Véleménykülönbség

velemenykulonbseg

Le kell szögeznem a tényt: nagyon kedvelem Tamás Gáspár Miklóst, tudását feltétlenül elismerem, és egyértelmű, hogy a rendszerkritikai baloldalnak ő a fő szellemi-eszmei irányítója, ideológusa. Intellektusa elképesztő, én még arra sem vagyok méltó, hogy …, de azért egy kis vitám lenne egyik mondatával. A radikális baloldal soha nem titkolta szellemi többféleségét és sokféleségét, ez egészen addig működött is, amíg Lenin el nem ítélte a frakciózást. Azóta lényegében mindegyik politikai párt elítéli a frakciózást, vagyis a frakciótól eltérő álláspont nyílt képviseletét. De nem is a polgári demokráciának nevezett, valójában csak eszmei alapon létező rendszerről szeretnék értekezni, hanem idézett kiválóságunk és mozgalmunk szellemi vezérének egyik kijelentéséről, amelyet egy másik tárgyú írásában említ, ez pedig így hangzik:

 

“A mai kommunisták SEM törvénytisztelő, a nemzetállamukat bálványozó “fehér”, „európai”, „civilizált” honfiak, hanem – igenis! – a csőcselék, a gyülevész hordák, a feketemunkások, az illegális betelepülők, a segélyeket lenyúlók, a „megélhetési bűnözők”, a vándorok, a prekariátus, az önkényes házfoglalók, az áramtolvajok, a falfirkálók, az autógyújtogatók önérzetes, csöppet se bocsánatkérő és pironkodó szövetségesei. Barátaik cigányok, kurdok, arabok, koszovóiak, szomáliak, menekültek, munkanélküliek, foglyok, prostituáltak, szökött elmegyógyintézeti ápoltak, hajléktalanok, különcök, a globális kapitalizmus szennyes óceánjának uszadékai.

Jézus ügyfelei.”

(Az egész cikket lásd ITT!)

Rögtön leszögezem, a vörös csillag viseléséről vagy nem viseléséről írt gondolataival maradéktalanul egyetértek. Az idézetre koncentráljunk. A két mondatot -amiből az idézet áll- ketté kellene választani. A második mondattal lényegében egyet lehet és kell érteni: az antikapitalista baloldal az elnyomottak oldalára kell álljon, és őket kell segítenie, ők azok, akiket állandóan igazságtalanság ér munkahelyükön (már ha van nekik), jogfosztottak, és majdnem mindig deprivált állapotban tudnak csak létezni. Ide tartoznak az első mondatban felsoroltak egy része is, az önkényes házfoglalók, akiknek még a lakhatást sem garantálja senki, akik alól még télen is kihúzzák nyomorúságos otthonaikat, az áram-és fatolvajok, akik a lopás hiányában lényegében megfagynának télvíz idején, az 50 év feletti munkanélküliek, akiknek soha nem ad már senki munkát a mai Magyarországon stb. Elnyomottak természetesen nem csak társadalmi osztályok lehetnek, hanem nációk és néha országok is, lásd erre a palesztinokat, az arabokat, a cigányokat, kurdokat stb. Ezeket hozta fel példának TGM is, helyesen.

Az első mondat első olvasásra is meghökkentő, és a radikális baloldal valóban ezeket tekinti “szövetségesnek” . De vajon jól teszi-e ezt? Ezzel van egy kis vitám. Megismétlem: valóban az elnyomottak oldalára kell álljon egy kommunista/rendszerkritikus gondolkodású egyén vagy/és mozgalom, de a kérdés nem ez, hanem az, hogy a “csőcselék”

1. akar-e a MI szövetségesünk lenni

2. ez a “csőcselék” azért csőcselék-e, mert a burzsoázia lehetetlen helyzetbe hozza, és így, ezzel a viselkedéssel lép fel a fennálló kizsákmányoló rend ellen, vagy pedig (és sok esetben ez áll közelebb az igazsághoz) egyszerűen frusztrált, mert nem képes úgy élni mint a fehér középosztály, nem tud annyit fogyasztani, és frusztráltságát időközönként “másodlagos politikai cselekvéssel” vezeti el. A kérdés és a válasz sem új, Robert Merton amerikai szociológus az amerikai bűnözőkről készített elemzésében a bűnözők egy csoportját ezzel a kategóriával (frusztráltság) illette. Ebből pedig az következik, hogy ez a réteg sokkal inkább kapitalista gondolkodású, mint az eszme képviselői, így pedig az első kérdésre adott válaszunk negatív, vagyis ez a réteg nem akar a mi szövetségesünk lenni, ergo értük harcolni nem következik az eszméből. Ők nem a fennállóval küzdenek, hanem az ellen, mert nem úgy részesülnek a fennállóból (vagyis a javakból), mint a középosztály, ahová egyébként tartozni szeretnének. És ez igen lényeges különbség!

Jézusra való hivatkozás is téves véleményem szerint, mert Jézus a dolgozó embereket szólította meg (halászokat, vámszedőket), és az eszme kialakulásakor sem Marxnak és Engelsnek, sem Leninnek nem a kisebbségek jártak az eszében, hanem a többség: a proletárok és parasztok, akik látástól vakulásig dolgoztak, de a fennálló rend és az uralkodó osztályok kizsákmányolása révén életminőségük nem érte el azt a szintet, amely munkájukból következett volna. Ehhez járult jogfosztottságuk, kilátástalanságuk. Amiért az antikapitalizmusnak újult erővel fel kell támadnia az nem más, mint a birodalmi politikát folytató országok imperializmusa, a kizsákmányolás növekedése, a bankok és egyéb pénzügyi szervezetek növekvő hatalma és befolyása, és az ezzel való visszaélés stb.

Éppen ezért az a megközelítés, hogy a jogfosztottak, vagy legalábbis a látszólagos jogfosztottak melletti kiállás minden esetben az eszme képviselőinek feladata, nem állja meg a helyét. A kommunisták nagy többsége elfogadhatatlannak tartotta a homoszexualitást, gondoljunk csak a két fő macsóra, Castróra és Che Guevarára, és nem látom be, hogy a kapitalista rendet elfogadó, abban vígan éldegélő jómódú homokost miért kellene az eszmének megvédenie? Csak azért, mert úgymond kisebbségi? Ez vonatkozik a példában említett falfirkálókra: ezek a hülyegyerekek brahiból lefestenek vonatokat, felújított házakat, és azért kellene őket megvédeni, mert a burzsoá rend őrei eljárást indítanak ellenük? Persze ilyen alapon védjük meg a gyilkosokat és rablókat is, ők is a fennálló renddel kerültek összetűzésbe, de akkor ők is arra hivatkozhatnak, hogy csak a burzsoázia hatására követték el tettüket (mert ellehetetlenítették létezésüket), vagyis ők is csak a rendszer “áldozatai”. Hát egy fenét, mondhatnánk lakonikusan, de nem tesszük. Tévedni emberi dolog, és az eszmét képviselőknek nem az a feladata, hogy mindenkit megvédjenek, akik úgymond a rendszer “áldozatai”. Mert egy részük egyáltalán nem áldozat, hanem valóban az, aminek TGM leírta: csőcselék.

A fentiekből jó pár dolog következik, ezekből csak párat említünk további vitára számítva.

1. Az állam elhalásának elméletét felül kell vizsgálni, mert államra szükség van, így természetesen fennálló rendre (vagyis jogi keretekre és normákra) is szükség van (bizonyos ideig mindenképpen).

2. Az az elképzelés, amely jórészt a liberális eszmeiség 1968 óta tartó töretlen fejlődéséből és elterjedésének exponenciális voltából ered, miszerint minden kisebbséget fel kell ölelnie a kommunista baloldalnak egyrészt téves, másrészt ne feledjük, hogy ebben a játékban ott vannak részben a liberális pártok, és részben a szociáldemokrata pártok is. Különösen igaz ez Giddens Harmadik útjának meghirdetése óta.

3. Különbséget kell tenni a jogfosztottak és a joggal visszaélők között, ez utóbbi kategória a bűnözők azon csoportjára utalhat, amely egy olyan fennálló rend ellen követett el üldözendő cselekményeket, amelyek egy kommunista uralom alatt sem elfogadhatók, mert az élet elleni bűncselekmények mindenkor elfogadhatatlanok!

4. Kétségtelen, hogy a “globális kapitalizmus” szennyes és erkölcstelen rendszere sok galibát okozott (fok még okozni) az elmúlt 100 évben és manapság is, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyik cselekvés, amely a fennálló rend ellen történik értelemszerűen a rendszerkritikus gondolkodásúak érdekkörébe is tartozik. A mélyszegénységben élők túlélési ösztöne, és az ebből eredő bűncselekmények (mert jogilag azok: falopás, önkényes lakásfoglalás stb.) elfogadhatóak, ugyanakkor a fentebb már említett, brahiból elkövetett cselekmények nem tekinthetők sem túlélési, sem rendszerellenes tevékenységnek, így nem támogathatóak.

5. Egy esetleges kommunista uralom alatti társadalomnak is a munkára kell épülnie, aki nem akar dolgozni, csak kisebbségi és elnyomott létét, és az abból fakadó hátrányos helyzetét bizonygatja, nos, az ilyenekkel nem nagyon lehet egy dolgozó társadalmat építeni.

6. A “minden jogfosztott ember barátunk” titulust el kell felejteni, nekünk a kizsákmányolt, a társadalomért tenni akaró embereket kell magunkhoz csábítani rámutatva a rendszer ocsmány voltára. Bűnözőkre nincs szükség véleményem szerint.

Ezek azok a pontok, amelyek eltérnek a TGM által felvázolt rövid idézet mondanivalójától. Nem gondolom, hogy igazam van, hiszen eszmei alapon levezetve filozófiai magasságokból TGM-nek alighanem igaza van, de ettől még nem lesz több antikapitalista. Egy rendszerellenes mozgalomnak olyanokra van elsősorban szüksége, akik valamilyen módon ismerik is azt a rendszert, amiről beszélnek, és amely ellen tenni akarnak. A tenni akarás nagyon sokféle lehet: a szegények és hajléktalanok támogatása, szellemi tevékenységek, mint újságszerkesztés, cikkek írása stb. Az erre képeseket kell megnyerni, és a kizsákmányolt alkalmazottakra és bérmunkásokra (vagyis a tőke áldozataira) kellene elsősorban támaszkodni.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük