Van másik baloldal!

Hegyi Gyula

Legalább kétszázezren vettek részt Berlinben a TTIP, az európai-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény elleni tömegtüntetésen. A helyszínen készült videókat elnézve elsősorban olyan elkötelezett fiatalok mentek el a „demóra”, akiknek a lelkesedése itthon úgy kellene a demokratikus ellenzéknek, mint a falat kenyér.

A TTIP ügyében nálunk ez persze már azért is kizárt, mert az MSZP és a DK – együtt a Fidesszel – támogatja ennek az egyezménynek a megkötését. És már hallom is az ellenérveket: az ügy túlságosan „bonyolult” meg „távol áll a mi hétköznapi gondjainktól” ahhoz, hogy a magyar baloldal számára mozgósító ereje legyen. Lehet. De a német fiatalok sem úgy születtek, hogy automatikusan megértsék a szerződés veszélyeit: a baloldali sajtó, a szakszervezetek, a progresszív értelmiségiek alakították ki a hozzáállásukat.

A TTIP ügye csak egyetlen példája annak, hogyan zárkózik el Magyarországon a demokratikus ellenzék és a vele rokonszenvező média attól a pezsgéstől, amelyet a baloldal megújulása eredményezett a nagyvilágban. A görög Sziriza küzdelmét megvető lenézés vagy nyílt ellenszenv kísérte, az őszi választások előtt pedig megannyi „baloldali” fórum és személyiség nyíltan a görög jobboldalnak szurkolt. Amikor a kárörvendő jóslatok megbuktak és a Sziriza újra nyert, a görög ügy hirtelen lekerült a napirendről. Pedig a magyar baloldal számára különösen érdekes lenne kielemezni, hogyan tudta a Sziriza annyi pofon és csalódás ellenére is megőrizni a támogatottságát.

Jó, Görögország „sajátos” ország. De hasonló közöny és ellenszenv fogadta Jeremy Corbyn megválasztását a brit Labour pártvezéri posztjára. Megtudhattuk, hogy Corbyn „öreg”, hogy „régimódi szocialista”, hogy „semmi esély sincs vele nyerni”. Az eredmények azonban azt mutatták, hogy Corbyn valóságos mágnesként vonzotta a Munkáspárthoz azokat a fiatalokat, akik a párt eddigi középutas vezetőit akkor sem kedvelték, ha azok évtizedekkel fiatalabbak Jeremy Corbynnél. És a fiatal és kevésbé fiatal szimpatizánsok azon sem akadtak ki, hogy egy szocialista párt vezetésére pályázó politikus – mert a Labour hivatalosan ma is „szocialista párt” – meri vállalni, hogy szocialista.

A republikánus elnökjelöltségre pályázó Donald Trump marhaságaival tele van a magyar sajtó, de még a progresszív orgánumok sem igen adnak hírt a demokrata elnökjelöltségért küzdő Bernie Sanders kampányáról. Sanders nem tagja a demokrata pártnak, demokratikus szocialistának vallja magát, és mint ilyen, huszonnégy éve tagja a washingtoni Kongresszusnak. Jelenleg Hillary Clinton legveszélyesebb kihívójának számít a demokraták között, akinek hatására Mrs. Clinton máris „balosabbra” vette a programját. Lehet, sőt valószínű, hogy a 74 éves vermonti szenátor nem lesz az Egyesült Államok következő elnöke. De szereplése a nagy nyilvánosság előtt a mai amerikai társadalom súlyos igazságtalanságaira hívja fel a figyelmet. És az ő kemény kritikája nem egy kívülálló, nem egy „Amerika-ellenes demagóg”, hanem egy sokszor (és nem listán) megválasztott amerikai politikus felelős figyelmeztetése. Nagy kár, hogy ezt itthon csak az ismerheti meg, aki ért angolul és használja a netet.

Egy mondatban azt is érdemes megemlíteni, hogy – szintén az előzetes jóslatokkal és a hazai várakozásokkal szemben – a portugál választásokat is a baloldal nyerte meg, annak köszönhetően, hogy a Sziriza-szerű Baloldali Blokk megkétszerezte szavazói számát.

Természetesen Ciprasz, Corbyn, Sanders, a portugál Catarina Martins számára édes mindegy, szereti őt, vagy sem, a magyar ellenzéki sajtó, tanul-e tőle vagy sem a magyar baloldal. Nekünk, a Fidesz-rezsim megbuktatását óhajtó és remélő magyar állampolgároknak lenne fontos, hogy odafigyeljünk mindenre, ami a baloldal megújulását jelzi. Van mit tanulnunk a markánsabb, frissebb, a kapitalizmussal szemben kritikusabb, megújuló baloldaltól. S aki mindezt populistának tartja, annak érdemes elolvasnia a Wikipédia definícióját a populizmusról. „A populizmus egy latin eredetű szó, hasonló jelentést hordoz, mint a demokrácia, utóbbi azonban görög eredetű.”

Forrás: 168 Óra

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük