Tárgyszerűen a fasiszta államról

Hazai András

A fehérvári Kitörés napi megemlékezés margójára.

Valakik előbb, valakik utóbb: különféle hangsúllyal reagáltak, különböző médiában.

Miért reagál későn az ellenzék? – kérdik bosszúsan. Sokunknak nincs semmi információjuk a háttérben folyó harcokról, a kormánypárti – és sajnos az elvileg bennünket szolgáló és védő cinikus – rendőrségi hozzáállásról.

Beletörődés, apátia, félelem, a „jobb, ha nem szólunk bele” reakció, vagy a fotelból történő kiabálás jellemzi a politikai hangulatot. Folyamatosan mutogatunk a másikra.

Sajnos az is előfordul, hogy az ellenzéki oldalon is találkozhatunk olyan pánikreakcióval és eszetlen vádaskodással, ami semmivel se jobb, mint a jogosan kritizált oldal agresszív kirekesztése, sőt abszolút kontraproduktív. Csak a határozott, de nyugodt és tárgyszerű kritikának van ereje. Hol maradnak a folyamatos szembesítésre és ismeretterjesztésre, eredeti – akár sokkoló hatású – dokumentumok?

Ha úgy hápog, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa, és úgy néz ki mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.

A fasizmus melegágya a modern abszolutizmus és a protekcionizmussal megteremtett nemzeti tőke együttes jelensége. Mindehhez hozzákeverünk egy kis keresztény egyházi hitet, vallást, egy kis szalon- rasszizmust. A többit már hozzá teszi a féligazságokra szomjazó, csodaszarvasra váró tömeg.

Kék óriásplakátok, mosolygó sikertáblák, személyre szóló miniszterelnöki levelek sulykolják, hogy az államhatalom kizárólag a lakosság érdekét képviseli.

Apatikusan fogadjuk mindezen propagandát, majd magunkra zárjuk az ajtót.

Beülünk a fotelba és skype-on beszélgetünk a külföldre menekült gyermekeinkkel.

Hiába bármilyen technikai csoda, vagy nagy ovációval és öndicsérettel átadott anakronisztikus nemzeti szimbólum, a jelenlegi államhatalom a társadalom folyamatosan növekvő gazdasági és mentális szétszakadását, egyre hosszabb távon megoldható problémahalmazt generál. Mindent átitat a modern korporációs államigazgatás.

A napjainkban zajló elégedetlenségi hullám államhatalmi megoldásai, tökéletesen igazolják az előző állítást. Csak az ő általuk alapított, vagy elfogadott szervezetekkel kívánnak „társadalmi párbeszédet” folytatni.

Természetesen máskor és máshol is élnek diktatúrában, hétköznapi fasizmus légkörében. Lehetnek boldog pillanatok, egyéni sikerek, de a társadalmi kapcsolatokban benne van a folyamatos feszültség, a félelem, a gyűlölet légköre.

Hogy vagy? Köszönöm jól.

Na, jó, kicsit bővebben nem tudnád? Hát bővebben, végül is rosszul vagyok.

Tehát alapvetően a társadalom boldogtalan és ilyen állapotában nem is lehet hatékony.

Hiányzik az állampolgári egyéni kezdeményezés, sőt előbb-utóbb el is veszik.

Mindenki a központi utasításra vár.

A társadalom ítélőképessége meggyengül és hajlamos lesz a szélsőséges demagógiák befogadására. Ha egy kormány a saját hatalma biztosítása érdekében egyre szélsőségesebb ideológiát terjeszt, hogy egy náci párt szavazóbázisát is maga mellett tudja, az elfelejti, hogy mindig van újabb elfogadhatatlan kívánság és a végén állami ideológiává emeli a nácizmust. Ettől kezdve a folyamat megállíthatatlan. A mentálisan meggyengített, csodaváró tömeg, pusztító fegyverré válik. A többit már ismerjük a történelemből.

Gondoljuk végig, hogy mit ért 20-25 év törekvése, ha ma rosszabb állapotban vagyunk, mint a kezdetekkor. Nincs sok választásunk. Eljött a cselekvés ideje. Lassan itt van március idusa.

További sorsunk mindannyiunkon múlik, mivel a hatalom tisztában azzal, hogy a terrorveszély elhárítása valójában rólunk, a jelenlegi rendszer ellenfeleiről szól.

Forrás: Ellenszélben

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük