Kiegészítés a Jobbik győzelméhez.
Már látszik, hogy a legtöbben megpróbálják majd banálisnak föltüntetni a magyarországi polgári demokrácia legújabb vereségét – s ki kárhoztatná ezért a közszereplőket, akik csak próbálják megőrizni a lelki egyensúlyukat…
A Jobbik a 2014. őszi tüntetéshullám sikeres eszméit használja, mindenekelőtt „az elmúlt 25 év” maradéktalan elvetését; magához tereli a protesztszavazatokat; nyugodtan használja az először 2010-ben masszívan megnyilatkozott, a jórészt Orbán Viktor által végrehajtott jobboldali fordulatot a magyarországi politikai mentalitásban, amelyet a médialiberalizmus fokozatos konzervatívvá válása követett és nyilvánvaló leválása mind a megmaradt „demokratikus” pártokról, mind a „civil társadalom” balközép irányzatú mozgolódásairól (az érthető, jogos kiábrándulás hatására); a Jobbik óvatos propagandája mások háta mögé bújik, önálló karakterét elrejti;
S ami talán a legfontosabb, a Jobbik azt sugallja: a konzervatívok és a liberálisok egyetértése a szociális állam („a segély”) lebontásában az ő „igazságát” – a faji és osztályelnyomás nyílt igenlését – támasztja alá; a nemzeti konzervatív állam etnicista-rasszista, a nyomorgó underclasst kirekesztő, a marginálisokat üldöző, nőellenes és homofób politikáját eltűrő establishment ellenzéki és kormánypártjai árva szót se szólhatnak, vádjaik üresen konganak; az establishment pártjai – apró kivételekkel: PM, sokszor az LMP – a lényegi szociális kérdésekben, bár a Jobbik vetélytársai, nyilvánvalóan (Fidesz) vagy észrevétlenül (a többiek) messze jobbra csúsztak, ezért a Jobbik „normalizálása” nem pusztán – bár zömmel mégis – látszólagos.
Mindevvel együtt: a Jobbik előretörése NEMZETI TRAGÉDIA. És persze nemzeti szégyen. Már Orbán Viktor diadalai is tragikusak voltak hazánk sorsára nézve. Szegény Magyarország egyre mélyebbre zuhan.
Bővebben: HVG
