Térdre, Magyar!

terdre

 

Néhány hónappal ezelőtt az ország nagyobb része felhördült, amikor egy író olyat mert írni, hogy a magyar genetikusan alattvaló. Persze a felháborodottak nem olvasták el a cikk többi részét, főleg azon részeket söpörték szőnyeg alá, ahol Kertész Ákos arról írt, hogy néhány kétes alak zsebre vágta ezt az országot. Pontosan úgy, mint a Rokonokban, Móricz nagyon is magyar regényében.Mit látunk mostanában? Egy hihetetlenül arrogáns kormányoldalt és egy hihetetlenül impotens ellenzéket. A parlamentbe szorult pártok semmit sem csinálnak, ide értve a harsány, de semmit felmutatni nem tudó Jobbik-ot is. Engem nem hat meg az, hogy valaki ki országgyűlési képviselőként kifeszít a parlamentben egy molinót, de attól sem tódulnak a könnyek a szemembe, hogy egy állítólag erős politikai erő vezetője valami gárdistamellényt csempész be az ülésterembe és ott büszkén feszít abban.

Egy darabig azt gondoltuk, hogy a szakszervezetek lesznek azok, akik majd nekimennek a kormánynak, móresre tanítják Orbánt és bandáját. Mára ez az álom is szertefoszlott. Nagyhatalmú szakszervezeti funkcionáriusok halkan magyarázkodnak, elismerik, hogy sarokba lettek szorítva és megelőzendő a szakszervezeti mozgalom felszámolását elfogadták a legtöbb kormányzati diktátumot.

Sokan a civilekben látták az erőt és optimista hittel vonultak hívásukra a Kossuth térre, majd az Erzsébet híd lábához. Azt hitték, hogy onnan elindul valami, egy hatalmas lavina, amely maga alá temeti a diktatúrát. Aztán ebből sem lett semmi. Gyenge beszédek, kicsi zenélgetés után hazamentünk és csóváltuk a fejünket.

Ezek a gyenge ellenzéki valamik csak arra jók, hogy eltakarják a rút tényt. Azt, hogy ebben az országban diktatúra van. Fortélyos félelemre, ravasz manipulációkra épülő diktatúra. Egy szűk klikk hatalomtechnikai eszközökkel felépítette a saját rendszerét. Nincsenek fekete autók, nincsenek politikai alapú bebörtönzések, sőt még a politikai alapú tisztogatások sem öltöttek rendkívüli mértéket, azonban a változtatás lehetőségét kizáró rendszer alapjait rakják le és emelnek áthatolhatatlan falakat maguk köré. Nyilvánvalóan az a céljuk, hogy gúzsba kössék az országot, elvegyék a kedvet a lázadástól.

Az biztos, hogy az ország többsége ellenzékbe szorult. Vezetőink azonban nincsenek. Méltatlanok erre a feladatra a politikusok, a szakszervezeti funkcionáriusok és a civilek önjelölt vezetői. Ők „őfelsége ellenzékeként” működnek tovább. Az ellenzéki politikusok emelt fizetést kapnak, a szakszervezetek megtarthatták játszótereiket, a civilek pedig tartanak majd évente néhány dzsemborit, ahol belekiabálják a mikrofonba, hogy irgum-burgum. A Jobbik meg majd tovább harcol a cigányok ellen. Természetesen nem az uzsorásokat, a kigyúrtakat támadva, hanem azokat a szerencsétleneket, akiket a kigyúrt uzsorások és a kormányzati szociális terror sodor az éh- és fagyhalál szélére.

Mit tehetünk ilyen sivár helyzetben? Orbán egyetlen dolgot akar velünk elfogadtatni. Azt, hogy beletörődjünk. Azt, hogy szükségszerűnek és megváltoztathatatlannak fogadjuk el a rendszerét. Ferenc Jóska, Horthy és Kádár után van egy újabb vezetőnk, aki mindenkinek sakkot adva ráerőszakolja magát az országra. El kell ezt fogadjuk? Bele kell törődni? Nem. Mert jó lenne túljutni a hosszúra nyúlt huszadik századon. Ferenc Jóskával való kokettálás Trianonba vezetette az országot. Horthy Miklós elfogadása a második világháború országpusztítását hozta a nyakunkba. Kádár pedig jólétileg ugyan sokat tett le, milliókat emelt ki rendszere a reménytelen szegénységből, de rendszerében kitermelődött politikai és gazdasági elit a világháború rombolását meghaladó kárt okozott az országnak a rendszerváltás idején.

Orbánnal nem szabad kiegyezni. Gusztustalan módon támogatja a gazdagokat és visszataszító látni ingyenélő párttársainak a szegények ellen indított háborúját. Gazdasági szabadságharca látványosan elbukott, pedig a többségnek nagyon is sokba került. Antidemokratikus döntéseinek sorára azért is van szükség, mert tisztában vannak vele, hogy teljesítményük alapján őket még egyszer ez az ország nem fogja megválasztani, ezért jogilag kell körbebástyázzák magukat.

Nem fogadjuk el őket! Akkor sem, ha a többség feladja, beletörődik és beilleszkedik az új rendszerbe. Sőt, mi azokat is elítéljük akik a legkisebb fogaskerekei ennek a gépezetnek. Aki beáll a sorba, az számoljon azzal, hogy mindezért egyszer még felelősségre vonható lesz.

Orbán Viktort azok fogják elzavarni, akik kompromisszumok nélküli, kérlelhetetlen háborút hirdetnek rendszere ellen. Kubában néhány évtizeddel ezelőtt volt egy kegyetlen diktátor, aki elzavarhatatlannak tűnt. Aztán elindult egy hajó pár tucat elszánt emberrel és partraszállásuk után néhány hónappal milliós tömeg fogadta őket Havanna utcáin. Bátrak voltak és győzni tudtak.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük