Vacsorázunk

konokpéter003

Négyen ülünk az asztalnál. Illetve öten, ha az Államot is beleszámoljuk. Az Állam mindenestre beleszámolja magát. Egyet kivesz a négy darab fonnyadt szójás baromfivirsliből. Vígan elcsócsálja, bólogat.

– Szabad? – kérdezi, és a választ meg sem várva belenyúl a tányéromba, kiveszi a virslimet, leharapja a végét. – Tudniillik 27 százalék jár, leeszem róla a fennmaradó kettőt – magyarázza, tunkol a mustárból, a maradékot gáláns mozdulattal visszateszi elém. – Jó étvágyat! – mondja joviálisan, mintegy érzékeltetve, hogy tőle kapom a virslimet.

– Apa, rossz ízű a virsli – nyafog a kisebbik gyerek. Pedig nincs igaza. A virslinek egyáltalán nincs semmi íze. Állaga van, pirosas műbélbe passzírozott testisége van; íze, szelleme semmi.

– Nézd, az Állam bácsinak is ízlik – mutatok állandó kosztosunkra, de a gyereket nem győzöm meg. – Vacak, nem kell. – Jó, akkor nem eszed meg – zárnám le a témát, de az Állam közbeszól.

– Eléggé neveletlen a gyerek. Egy pofon segítene. Erősnek kell lennie a napi tornaórára, oda kell tudni figyelnie az erkölcstan órán. Ezért adjuk neki a tápláló virslit. Nincs benne hús, nem rákkeltő, vagy ilyesmi. Majd a húst mi megesszük. Mert nekünk semmiféle áldozat nem drága, ha rólatok van szó.

– A virslit mi adjuk az anyjával – mutatok rá a szembeszökő tényre. – Te, már ne is haragudj, lófaszt sem adsz. Sőt, arról papolsz, hogy az éhes gyerekek sanda politikai felforgatók! – de az Állam csak elnézően bólogat és mosolyog. „Hát persze”, mondja a mosolya, „hát persze, mondjad csak”.

– Nem azért, de asztali áldást sem mondtatok vacsora előtt – korhol. – Természetesen nem kötelező – teszi hozzá, elgondolkodik, és valamit pötyög az iPadjén. – Még.

Befejezzük a vacsorát. Az Állam apró dobozokba csomagolja, amit nem bírt megenni. Sok helyen vacsorál. Aztán a tévéhez lép, bekapcsolja, leül a fotelbe.

– Nem ezt akarjuk nézni – mondom.

– Ugyan! – legyint. – Én leszek a tévémben.

– Mindig te vagy a tévédben.

– Bizony. És mindig tudok újat mondani magamnak. Most például egy érdekes filmben fogok szerepelni. Idegenek törnek az életemre. De megvédjük engem. Együtt az emberekkel. Remélem, válaszoltál a levelemre?

– Nem. Ki se bontottam.

– Persze, az sem kötelező – húzza fel a szemöldökét, és ismét feljegyez valamit. – Most menjetek kopulálni!

– Mi van?! – meredünk rá döbbenten.

– Jaj, ne akarjátok már, hogy kimondjam! Mégis, én az Állam vagyok, nem beszélhetek olyan csúnyán, mint te. Megjegyeztem ám az az előbbi lófaszozásodat. Na, eriggyetek, szaporodjatok! Túl kevés a gyereketek. És azok is rosszul vannak nevelve.

– Már ne is haragudj… – kezdeném, de letorkol.

– Nem haragszom. Csak törődöm veletek. Ha eléggé termékenyek lesztek, kaptok valami szép ajándékot. Egy nemzetiszínű focilabdát. De most mennem kell – cihelődik. Ezt-azt még zsebre rak, visszanéz a konyhába.

– Te, az asszony még nem mosogatott el. Én a helyedben kissé megnógatnám. Majd addig máshová nézek, ne is zavartasd magad. Kár, hogy nem komondorod van… egy ilyen semmi kis kutyán átesni… – néz fitymálóan Bogárra. Bogár rámorog, az Állam visszahőköl. – Te, ez ugye nem farkas? Küldjek szakembert? – Úgy állok, hogy eltakarjam előle a kutyát. Valami nyilván látszik az arcomon, mert az Állam megadóan széttárja a kezét. – Jól van, jól van. Csak, gondoltam, a te érdekedben. Van egy cigid?

Kényszeredetten odanyújtom a teli dobozt. Kivesz tizenhét szálat. Egyre rágyújt, egyet-egyet a két füle mögé biggyeszt, a többit akkurátusan fémdobozba rakja, elteszi. – Sokat szívsz – mondja szemrehányóan. – Ha beteg leszel, akkor meg siránkozni fogsz, hogy nincs kórterem, meg hosszúak a várólisták. Mintha az lenne a dolgom, hogy ilyesmire költsek. Nektek az isten pénze sem lenne elég. Na, viszlát, reggelire jövök – lép ki az ajtón.

A küszöbről még visszafordul, mint egy köpcös Columbo hadnagy. – És figyelj, most, hogy már nem hallja a gyerek: tulajdonképpen igaza van. Szar ez a virsli. Légy szíves, holnapra vegyél valami jobbat. Néha rám is tekintettel lehetnél!

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük