“Tahók három diplomával”

baranyi-ferenc-balogh-sandor-dij-d000160731a4baa2f513a
Baranyi Ferenc költő kapta a Balogh Sándor-díjat.

Szombaton (2012.06.02.) átadták a Balogh Sándor-díjat Budapesten, a frissen alapított elismerést Baranyi Ferenc kapta. A költő a 168ora.hunak adott interjúban a Horthy-kultusz felélesztésének veszélyes játékáról, a Fidesz-kurzus nívótlanságáról és saját, mérges verseiről beszélt. A díjat Kiss Péter, az MSZP Baloldali Tömörülés Platformjának elnöke adta át a költőnek. A Balogh Sándor-díjat a hazai társadalmi, tudományos és kulturális élet kiemelkedő képviselői nyerhetik el, akik nyíltan vállalják baloldali elkötelezettségüket, munkájukkal tevékenységükkel, emberi magatartásukkal hitelesítik a szocialista, szociáldemokrata értékeket, a demokrácia, a társadalmi haladás, a progresszió elkötelezett hívei.

Baranyi Ferencet az elismerés kapcsán aktuálpolitikai témákról és terveiről kérdeztük.

– Ön csaknem két évtizedet töltött a Magyar Televízi munkatársaként. Hogyan éli meg a közmédiát tépázó sorozatos botrányokat, hírhamisításokat?

– Tetemes időt töltöttem a Magyar Televíziónál, az aranykorban dolgoztam ott, és minden jó műsorötletemet megvalósíthattam. Abban a hitben ringathattam magam, hogy ízlést formálok, közgondolkodást alakítok, és akkoriban talán joggal érezhette ezt az ember, hiszen annyi művészet volt a tévében. Évente száznál is több volt a saját készítésű kulturális műsorok száma. Faramuci duma, hogy azért van az a sok szemét a televízióban manapság, mert ezt igényli a tömeg. Ez nem igaz. A tömeg azt igényli, amit kap. Akkoriban A fekete város epizódjai előtt ugyanolyan izgalommal siettek haza az emberek, mint manapság a szappanoperák előtt. A képernyőről eltűnt a kultúra, ezért is menten korengedménnyel nyugdíjba, mert egyre inkább kommercializálódott az egész. Én nagyon büszke voltam tévés koromban, hogy a Magyar Televízió főmunkatársa vagyok, és most szégyellem, hogy valaha is közöm volt hozzá. Vállalhatatlan amivé lett.

– Horthy Miklós szobrot, emléktáblát kapott, főteret neveztek el róla alig egy hónap leforgása alatt. Mit szól a Horthy-kultusz felélesztéséhez?

– Furcsállom, hiszen ez nagyon veszélyes játék. Veszélyes vizekre evezünk az európai közösségen belül. Kudarcokkal terhes történelmünk egyik nagyon pozitív fordulata volt, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, de most mintha kifelé tendálnánk onnan. Ha megkérdezték tőlem az „átkosban”, hogy milyen nemzetiségű vagyok, büszkén mondtam, hogy magyar, mert valahogy volt respektje a hazámnak. Sok rosszat el lehet mondani a hatvanas-nyolcvanas évekről, de a történelem során még sosem volt olyan tömeges méretű létbiztonság ebben az országban, mint a Kádár-korszakban. Ezzel együtt sok bírálni való akadt akkoriban – ezt jól tudom. Mindezt csak azért mondom el, mert ha elkezdenek szorgalmazni egy kimondottan félfasiszta periódust a magyar történelemből, hát akkor én ellensúlyként hadd helyezzem szembe mindezzel a magyar történelemnek azt a korszakát, amely gyakorlatilag mindenkinek biztosította a betevő falatot és az emberhez méltó körülményeket is. Nem kívánom vissza a régi rendszert, de a dolgokat úgy kellene intézni, hogy az új rendszernek ne a vesztesei szaporodjanak napról-napra. Egyben biztos vagyok, miután a nyomorultak sokasodnak a világban, előbb utóbb újra kell gondolni egy köztulajdonon alapuló társadalom lehetőségét. Ez a bolygó egyetlen túlélési lehetősége, mert a jövővel nem törődik senki, csak a pillanatnyi haszonnal. A világ kapitalista berendezkedése mindenképpen a Föld pusztulásához fog vezetni, ezt csak egy embercentrikusabb társadalom tudná megállítani.

– Mi lehet a Fidesz népszerűségének titka? Ideológia, pragmatizmus?

– Szerintem nem lehet komolyan venni egy olyan pártot, amelyik vadliberálisnak indult, most meg keresztény-konzervatív. Nem értem, miért vevők erre olyan sokan. Politikai vakhittel nincs mit kezdeni, de hogy komoly entellektüelnek mondott emberek is bedőlnek a populista frázisoknak – ezen én csodálkozom. Az egész kurzus olyan kulturálatlan, nívótlan, primitív, agresszív és tahó. A tahó nálam nem műveltségi szintet jelent, hanem egy habitust. Lehet valaki három diplomával is tahó.

– Min dolgozik most és mit fog csinálni jövő ilyenkor?

– Most egy Franco Cajani nevű kortárs olasz költő verseit fordítom, múlt héten egy francia gyerekkönyvet kellett egy hét alatt lefordítanom. A szívem már teljesen tönkrement, vissza kellene vennem a tempóból, de nem tudok. Megjósolhatatlan, hogy egy év múlva mi lesz, de az biztos, hogy mérges verseket fogok írni, mert nem hiszem, hogy annyit változna a világ, hogy örömtelibb ódák írására adna okot a magyar társadalom. A Könyvhétre jelenik meg a legújabb kötetem, aminek az a címe, hogy Vad vadon – tele van nagyon mérges, pikírt költeményekkel. Versek esetében az ember nem tervezhet – alkalom szüli a tolvajt – nem tudhatom, hogy két hét vagy két év múlva mi fog annyira felbosszantani, hogy verset kelljen írnom róla.

FORRÁS: 168óra

UI: A Munkások Újsága szerkesztősége nevében ez úton is gratulálunk a költőnek a díjhoz, és kíváncsian várjuk a “mérges verseit”, melyeknek a Munkások Újságának kulturális rovatában biztosan mindig helyük lesz!

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük