Tüntetés: Második fokozat

whistle-neon-green-m

Azt szokták mondani, ha az ember nagyon készül egy bulira, akkor az a buli általában nem sikerül olyan jól az elvárások miatt, ellenben, ha nem teszi, ha hagyja történni az eseményeket, akkor abból kerekednek a legjobb partik. Ma pontosan ez történ velem a Parlament mellé meghirdetett LMP-s tüntetés kapcsán, ami miatt meg is kell követnem a szervezőket. Nem voltak nagy elvárásaim, elsősorban a lehetetlen (vagy annak tűnő) időpont miatt, illetve azért sem, mert úgy gondolom, hogy az LMP az utcai akciózások kapcsán kicsi későn ébredt.

A meglepetés délelőtt ért, amikor a híreket olvasva szembesültem, hogy mi történt a parlamenti képviselőkkel és néhány aktivistával. Ez az „odaláncolós” akció nagyon bátor dolognak tűnhet az egyszerű ember szemében, de a képviselői mentelmi jog biztos tudatában már messze nem tűnik akkora truvájnak. (Az, hogy lemondtak róla, az nem ilyen egyszerűen működik, így ez a show része.) Akik itt igazán „hősök” voltak, azok az aktivisták, akik még talán most is a Gyorskocsi utcában ülnek, és számíthatnak további retorziókra. Reméljük az LMP-ben lesz annyi, hogy legalább jogi segítséget nyújt számukra. A tüntetésre magára akkor indultam el, amikor olvastam, hogy a Szolidaritás mozgalom egyik vezetője, Árok Kornél is odaláncolta magát az egyik képviselőnő mellé. Mire odaértem azonban, addig már őt is begyűjtötték, a Parlament déli kapuja melletti területen már állt a színpad és gyülekeztek az emberek.

Apropó Szolidaritás. A Szolidaritás mozgalom részvétele valahogy rettentő furcsán lett kommunikálva, ugyanis annak ellenére, hogy egyrészt nagyon sok MSZM tag jelen volt, Árok Kornél és Székely Tamás is beszédet mondott a rendezvényen, mégis levonatták az aktivistákkal a Szolidaritásos zászlókat, és transzparenseket. Tehát „ott is voltunk, meg nem is.”

Délután, 16:15 körül meglepő méretű, 8-10.000 embert számláló tömeg gyűlt össze. Az LMP-nek most szerencséje volt, hiszen a tömeg meglehetősen heterogén volt, sokan voltak a Szolidaritástól, mások a Klub Rádió miatt voltak ott, de akadtak MSZP szimpatizánsok és DK-sok is, tehát a tömeget az LMP nem sajátíthatja ki. Mondjuk úgy, hogy a parlamenten kívülre szorult, statisztaszerepbe kényszerített ellenzék legaktívabbjai voltak ott. A beszédek legtöbbje rövid és gyújtó hangú volt, meg is kapták a tapsot és zúgott az „Orbán, takarodj” és egyéb kormányellenes szlogenek. Kivételt képezett ezek alól Schiffer András beszéde, ami – szerintem – hosszadalmas és feleslegesen részletekbe menő volt. A demokrácia és az „jó élet” párhuzamba állítása, pedig egyenesen sántított. (Hiszen 89-től elvileg demokráciában élünk, de a „jó élettől” mindig is messze voltunk. – szerk.) A szónoklatok befejeztével véget ért a tüntetés első fokozata. A tömeg, mint egy háromnegyede békésen elvonult…

…ám úgy 2500 ember a Parlament déli kapuja elé ment inkább, és ott kezdett skandálni. Először csak kevesen voltak, majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk, míg végül a teljes füves részt és a betonplacc el részét is elfoglalták az emberek. A skandálás itt turbó fokozatra kapcsolt. Olyan szlogenek csendültek fel mint „Orbán, takarodj.”, „Bóvli”, „Hazaárulók”, „Szégyelljétek magatokat”, „Demokráciát”…és még sorolhatnám hosszan. A tömeg egészen a parkolóig nyomult, ahol a bátrabbak elkezdtek átmászni a láncokon, zászlókkal, táblákkal. Ekkor jelent meg a rendőrség nagyobb erőkkel, és ahogy a hangulat fokozódott, egyre több és több egység jelent meg. Nem rohamrendőrök, hanem a téli egyenruhát viselő talpasok, de elég szép számmal. Mindent összevetve olyan 200-250 fő körüli rendőri erő lehetett jelen. A tüntetők a szavazás végére vártak és arra, hogy a képviselők távozzanak. Néhány szerencsétlen közülük, akik a déli kapun távoztak meg is kapták a magukét, ám a javukat az északi kapuhoz „menekítették”. A tömeg egy jelentős része (főleg LMP-s és Szolidaritásos tüntetők) ekkor átvonultak az északi kapuhoz, hogy itt is nemtetszésüknek adjanak hangot.

Az egyetértés meglepően nagy volt, csak egy apróbb incidens árnyalta a képet, amely számomra továbbra sem tette túl szimpatikussá Schiffer Andrást.

Egy hölgy megkérdezte ugyanis tőle, hogy az LMP nem ébredt-e egy kicsit későn? A képviselő és a kérdező szóváltásba keveredtek, mire a zöldpárt képviselője szó szerint azt mondta: „Hölgyem, ön nincs abban a helyzetben, hogy bármit számon kérjen rajtam.”

Úgy vélem, hogy ez elég erős mondat egy olyan párt képviselőjétől (még akár az elnökétől is), amely még kérdéses, hogy a következő választáson egyáltalán bejut-e a Parlamentbe? Félreértés ne essék, én drukkolok nekik, hogy sikerüljön, de úgy vélem, hogy a képviselőnek – ráadásul a demokratikus ellenzék egyik pártja képviselőjének – sokkal több alázattal kell viseltetniük a választók irányába. Ha a választóiknak nincs joguk „számon kérni” őket, akkor vajon kiknek van?

A képviselők távozása után még visszamentünk a Parlament előtti térre, ahol a karácsonyfa alatti betlehemet és a plakátkiállítást kerülgetve még egy incidensnek lehettünk tanúi. Egy hölgy valamilyen lemosható filctollal a „Klub Rádió” és az „Orbán, takarodj” feliratot írta fel a kiállítás egyik plakátjára, mire több rendőr ugrott oda, hogy letartóztassák. Szerencsére csak az adatait vették fel, és könnyen lehet, hogy csak az éppen arra járó Árok Kornél közbelépése volt az, ami megakadályozta a hölgy begyűjtését.

Összegezve: Minden dicséret megilleti a demokratikus ellenzék tagjait és szimpatizánsait, mert végre egy olyan tüntetés kerekedett ki az egészből, amely ugyan megmaradt a békés (ámde dühös) keretek közt mégis világos üzenetet fogalmazott meg Orbánék számára. Ez pedig az, hogy nagyon kemény 2012-es év vár rájuk! Mi azon leszünk, hogy így legyen.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük