Újabb fideszes őrület: a végrehajtók bármit megtehetnek

vegrehajtas

 

Jelen pillanatban folyik a Végrehajtási törvény vitája a Parlamentben., amelynek célja a végrehajtási eljárások meggyorsítása, a végrehajtások probléma mentesebb kivitelezése Az előterjesztés jól mutatja, hogy a Végrehajtói Kamara kívánalmai alapján történik, és bizonyítja, hogy a legerősebb lobbi-erővel rendelkező szervezetről van szó. Az egész törvény nem is szól másról, mint hogy a végrehajtó dolgát hogyan lehet a legjobban megkönnyíteni és a kinnlevőségeket begyűjteni.

Természetesen tudomásul kell venni, hogy a végrehajtások precíz lebonyolításához az országnak gazdasági érdekei fűződnek és a pénzügyi fegyelem megteremtésének egyik hatékony eszköze lehet. A kép természetesen ennél sokkal árnyaltabb. Végrehajtani kell, de nem minden áron és nem korlátlanul. A törvény sok mindennel foglalkozik, csak éppen a végrehajtást elszenvedők érdekeire nincs semmilyen tekintettel. Fűnyíró-elven mindenkit egy kalap alá vesz, és semmilyen kitételt vagy könnyítést nem tartalmaz a sokszor önhibájukon kívül bajba jutott emberek részére.

Most csak és kizárólag a bedőlt hitelesekre nézve elfogadhatatlan feltételeket tekintsük meg, a teljesség igénye nélkül, a legdurvább hibákat:

A Végrehajtási törvény 217§ (5) amely az állampolgárok joghoz való viszonyát kezdi ki olyan módon, hogy ha valaki jogorvoslattal kíván élni, ezt a jogát a törvény súlyosan korlátozni kívánja. A Másodfokú Bíróságra történő fellebbezés, amelyhez mindenkinek joga van a fellebbező részére akár súlyos pénzbírság kiszabásának lehetőségét is magában hordozza. Ha Bíróság úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés nem volt kellően megalapozott, akkor a bíróság élhet a pénzügyi retorzió lehetőségével. Egy jogállamban egy ilyen jogszabályt beterjeszteni és ezzel visszatartani valakit jogainak gyakorlásától teljesen megengedhetetlen. A Minisztérium ezt valószínűleg nem gondolta át teljes komolysággal.

Színesíti a Végrehajtási törvényt , hogy a végrehajtó által elkövetett szabálytalanságért anyagilag is felel. Munkadíjának 20 vagy 50%-át is elveszítheti, ha a bíróság szabálytalanságot állapít meg. Ez nagy valószínűséggel egyetlen végrehajtót sem fog visszatartani a törvénytelen cselekményektől, hiszen a munkadíj csak elenyésző részét tartalmazza végrehajtói bevételnek. Ha ugyanez nem a munkadíjra hanem a behajtási jutalékra vonatkozna, ebben az esetben már valószínűleg kétszer is meggondolnák a gyakran fellelhető szabályszegéseket, hiszen a jutalék a munkadíjnak akár a tízszerese is lehet.

A Kamara megunta, hogy sokan nem akarnak „önként és dalolva” kiköltözni az elárverezett ingatlanból. Ha szükségesnek tartja, akár a hadsereget is kivezényelheti az ellenszegülő letörésére. A rendőrség vagy karhatalom kivonulásának költségeit ez után kiszámlázzák azoknak, akik még megpróbálnak az „ajtófélfába kapaszkodni”.

Mindig is problémát jelentett az ingatlan értékének meghatározása. Ennek nem a bank által megállapított értékbecslés, hanem az önkormányzatnál levő Adó-és Értékbizonyítvány alapján állapítják meg az ingatlan kikiáltási árát. Ez többnyire ‘köszönő-viszonyban” sincs az ingatlan valódi értékével. Az önkormányzatok még betekintési jogot sem adnak az állampolgárok részére vagy nem adnak helyt felülvizsgálati kérelmeknek, helyszíni szemlét ritkán alkalmaznak, így aztán a szerencsétlen ügyfél kénytelen súlyos százezreket kifizetni ingatlan szekértő részére és ha erre nincs pénze, mélyen ár alatt árverezhetik el ingatlanát.

Levonás jövedelemből. A végrehajtást elszenvedő a jövedelmének 33 vagy 50%-ának elvesztését is kockáztatja. A minimálbérrel vagy minimál öregségi nyugdíjjal rendelkező ügyfél és családja szépen vagy éhen hal vagy télen meg fog fagyni a lakásában, vagy nem tudja kiváltani életmentő gyógyszereit. Nem emberhez méltó körülmények közé kerül .

A törvényalkotó nem fordított gondot arra hogy a levonások felső értékét meghatározza. Mekkora lehet az az összeg most Magyarországon, amely még elegendő egy ember létfenntartásának biztosítására? Ez érdekes kutatási terület lehetne, főleg biológusoknak.

A végrehajtó lobbi győzött abban a kitételben is, hogy az előterjesztés változatlanul hagyta a végrehajtási jutalékokat is, holott áprilisban még arról volt szó, hogy a méltánytalanul magas jutalék jelentős csökkentésre kerülhet. Egy 8 milliós tartozás után több, mint 1 millió Ft a végrehajtó bevétele. Az összes érdekvédelmi szervezet számtalanszor felhívta a jogalkotók figyelmét erre a visszásságra. De: ne felejtsük el: a végrehajtók is szeretnek külföldön, egzotikus tájakon, különgéppel szakmai továbbképzéseket tartani – és mivel ez már hagyománnyá vált a Kamaránál, erről nem szívesen mondanak le.-

Talán a beterjesztőnek meg kellene fontolnia , hogy -legalábbis átmenetileg- külön szabályokat dolgozzon ki a bedőlt hitelesek érdekében. Jogorvoslatra a 6%-os illeték miatt nincs lehetőségük, fellebbezni már nem szabad egy bírósági ítélet ellen, mert pénzbírsággal sújthatják. Katasztrofális helyzetükön és életvitelükön már egyébként sem tudnak változtatni.

A Kamara lenyomta az érdekvédőket. Nincs tudomásunk arról, hogy az Igazságügyi Tárca kikérte volna a véleményünket, ezért aztán igazából a törvény haszonélvezője a Végrehajtói Kamara és a hatalmas hasznot élvező végrehajtók.

Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük