Tüntetés a sajtószabadságért – szubjektív tudosítás

demo 20121223

 

Egészen jó, tárgyilagos tudósítás olvasható az Index.hu -n:
http://index.hu

továbbá a nol.hu -n:
 

http://nol.hu


Jellemző módon a szélsőjobbos internetes portálok is az index.hu tudositását közlik, csak a címet változtatják meg saját "izlésük" (vagy inkább izléstelenségük)-nek megfelelően.

Személyes kiegészítéseim:  Az egész demonstrációt a "szinte forradalmi" hangulat jellemezte. A beszédek alapvetően nem különböző konkrét problémák megoldását követeltétk az Orbán kormánytól, hanem azt, hogy a Kormány távozzék és állítsuk helyre Magyarországon a demokráciát, a köztársaságot.
Bár természetesen az éhségsztrájkolókkal való szolidaritás, támogatást mindenki megemlítette és ennek kapcsán a konkrét ügyeket (TV cenzúra, Klub rádió elhallgattatása, INDEX kitiltása a parlamentből) is sokan szóba hozták, de ebből szinte mindenki messzebb menő a kormány megdöntését követelő következtetésekre jutott.
Kézenfekvő párhuzamként került elő az 1848 -as 12 pont első követelése A SAJTÓ SZABADSÁG.
Ungvári Rudolf történész beszéde volt számomra a leghatásosabb. Érzelmekre ható, gyújtó hangulatú heves vérmérsékletű megszólalás volt. Miközben hallgattam az jutott az eszembe, hogy valami ilyesminek képzelem el azt amikor Petőfi beszélt a Múzeum lépcsőjén (tudom egyes történészek szerint ez valójában meg sem történt, de akkor is része az én nemzeti tudatomnak). Szinte csak az hiányzott a beszéd végéről, hogy "Akkor most fel a média tanácshoz vagy a parlamenthez és vegyük a kezünkbe a hatalmat!". Mint a mellettem állótól megtudtam Ungvári a Demokratikus Chartaban szerepel, ez kicsit elrontotta a kedvemet, de ez a beszéd akkor is jó volt, (valószínűleg ezen a Gyurcsány fóbiámon átmenetileg úrrá kell lennem az elkövetkező időkben.)
TGM is hozta a tőle elvárható színvonalat, okosan, jól közérthetően, optimistán beszélt. Az 1992-es rádiós tüntetésre emlékeztetett beszédében, amit a közrádiós tisztogatások ellen tartottak, illetve arról, hogy az akkori ellenzék – a szocialisták – két évvel később nem kétharmados, de háromnegyedes többséget szereztek a parlamentben. Most annyival nehezebb a helyzet szerinte, mivel akkor még volt köztársaság. Ma viszont hiába keressük a köztársaságot: nem találjuk az új alaptörvényben, a demokratikus intézményekben, a főügyészségen, bíróságon, önkormányzatoknál, kórházakban, iskolákban, de a parlamentben sem nagyon. Ha pedig valaki tiltakozni mer, akkor közlik, hogy tilos sztrájkolni, hogy nem lehet népszavazást tartani, sem igazságos választásokat. TGM mégis tudja, hol kell keresni a köztársaságot: az utcán. A nép, a szabad emberek egyenlő gyülekezete még él, és bár még sokakat meg tudnak félemlíteni, megijeszteni, de már nem sokáig, mert a köztársaság az utcára fog vonulni, valahányszor el akarják tiporni a szabadságot. A Magyar Köztársaság az utcán van, az elégedetlen emberekben, és a demokrácia nemsokára győzni fog; a köztársaság pedig felemeli a fejét és újjá fog születni, "tisztábban, büszkében, jobban, mint valaha".
Kónya Péter szavaiból csak arra emlékszem, hogy TGM gondolatát miszerint "a köztársaság most is létezik, de nem a törvényekben, intézményekben, hanem az UTCÁN" szőtte tovább, szerinte a az "emberek szívében" létezik a köztársaság. Továbbá megemlítette, hogy ellene is eljárás folyik a munkahelyén mert "kormányt bíráló nyilatkozatokat tett" a sajtóban.  
Számomra különösen jól eset, hogy végre nem a fantáziatlan "Orbán takarodj" volt a meghatározó szlogen amit az emberektől hallottam hanem a "NEM HAGYJUK" és a "DEMOKRÁCIÁT". Azzal a meggyőződéssel mentem haza, hogy végre elkezdődött valami, és ennek örülök még akkor is ha valódi antikapitalista rendszerkritika gyakorlatilag nem került szóba a demonstráción. DE AMI KÉSIK NEM MÚLIK!
Felhasznált források: http://nol.hu http://index.hu, 
Utopszkij  

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük