Újjá kell szervezni a TSZ-eket!

Az amerikai elnökválasztás felszínre hozta a globális kapitalizmus egyik, mára politikailag aktív vesztes csoportjának elemzését. A vidéki fehér férfit, mint identitáscsoportot határozzák meg különböző elemzések. Felruházzák őket különböző jellemzőkkel, tanulatlanok, leszakadók, férfiak, vidékiek és ebből következő politikai jellemzőkkel, kirekesztőek, nőgyűlölőek, rasszisták. Nyilván e jellemzők nem tesznek valakit rasszistává, ahogy a muszlim hit sem tesz valakit terroristává. A gyorsan született elemzések mindig elég sekélyesek és csak karcolják a valóság magyarázatát. Közvélemény kutatások adataiból ilyen mélyreható következtetéseket nem is lehet levonni. Ha végiggondoljuk, hogy ezek a kutatások olyan egyszerű kérdésekre sem tudtak választ adni, hogy hányan mennek el szavazni vagy arra, hogy akik elmennek kire fognak szavazni, akkor nem gondolhatjuk komolyan, hogy ennél sokkal mélyebb kérdésekre magyarázó erővel bíró válaszokat képesek megfogalmazni. Az ilyen egyszerűsítő magyarázatok azonban sokszor félrevihetik a politika csinálókat illetve a közvéleményt. Inkább arra lenne szükség, hogy komolyabb és mélyebb elemzésnek vessük alá ezeket a statisztikailag kimutatható csoportokat, életkörülményeiket, azok változásait, motivációikat értékítéletek nélkül. Nagy szükség lenne rá, mert a cél a politikai cselekvéseik motivációinak megértése lenne, ha értjük a cselekvéseik mögött meghúzódó motívumokat, akkor problémáikra jó válaszokat is tudunk adni. Fontos lenne, mert a globális kapitalizmus hasonló válságjelenségeket okoz a világ minden részén, Trump és a BREXIT nem csupán az USA és Nagy-Britannia számára szolgál tanulságokkal, hanem a globális kapitalizmus minden résztvevőjének.
A 2018-as választás nagy kihívása lesz, hogy a mai globális kapitalizmus magyar veszteseinek milyen válaszokat tudunk adni. Itt elsősorban az ellenzéki vagy inkább nem kormánypárti oldal válaszai az érdekesek, mert minden kormánypárti ujjongás ellenére a Fidesz ugyanolyan elit párt, mint az Amerikában elbukott Republikánusok vagy a brit Konzervatívok. Ugyanazokat az elitista mechanizmusokat használják, mint ezek e pártok, ugyanúgy eltávolodtak a képviselt lakosságtól, ugyanúgy különülnek el többségtől mit távoli osztálytársaik és ugyanolyan vakok a valódi problémák észlelése területén. De vakok a régi nem kormánypártok is és nem látni jelét a gyógyulásuknak. A Trump-BREXIT jelenségből ugyanolyan téves következtetéseket vonnak le mindkét oldalon, mint a tengerentúli osztálytársaik. A 18-as magyar rendszerváltás egyetlen lehetséges útja, hogy a valóságra reflektáló politika, a képviseltek bevonásával, az őket foglalkoztató problémákra adott válaszokkal. Az elit marketingpolitika nem elég, a szokásos panelek kevesek, az öltönyös sajtótájékoztató politikusok hiteltelenek.
Legfőképp azonban új témákat kell felvetni, olyanokat, amik a mindennapokat érinti. Nem különböző díjak odaítélésről kell vitát folytatni, nem a Nemzeti Színház igazgatójáról kell hónapokig értekezni. Mert a Nemzeti Színház jelenleg a szavazók többsége számára, elérhetetlen, távoli és ismeretlen. A mindennapokban a szavazók nem találkoznak Kossuth-Díjasokkal, de az odaítélt keresztek mibenlétéről sem tudnak semmit. Ezek nem valódi témák. Sokaknak édes mindegy.
Ahogy Amerikában Nagy-Britanniában, nem beszélünk a vidékiekről, mintha az ott élők nem is lennének részei az országnak. Néhány látványos pusztulásról lehet olvasni, harmadik világbeli gettókat mutatnak a tévék minta valami ismeretterjesztő műsor lenne. A valóság ennél bonyolultabb, vidéken nem csak a gettók Roma lakosságának kilátástalan az élete, hanem szinte mindenkinek. Ha nem is a totálisan nyomorúságos az élet, de a 70-es 80-as évek gyarapodása és reménye már rég odaveszett, közmunka van, brutálisan alacsony közfizetések és a minden párt által magasztalt ügyeskedő magyar KKV-k által átvert dolgozók, kiskirály település vezetők, akik élet és halál urai, besúgás és megfigyelés. A mai vidéki élet nem csak kilátástalan és reménytelen, hanem félelemmel teli is. Ha rosszat szólsz, még közmunkás sem lehetsz vagy a még állással rendelkező rokonaid rúgják ki. Vidéken nem a Népszabadság bezárása jelenti a szabadság elvesztését, hanem a valódi élet elvesztése.
Ez nehéz téma Magyarországon, nehéz mert a vidék szegénysége a modernkori magyar történelem akudt problémája, a félresikerült polgári átalakulás óta cipeli magával az ország a földnélküli vidékiek problémáit. A Monarchia békés évei vidéken a betyárvilágot, az aratósztrájkokat a cselédtörvényt idézi. Vidéken a jobb napok is rosszak voltak. A Horthy korszak az adomány cipőket a közkonyhákat és az alamizsnát idézik. Amikor rossz volt az országnak vidéken már elviselhetetlen volt. Mindennek az elhibázott birtokrendszer volt az oka, tömegek éltek vidéki térségekben a megélhetést jelentő földbirtok nélkül, miközben pár család kezében összpontosult a megélhetés minden forrása. Egyetlen rövid korszak volt az elmúlt kétszáz évben, amikor reményteli volt vidéken élni, amikor büszke lehetett a vidéki származására, amikor vidéki gyerekből is lehetett valaki. A rosszul indult azonban fénykorában reményt és felemelkedést adó Termelőszövetkezetek korszaka volt a vidék egyetlen aranykora. A szövetkezetek megélhetést nyújtottak a falvak és kisvárosok lakosságának, a tanulatlanoktól a diplomásokig bezáróan. Közösséget teremtettek ünnepekkel, kirándulásokkal, falunapokkal. Lakhatást támogattak, és a dolgozók a kaláka útján egymást segítették az otthonteremtésben. A második gazdaság a gyarapodást és felhalmozást segítette. Működő rendszer volt, működő vidéki közösségekkel. Ennek vetett véget a rendszerváltás néhány nosztalgikus városi kisgazda nyomására és térítette vissza a vidék fejlődési pályáját a kilátástalanság útjára. Az elmúlt 26 évben a vidék ezen az úton menetel, ahol a végső ütést a közmunka rendszere vitte be. Ahol csak közmunka van ott a kocsma is bezár, se remény, se közösség, de még búfelejtés sincs már.
Aki változást akar 2018-ban, annak a vidéken is változást kell hozni. Nem kívülről pesti okosokkal, hanem helyben. Helyi képviselők kellenek nem parlamenti balerinák, olyanok, aki akár egy mocskos kocsmába is elmennek a választókhoz. Olyanok, akik felvállalják a változást, nem félnek kimondani, hogy nem kérünk sem a régi sem az új urak elnyomásából, akik nem félnek kimondani, hogy „azé a föld, aki megműveli”. Akik mindenféle kommunistázással szembemenve ki merik mondani, hogy TSZ-ek hozták el a felemelkedést vidéken és felvállalják, hogy újrakezdjük. Felvállalják, hogy újjá kell szervezni a Termelő Szövetkezeteket, hogy a haverok helyett a vidéki szövetkezeteket kell földhöz juttatni, hogy Hitelszövetkezeteket kell alapítani, hogy legyen pénz beruházni, hogy Fogyasztói Szövetkezeteket kell alapítani, hogy a vidéken megtermelt áru mindenki számára elérhető legyen. Újjá szövetkezeti mozgalom kell, hogy újra legyen remény vidéken.

Barát Endre, 
Balpárt- Szentes

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük