Új, valódi baloldal kell vidékre is!

BarátEndre

Múlt héten Csongrád megyében nagy vihart kavart, hogy egy multi munkaerő-kölcsönző cégének álláslehetőségére a szentesi önkormányzat által „kiközvetített” 270 munkanélküliből mindössze hárman vállalták a felkínált állást. A szentesi baloldali városvezetés karöltve a testület többségét adó jobboldallal felháborodásának adott hangot. Azonnali kivizsgálást rendeltek el, úgy döntöttek, egyenként hallgatják meg a „kiközvetített” embereket.

Miért nem vállalták el a napi 12 órás szalagmunkát a beígért 85 000 Ft-os „álomfizetésért”? Kilátásba helyezték a dolgozni nem akarók szociális ellátásoktól való megfosztását, hogy az önkormányzati hatáskörbe került segélyek elosztásánál a jövőben „figyelembe veszik”, ki az, aki elvállalta a felajánlott lehetőséget. A Délmagyarországban az esetről megjelent cikkhez rekordszámú hozzászólás érkezett, ilyen is, olyan is. Az alábbit egy a multinál korábban dolgozó kommentelő írta:

„E fantasztikus munkalehetőséget a Trenkwalder Kft ajánlotta fel, mely a bokrosi Mars külsős munkaerő-kölcsönzője. Én tizenöt hónapot húztam le ott. Ismerőseim nem is értik, hogy bírtam ki. A híre rettenetes a cégnek, nem alaptalanul. Jelen voltam e toborzón, magam is meglepődtem a meghívottak kirohanásán.

Amint a jelenlévők meglátták az előadók céges szatyrát már zúgolódtak. Amikor az egyik hölgy lekezelő stílusban megkérte a jelentkezőket, hogy próbáljanak meg egyidejűleg csendben figyelni és a jelenlétit aláírni, máris páran a kijáratot célozták meg. Ekkor az előadó bejelentette, hogy akit nem érdekel e páratlan lehetőség, most hagyja el a termet. Ez olaj volt a tűzre. Ránézésre a megjelentek 90% elhagyta a termet. Ekkor jöttem el én is osztálytársaimmal, mert két nap múlva vizsgáztunk gépírásból és irodai alkalmazásokból.

Mivel tapasztalt „külsős” vagyok, így nem ismeretlenek számomra a cég ajánlatai. Tavaly bruttó 584 volt az órabér, idén 603 ft-ra nőtt.

Én a 15 hónap alatt egyszer kerestem 104 ezret, amikor 17 főleg éjszakai napot töltöttem bent 3 szombattal. De! Az év 3/4-ében 72-75 ezret kerestem napi 14 órai távollét után (12 óra munka, 2 óra utazás), amit zömében állással, hajolással, és rohangálással töltöttem. Amikor a cég nem tudott elég munkát adni, akkor (tavaly tél végén) egyszer csak 55 ezret kerestem. Nehezen szoktam bele, nem a munka nehézségébe és monotonitásába, hanem abba, hogy kezdetben fél óránál többet nem töltöttem egy munkafázissal, ami végig stresszelt, hogy a minimális rutint sem tudom gyorsan megszerezni, miközben el kellett tűrni egyes (nem mind) belső dolgozó szidalmazó, lejárató stílusát. Miután pár hónap után megtaláltam a nagy gyáron belül azt az üzemrészt és műszakot, ahol a régi dolgozók stílusában felfedeztem emberséget, addig igen sok mérget kellett lenyelnem.

Ami a legvállalhatatlanabb volt az egészben, mikor délután 4-kor felhívták az embert két óra alvás után (mert hogy reggel 8-kor jöttem haza abban a tudatban, hogy másnap hajnalban kell csak visszamennem), hogy tudnék-e ma éjszakára jönni, vagyis hatra a busznál lenni. És mivel a soron kívüli berendelés nem a megszokott műszakban lenne, kétszer olyan fárasztó és idegesítő egy ilyen műszak, pláne 3. éjjel.

Miért jöttem el? Mert bő egy év után már csak sántítva tudtam közlekedni, minden reggel derék és csípő fájdalmakra ébredtem. Pár hónap múlva tudatosodott csak bennem, hogy teljesen jól vagyok, a korábbi sántítás nem kínzott tovább.

Egy bennfentes mesélte, hogy egy fürdő terápiás részlege tele van azokkal, akik éveket húztak le raklap mellett hajolva.

Szóval szerintem nagyon sok családban van ilyen dolgozó, így a cég hírneve nem csak a dolgozni nem hajlandó segélyből élőket érte el, hanem azokat is, akik családtagjukon megtapasztalták ennek a munkahelynek az áldásait anyagiakban, és egészségük leépülésében.

Szóval volt-e alapja annak, hogy a kutyát sem érdekelte a kutyatápgyár?”

Szentes az ország 8. legalacsonyabb egy főre jutó átlagkeresettel rendelkező települése, ahol éppen eléri a bruttó átlagkereset az országos nettót. 25 évvel a rendszerváltás után a helyi baloldali városvezetés elérte, hogy a város dolgozói szegénység fővárosa legyen, segítve a helyi keresetek minél alacsonyabban tartását, kiszolgálva az alacsony bérekre és betanított munkára alapozó ipar igényeit. Partnere a helyi „vállalkozóknak” és ellensége a város munkavállaló lakosságának. Ez a mai baloldali várospolitika, ez a mai baloldali elit mintája. Ezért van szükség új, a lakosság érdekeit szem előtt tartó, valódi baloldalra a városokban és a falvakban is.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük