Új baloldal?

csernok

Igen, mert a magyarok fele döbbenten nézi mi történik az országban. Az új hatalom felszámolta a jogállamot, amit a „kommunisták” megőriztek, helyette „klerikálfasiszta” állam épül. Fideszes pártkatonák döntenek a közélet demokratikus egyensúlyát biztosítani hivatott intézményekben; annyira félnek, hogy elnémítják az egyetlen ellenzéki rádiót; törvényeikkel nemzetközi botrányt kavartak, a világ lázad ellenük. Vezető brazil napilap szerkesztőségi cikkében írta: „Magyarországon kormánypárti milíciák üldözik a cigányokat”. Álszent módon keresik az ország eladósodásának felelőseit, pedig tudhatnák, hogy több ezer milliárd forint kárt (ez az adósság 30 %-a) ellenzékben a Fidesz okozott; az ország fele nyomorog, több mint fele elégedetlen. Ám kétharmaduk van a parlamentben és az ellenzékük gyenge. Hogy lehet ezeket leváltani?

Nagyon nehezen. A választási rendszert igyekeznek úgy alakítani, hogy ne lehessen őket leváltani. Azt persze ők sem tudják előre, hol mennyi elutasítás gyűlik össze ellenük. Híveik száma csökkent. A választók fele bizonytalan. Pedig a kínálatban ott a Fidesz a keresztényekkel, az LMP, az MSZP és a Demokratikus Koalíció. Van újnyilas-párt is. Mégsem kell nekik egyik sem. Ha mégis, kényszerből szavaznak rájuk, vagy otthon maradnak.

Ma nincs olyan párt, amely egyedül képes a Fideszt leváltani. Nagyon sok antiszemita, cigányellenes, homofób, soviniszta „ezeréves”, vagy egyszerűen csak buta magyar van e hazában, akik vakon rájuk, vagy a Jobbikra szavaznak. Csak több demokratikus kis párt összefogása nyomán jöhet létre az a politikai erő, amely képes lehet megtisztítani a magyar közéletet a jelenlegi hatalomtól. Ha megegyeznek, hogy a cél a jelenlegi hatalom leváltása. Ezért összefognak és mozgósítanak négymillió szavazót. Ehhez politikai aprómunkára van szükség. (Mindenki hozzon még egy embert. És azok is hozzanak még egy, még két embert.) Meggyőzni mindenkit, akit lehet. A családban, baráti körben, a szomszédban. Ahogy a pici kő is hullámot ver a vízben, úgy terjed a meggyőződés, hogy váltani kell. Sok munka vár ránk. Ha nem sikerül, marad az alig palástolt önkényuralom, a középkorba visszasüllyedt „klerikálfasiszta” ország. Ahol „Isten a történelem ura”.

Nehezíti a helyzetet, hogy Bajnai és az MSZP a szegények terhére végrehajtott vitatható „válságkezeléssel” nagyon lejáratta magát, a 2010-es választás eredménye mutatta, hogy mennyire. Gyurcsány Ferenc népszerűsége mélyponton. Ehhez a Fidesz és az MSZP aknamunkája mellett saját maga is hozzájárult. Mindezek ellenére az MSZP, Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója, Bajnai Haza és Haladás nevű szervezete együtt talán így is össze tud hozni 25-30 %-ot. Nagy pénzben nem mernék erre fogadni, ám lehetséges. És? Nem vagyunk sehol.

Kell egy baloldali párt, szociáldemokrata programmal. A bizonytalan választóknak. Ők várnak valamire, valakire. Sokan egy olyan baloldali pártra, amely tisztességet és szolidaritást ígér. Ma nincs ilyen párt. Ha nem is lesz, esély sincs a váltásra.

Mit várhatunk a neoliberalizmusnál lehorgonyzott, új utakat keresni képtelen közgazdász elittől? Bajnaitól, Békesitől, Bokrostól, Lengyel Lászlótól? Mi újat tudnak mondani, amit még nem tettek közhírré? Az eredmény: a Fidesz alig palástolt önkényuralma és a gazdasági csőd réme itt van az orrunk előtt. A nyugdíj nem finanszírozható, a kormány költsön kevesebbet – ez a programjuk. És az áldozat, amit válságban meg kell hozni. Ám a gazdagok, a tehetősek máig nem áldoztak. Ők már Bajnai szocialista kormánya idején is a „válságkezelés” nyertesei voltak. Arról nem hallottam semmit, mi legyen a munkából és a nyugdíjból kiszorult több millió nyomorgó magyarral? Akikre a szocialista, a liberális és a fideszes elit a válság terheit rakta. Lejárt lemez forog a korongon.

Van valaki e hazában, aki komolyan azt gondolja, hogy attól, amit a neoliberális közgazdászoktól hallanak, tódul a tömeg a zászlók alá? Békesi és Bokros elméleteitől? Vagy akár Bajnaitól és Gyurcsánytól? A baloldali és a liberális értelmiség semmit nem tanult a múltból. Ma is azt hiszik, a nép arra vár, hogy a pesti belváros nagymenői elmondják mi a teendő.

A gazdasági helyzet nehéz, ám ha egy csomó érdek és szakmai vakság nem bonyolítja, gyermekien egyszerű is lehet. Válságot csak egyszerű eszközökkel lehet kezelni.

Azonnal el kell fogadni az Unió politikai és az IMF pénzügyi feltételeit, mert ez a kilábalás útja. Másként jön az államcsőd.

Már „holnap” el kell törölni az egykulcsos jövedelemadót, be kell vezetni a progresszív adózást. Válság idején civilizált országokban nem csökkentik az adót. Nincs arra példa, hogy a tehetősek adójának mérséklésével próbálták a válságot kezelni. Brazília a válságot követő évben felemelte a minimálbért. Nem csökkentette hanem emelte a legszegényebbek pénzét, közel 30 milliárd dollárnak megfelelő összeget tett így a gazdaságba. Nálunk az egykulcsos adó kivett a költségvetésből 5-600, a szegényektől is több száz milliárd forintot. Nekik a 13. havi nyugdíjuk (a költségvetés 1,5 %-a) is nagyon fáj, amit korábban a Bajnai-Oszkó páros és a szocialista frakció esztelen döntése vett el tőlük. A fogyasztásból. A gazdasági növekedésből. Azt mondták, hogy (ezt az „aprópénzt”) nem lehetett finanszírozni. Elhiszi nekik ezt valaki, épeszű ember? Bajnai és Orbán, a szocialisták, a liberálisok és a Fidesz közös művét élvezzük. Ami – ahogy ez a gazdagokat szolgáló kormányoktól elvárható – a szegényeket még szegényebbé, a gazdagokat még gazdagabbá tette. A nép nem erre várt, ám utána gondolkodás nélkül teljhatalomba szavazta a Fideszt.

Váltani kell. Szolidáris, a leszakadtakkal, a szegényekkel törődő, baloldali, szociáldemokrata gazdaságpolitika kell. Az ország nem tud működni négy-ötmillió nyomorgó emberrel. Akik száz év óta újra joggal követelnek munkát-kenyeret.

Nem arról van szó, hogy döntsük meg a tőkés rendszert, ez ma az ábrándok világába tartozik. Ám az USA-ból a bankok felelőtlen hitelezése nyomán kiinduló világválság ismeretében dicsőíteni sem kell. Sokféle tőkés rendszer létezik a világban. Meg kell nézni, hogy működik a kapitalizmus például Brazíliában, vagy Svédországban. Az angolszász neoliberalizmus nekünk nem jó példa. Senkit nem lehet utánozni, ám nem árt tájékozódni, okosodni. Valamennyi magyar boldogulását szolgáló, baloldali út kell.

Mit ígér az Újbaloldal? Mindent, ami az elmúlt húsz év politikájából hiányzott:

• Tisztességet ígér. Véget vet a hazugságra épülő politikának. Az ország népét egyenrangú társnak tekinti, ám elvárja, hogy támogassák a fejlődést szolgáló politikáját.

• Támogatást ígér. Meggyőződése, hogy a nemzet felemelése, a gazdaság fejlődése nem képzelhető el színvonalas oktatás és a felnőttek képzése nélkül. Szolidáris a több millió kirekesztett, szegény emberrel. Olyan megoldásokat keres, amelyek segítik őket abban, hogy munkájuk, megélhetésük legyen. Olyan egyszerű adórendszert igér, amelyben a tehetősek nagyobb arányban járulnak hozzá a közös kiadásokhoz;

• Türelmet és tiltást ígér. Nem tűri a fajüldözést, a másság elutasítását, a sovinizmust. A befogadást, a türelmet elsősorban békés úton, felvilágosítással és oktatással kívánja elérni. Ahol a békés út nem működik, érvényt szerez a párizsi békeszerződés és az Európai Unió jogrendje előírásainak megfelelő, mainál szigorúbb törvényeknek. A Kárpát-medence népeinek közös jövőjét a kölcsönös megbecsülésben, a gazdasági és kulturális együttműködésben látja. A vallást elválasztja az államtól, magánügynek tekinti. Nem avatkozik a hit világába.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük