerűbb gazdaságpolitikát folytathassunk, először azt kell megértenünk, hogy mi az, ami nem működött megfelelően a válság előtt.

A mi stratégiánk három alapvető céllal rendelkezik:

1. Ésszerű költségvetési konszolidáció kell. Olyan, amely visszaállítja a piaci bizalmat, új jövedelemforrásokat teremt a gazdaság számára, védi a nélkülözhetetlen befektetéseket és a költségvetés olyan tételein spórol, amelyek csak kismértékben csökkentik a keresletet és a lehető legkevesebb szociális kárt okozzák.

2. Létre kell hozni a közös Európai Befektetési Stratégiát, amely az infrastruktúra fejlesztésére, a humán tőkébe való beruházásra és az intelligensebb, zöldebb gazdasági megújulásra összpontosít.

3. Alapjaiban kell megoldanunk a válsághoz vezető problémákat. Ilyenek például a termelékenységben tapasztalható regionális különbségek, a fizetések és vállalati profitok közti, egyre növekvő egyenlőtlenség. Ezek a jelenségek összességükben azt eredményezték, hogy a kereslet fenntartásában egyre nagyobb szerepet játszott a hitelből finanszírozott és éppen ezért fenntarthatatlan fogyasztás.

I. Ésszerű költségvetési politika a befektetések védelme érdekében: a Stabilitási és Növekedési Paktum jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Európa-szerte csökkent az állami beruházások szintje. A Paktum nem tett különbséget a folyó kiadások és a beruházási kiadások között. A vállalatok és a kormányok egyaránt abban érdekeltek, hogyha szükséges, akkor hitelből finanszírozhassák a termelékenységet növelő beruházásokat, amennyiben azok várható haszna meghaladja a költségeket. Ezzel szemben a hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy az állami beruházások európai szintje az 1990-es 3,5%-ról 2,5%-ra csökkent.

            Új szabályokat kell tehát elfogadnunk az állami beruházásokra. Ezek nem veszélyeztethetik a költségvetési stabilitást, és ki kell egészíteniük a már létező, gazdasági kormányzásról szóló előírásokat (megj. a gazdasági kormányzásról szóló hatos csomag szabályait). A szabályok kialakítása és alkalmazása során fontos a termelést szolgáló beruházások fogalmának szigorú meghatározása. Ezt az Európai Bizottság felügyelhetné a nemzeti költségvetések előzetes ellenőrzése során, hiszen ezt a feladatot a Bizottság már most is ellátja. A megújított Stabilitási és Növekedési Paktum képes lenne különbséget tenni a folyó és a beruházási kiadások között a túlzottdeficit-eljárás során. Ezáltal szélesebb költségvetési mozgástérhez jutnának az eurózóna országai. Az ésszerű fiskális politika kiegészülne az Európai Befektetési Stratégiával, amely az oktatás, a képzés, az infrastruktúra modernizálására és az intelligens, zöld és energiahatékony technológiai modernizációra koncentrálna.

II. Új bevételi források felkutatása: Az Európai Parlament által is támogatott európai pénzügyi tranzakciós adó évi (Megj.: ez nem az Orbán adója!) legalább 50 milliárd euró bevételt eredményezne (a bevétel azonban akár az évi 200 milliárd eurót is elérheti). Ez jelentős mértékben elősegítené a költségvetési konszolidációt az európai országokban. Az adóelkerülések és adócsalások évi 1 trillió euró bevételkiesést eredményeznek az Európai Unióban. Javasoljuk, hogy 2020-ig csökkentsük felére ezt a számot, és 2012 végéig dolgozzuk ki az ehhez szükséges szabályozást európai és tagállami szinten.

III. Az Európai Unió költségvetése: az EU költségvetésének alapvetően a növekedést és a beruházások bővítését kell szolgálnia. Az új, 2014-2020-as hosszú távú pénzügyi keretköltségvetésnek el kell érnie a 2013-as uniós költségvetés szintjét (az összeurópai GNI 1,29%-a). A Strukturális Alapok költségvetését a jelenlegi szinten kell megőriznünk, és új projekt-alapú finanszírozási eszközöket kell bevezetnünk. A Strukturális Alapokat elsősorban a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok számára kell megnyitnunk. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a források egy részét szociális kiadásokra és a szegénység elleni küzdelemre fordítsák. Emellett az infrastruktúra, a közlekedés, az energia, a kutatás, az innováció és a zöld technológiák fejlesztéséhez szükséges beruházásokat kell támogatnunk.

Az Európán átívelő stratégiai jelentőségű infrastrukturális beruházások, főként a transzeurópai hálózatok jelenleg alulfinanszírozottak. Növelnünk kell az ilyen beruházások költségvetési támogatását, ezek ugyanis kulcsfontosságúak Európa jövőbeni versenyképessége szempontjából. Ezért az Európai Beruházási Banknak a jelenleginél szélesebb körben kell projektkötvényeket kibocsátania.

IV. Az adósságszolgálat költségeinek csökkentése: az európai adósságok közös kezelése (eurókötvények) csökkentené a monetáris unió hitelfelvételi költségeit és növelné a pénzügyi stabilitást. Csökkenne a tagállamok pénzügyi sebezhetősége és a pénzpiaci spekuláció lehetősége. Az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (European Stabilty Mechanism – ESM) banki jogköröket kell kapnia, az Európai Központi Banknak (EKB) pedig aktívabban kellene fellépnie az adósságszolgálat költségeinek csökkentése érdekében.

V. Kiegyensúlyozott bérek: a jobboldali válságkezelés meghatározó eleme volt a munkavállalói bérek szintjének befagyasztása, a bérplafon bevezetése. A jobboldal ezzel az intézkedéssel kívánja megoldani Európa versenyképességi problémáit, a bérek befagyasztására, a munkaerőpiaci szabályozás felszámolására és a szociális jogok leépítésére koncentrál. Ez súlyos hiba. Valójában az eurózóna munkaerőköltségei az infláció mértékével, vagy az alatt nőttek csupán. Ez azt jelenti, hogy nem ez a tényező rontotta Európa versenyképességét. A legtöbb európai gazdaságban a bérek részesedése drasztikusan csökkent a nemzeti jövedelem egészén belül. Emiatt nőtt az egyenlőtlenség, a kereslet fenntartásához pedig egyre több hitelre volt szükség. Az olcsó hitelek által a végletekig fokozott fogyasztás vezetett a 2008-as pénzügyi összeomláshoz. A válságot követően szinte mindenhol meggyengültek a szakszervezeti jogok. A kollektív alkuerő csökkenése a bérek további esését fogja eredményezni. Ez azonban megnehezíti a gazdaság talpra állását. Éppen ezért az európai szocialistáknak sürgősen vissza kell fordítaniuk ezeket a folyamatokat. Meg kell őriznünk a bérből és fizetésből élő rétegek – főképp az alacsony keresetűek – vásárlóerejét, hogy fenn lehessen tartani a belső keresletet. Hosszú távon pedig, a béreket a termelékenység növekedésével arányosan kell emelnünk.

VI. A gazdasági kormányzás elszámoltathatóvá tétele: az európai gazdasági jogalkotás közelmúltban történt átfogó felülvizsgálata és a válság leküzdése érdekében elfogadott döntések teljes mértékben átalakították az európai gazdasági kormányzást. A gazdasági kormányzás döntéshozatali és politikai rendszere bonyolulttá, átláthatatlanná és az európai polgárok számára érthetetlenné vált. Mindez Európa demokratikus jellegét és legitimitását is megkérdőjelezi. Az Európai Uniónak és az eurózónának hatékonyabb, átláthatóbb és demokratikusabb gazdasági kormányzásra van szüksége. Meg kell őriznünk a gazdasági kormányzás közösségi jellegét. Az Európai Bizottságnak továbbra is vezető szerepet kell játszania a folyamatban. Meg kell viszont teremtenünk a gazdasági kormányzás demokratikus ellenőrzésének lehetőségét. Az Európai Parlamentnek az összes, európai gazdasági kormányzással kapcsolatos szabály megalkotásában és a végrehajtás ellenőrzésében részt kell vennie.

Tabajdi Csaba

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük