Történelmi jelentőség, avagy közröhej kormánya

steve

Kb az ezredforduló óta visszatérő elem a fideszes szimpatizánsok védekezésében, hogy “lehet, hogy nem értesz vele egyet mindenben, de nem tagadhatod, hogy Orbán Viktor történelmi jelentőségű államfő”. Az államfőt inkább ne feszgessük, de a történelmi jelentőséget elismerhetjük, a politikával foglalkozó állampolgárok többsége jó régen intenzív véleménnyel rendelkezik róla és erős kézzel irányított pártjáról. Ebben nincs semmi újdonság, facebookot, blogokat olvasva láthatjuk, amint a 30-50-es korosztály tagjai ritkábban támogatásukról, gyakrabban mélységes felháborodottságukról biztosítják a kormányt, és demonstrációkon, társadalompolitikai beszélgetéseken is mély aggodalommal fejtik (fejtjük) ki az épülő egypártrendszerrel kapcsolatos ellenvetéseket.

Közben azonban megjelent egy újabb generáció is. Nem csak korosztályos alapon (bár is), de mentalitásban újabb. Emberek, akiknek a nagyrésze ideáig apolitikus volt, a tumblr és a mémek voltak az elsődleges politikai szocializációjuk és csak nemrégiben kaptak rá törvényjavaslatok, szakpolitikai szövegek, alkotmánymódosítások olvasgatására, saját maguk megszervezésére.

Ezeknek az aktív fiataloknak (akiket a sajtó többnyire leegyszerűsítően “diákok”-ként szokott hívni) közös vonásuk az idősebb generáció aktív tagjaival, hogy véresen komolyan veszik a politika tartalmát, a közügyekbe való beleszólást, és a mindenkire eső egy-tízmilliomod rész állampolgári felelősséget.

Az egyik újdonság viszont, hogy ezt nem csak a saját életük kérdéseként élik meg. A hozzám hasonló aktivisták leggyakoribb nehézsége, hogy kevés kivételtől eltekintve minden érdekérvényesítő csoport csak a saját érdekében akar kiállni, gyakorlatilag versenyezve a többi csoporttal, hogy “inkább őket nyomjátok el, ne engem”. Az Orbán-kormány egészpályás letámadása enyhe túlzással egy csapásra megszűntette ezt a problémát: a most aktivizálódó tizen- és huszonévesek nagy része számára teljesen természetes, hogy nem csak az őket közvetlenül érintő oktatás, vagy a kellemesen semleges alkotmánybíróság-alkotmányosság kérdésével foglalkozzanak, hanem az azonos nemű párok egyenlőségéért és a nehéz szociális helyzetben lévők lét- és jogbiztonságáért is küzdjenek. Nem kiabálnám el, hogy forradalmi változásról van szó, utólag fogjuk majd látni, hogy tartós átalakulás volt-e ez vagy csak pillanatnyi fellángolás. De az biztos, hogy rengeteg embernek ez a gondolatiság lett az első aktív tapasztalata a a politikai szerepvállalással, és ez mindenképpen a kormány történelmi jelentőségét bizonyítja.

A másik jelentős különbség viszont, hogy az elődök felelősségérzetének megöröklése (és akár továbbfejlesztése) mellett ezek az emberek nem tudnak komolyan félni ettől a debil kormánytól. Pontosan látják, hogy milyen gazdasági, szociális és kulturális tragédiákat képes okozni, de a konkrét szereplőkön csak röhögni tudnak. Ha Soroshoz és amerikaiakhoz kötik őket, blogposztban leplezik le fideszes kötődéseiket. Ha Bajnai-gárdázzák őket, másnap már azonos nevű facebook csoport jön létre, ahol röhögve kommentelik a válogatott fideszes nonszenszeket.  Ha elhangzik, hogy Selmeczi jön sajtótájékoztatót tartani, mindenki éljenez (win), ha anarchista csoportoknak nevezik őket, visszakérdeznek, hogy nem lehetnének-e ma inkább buzi csoportok (és a hírTV-nek hála de!), Kommunista apukákra kövéres-sztálinos fejléckép a válasz, a köztársasági elnök sunyulására pedig áderjános bajuszparti, ahol a ritmikus tánczenéket 3-4 számonként megszakító ÉLJEN A VIKTOR, ÉLJEN A PÁRT! skandálások között kötődnek új heteró, meleg és leszbikus románcok. Pénteken és szombaton még adományokat és önkénteseket toboroztak a hóban ragadtaknak, de elég egy “két szerencsétlen fogalom nélkül autózik a pusztában” videó, és ma már mindenki “Pintér, Pintér”-ként veszi fel a telefont, és “Erőt, egészséget!”-tel köszön egymásnak. Hosszasan sorolhatnám még, tán csak az állami kitüntetések nem ihlették meg őket, de hát azt, hogy minden pártkatona és random pszeudonáci pártállami érdemérmet kap, még egy vicc erejéig is nehéz komolyan venni.

Persze nem világraszóló humorforradalom ez, nem az igényes szórakoztatás a cél, csak a gőzleeresztés. De azt szépen mutatja, hogy az Orbán kormány történelmi jelentősége az apolitikus fiatalok mobilizálásán túl abban rejlik, hogy ennyire röhejes kormányunk (hiába hittük azt korábban, hogy erős a verseny) még soha nem volt, és nagy valószínűséggel mi már örökre sírvaröhögve fogunk rájuk emlékezni.

FORRÁS: KA-Steve Blog

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük