Vidéki (H)arcok

vezer

Megint eljöttek. Immár nem csak BAZ megyéből, hanem megmozdult szinte az egész ország. Elindult Békés, Csongrád, Szabolcs, Heves, Pest, Baranya, Bács-Kiskun, Somogy, Tolna, Fejér és Zala is. Elkeseredett, tenni akaró emberek vágtak neki a jeges-havas utaknak. Nélkülöző és tengődő vidéki emberek, akik piszkosul unják, hogy ebben az országban mindent, tényleg mindent halálra ítél egy gőgös, öntelt, ugyanakkor félelmetesen amatőr hatalmi klikk. Azok az emberek indultak el, akik boldogulni akarnak, de boldogulni nem tudnak és magukkal hozták a magyar vidék szinte összes bánatát. Aki menetelt velük, az félelmetes és mégis valóságos történeteket hallhatott gátlástalan fideszes kiskirályokról, akik ténylegesen élet és halál urai lakhelyükön és sok más településen is.

Menetre azok indultak, akik nem hajlandóak félni. Azok az emberek, akik eme piszkos nagy demokráciában még emlékeznek ama piszkos nagy diktatúrára, amikor a prolinak és parasztnak nem „kuss” volt a neve, amikor még az asztalra csaphattak, amikor még felemelhették a hangjukat, ha náluk hülyébb ember próbált velük valami kapitális baromságot megcsináltatni. Az a generáció indult, amelyikben még van gerinc és azt a gerincet még nem tudta megroppantani a félelem és a megfélemlítés. Becsüljük meg ezeket az embereket, becsüljük meg ezt a generációt, nézzünk fel azokra, akiknek az van a szájukon, ami a szívükön is. Van aki azt mondja, hogy ez nem érték, sőt fölösleges nyűg csupán. Nincs igazuk! Ma már láthatjuk a megtört generációkat, akik parancsra, a száraz kenyérért is akár hajtanak végre bármily szörnyűséget. Hajléktalan közmunkásokkal romboltatják a hajléktalanok kunyhóit, szolgasorba taszított pedagógusokkal fasiszta propagandát taníttatnak az iskolákban, gyártósorok mellett „fixes” dolgozók állatként bánnak kiközvetített kollégáikkal, mert őket a működési rend másodrendű munkásokká silányította.

Vannak, akik egyáltalán nem értették meg, hogy miért is Éhségmenet az Éhségmenet. Aki nem él totális létbizonytalanságban, aki nem retteg a holnaptól, aki nem virraszt fűtetlen lakásban lázas gyermeke ágya mellett, aki nem tér haza naponta fejcsóválva a munkakeresésből, aki nem hajol le egy hosszabb csikkért egy elhagyatott utcán, aki nincs ráutalva nyugdíjas szülők támogatására felnőtt emberként, akinél nem dörömböl a végrehajtó két kidobóval és nyolc rendőrrel a háta mögött, akinél természetes a villanyvilágítás és nem gyertyát gyújt esténként, az tényleg nem tudja, hogy miért is kellett az Éhségmenetnek indulnia. Mindenki más pontosan tisztában van a ténnyel, hogy ebben az országban nagyon, de nagyon rosszul alakulnak közös dolgaink. A hatalom persze továbbra is magabiztos, de már rendőrsorfalak mögé bújik, ha néhány tucat vidéki a fővárosba érkezik. Még magabiztosnak tűnően provokálnak százezres molinókkal, de az utcára kiállni már nem mernek. Tudják, érzik, hogy valami készül ebben az országban. Sok kéz szorul ökölbe, minden nap több és több az elégedetlen, elkeseredett ember, akikben napról napra jobban fortyog a düh. Ezeket az embereket már nem téveszti meg senki, nem magyaráznak lyukat a hasukba, mert gyomrukat már régen kimarta az éhség és lassan nincs mit veszítsenek. Házukért már jön a bank, gyermekük vagy külföldön vagy intézetbe rángatva a szülők rossz anyagi helyzete miatt. Ezek az emberek, ezek a vidéki arcok egyre elszántabbak és egyre jobban látják, hogy kik azok, akik pusztulásra ítélnek élet- és tetterős emberek százezreit, tán milliót ebben az országban. Őket már nem vezeti félre Orbán haverja, a Vona Gábor az alpári cigányozással. Ők tudják már most nagyon jól, hogy nem azokkal van a baj, akik szintén vidéki tengődésre, lassú éhhalálra vannak ítélve. Ők látják, hogy kik zsírósodnak pofátlanul gyorsan, miközben a többség bordáin a jeges szél citerázik. És ők el fognak indulni és akkor nagy bajban lesznek a ma még önelégülten vigyorgó narancsbárók és talpnyalóik Battonyától Nemesmedvesig. Ha a vidéki arcok és a pesti srácok egymásra találnak, akkor szépen el fog kotródni innen néhány tucat zsebdiktátor és talán lesz egy olyan ország, ahová a normális boldogulás esélyével hazatérhetnek a szociális emigrációba kényszerített százezrek.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük