Taxi vs ÜBER

konokpéter003

Pogátsa Zoltán arról írt itt a Facebookon, hogy milyen jellemzően elválasztja baloldali és liberális ismerőseit a taxisok és az uberesek közötti konfliktus. „Szerintem aki csak a fogyasztó szempontjából vizsgálta a kérdést, az a liberális. Aki a munkavállaló szempontjából is, az a baloldali” – írja. A felvetés szellemes (a jó értelemben, vagyis van benne szellem), és elgondolkodtató.

A magam részéről azt látom, hogy a taxisokat megszívatta az állam (jó, a főváros, de jelen esetben az képviselte az általános államot, az állami hatalmat), ám ahelyett, hogy ez ellen tiltakoznának, ugyanehhez az államhoz (egy másik szintjéhez) fordulnak, hogy elégtételt kapjanak: a taxis monopolkapitalizmus széles repedéseiben gyökeret verő szabadkapitalista sofőröket (tulajdonképpeni kollégáikat, sőt osztályos-társaikat) is szopassa meg, mert ez így tisztességtelen verseny.

Én, aki magamat valamiféle baloldalinak tartom (nem úgy, hanem máshogy, de ezt nem állok most neki elmagyarázni, mert sose érnék a végére), úgy vélem hogy eleve minden verseny tisztességtelen (morális szempontból), és ab ovo tisztességtelen egy olyan társadalom, amely a versenyre épül. A világnak nem arról kellene szólnia, hogy ember emberrel versenyez, hogy a technológia maga alá gyűri az ökoszisztémát, hogy szociáldarwinista lózungokat lobogtatva torkokat harapdálunk és torkunkat védjük, és kijelentjük: ilyen az élet. A túlélésért folyatott verseny, ugye, némileg tautologikus, hiszen a túlélés maga az élet, vagyis a verseny önmagáért folyik, egy önemésztő társadalom automatizmusa. Márpedig a sikeres élés (mert túlélni, ugye, magát az életet kell, ami viszont önellentmondás, amennyiben nem hiszünk a túlvilágban) előfeltétele – mind egyéni, mind lokális, mind pedig globális léptékben – a kooperáció, a szolidaritás lenne, a közös és valódi érdekek felismerése. Darwint érdemes Kropotkin szemüvegén keresztül olvasni. (Lásd: A kölcsönös segítség mint természettörvény; magyarul megjelent az Atheneumnál 1908-ban, majd javítva 1924-ben a Népszavánál, Madzsar József fordításában.)

Ugyanakkor az állami beavatkozást követelni szintén a verseny része, és mint ilyen, tisztességtelen. Ráadásul szerintem eléggé szánalmas is. Sanda. Nincs benne semmi baloldali, mint ahogy az én értékrendemben a „szabadság” sem liberális doktrína (a liberális piacot a termelés-elosztás-fogyasztás kizsákmányoló rabságának tartom), hanem elemi emberi szükséglet, alapállapot. Az uberes szabadversenyes laissez-faire taxizás, és a taxis államkapitalista-tervgazdálkodó uberkedés között nemigen látok kritikai különbséget, csupán annak a társadalomnak a két aspektusát, ahol a helyváltoztatás, a közlekedés (minden máshoz hasonlóan) árucikk, amelynek a konkrét, fizikai mozgás maga csak afféle járuléka, áruteste, csereérték-hordozója. Mint Marxnál a pálinka és a biblia.

Vagyis nincs kedvem dönteni a piaci kapitalizmus farkastörvényei, vagy az államkapitalizmus termesztörvényei között (hozzátéve persze, hogy semmi sem sántít jobban, mint az antropomorfizált, sőt antroposzocializált állati metaforák).

Szerencsére a konkrét kérdésben nem is kell döntenem. Sem taxira, sem uberre nincs ugyanis pénzem. Ebben a tekintetben nem vagyok liberális vagy baloldali. Gyalogos, tömegközlekedő proletár vagyok.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük