Viktor, menj el!

tamsgsprmikls

Felszólítottak bennünket, helyesen, hogy ne gyűlölködjünk, ne beszéljünk túl keményen, úgyhogy én egy szelíd mondattal fogom kezdeni.

Nagyon szépen kérlek Viktor, menj el! Nem haragszunk, semmi baj, menj el!

1956-ban a fölkelt nép sok mindent akart. Nemzeti függetlenséget, többpárt-rendszert, alapvető szabadságjogokat és még néhány dolgot, amiről nem szokott szó esni. Amit nem akart a nép, az a horthy-rendszer restaurációja volt, a hárommillió koldus Magyarországának restaurációját ötvenhat nem akarta és nem akarjuk mi sem. Ötvenhat dicsőséges népe azt is tudta, hogy nem elég, ha beleszólhatunk a politikába. Munkástanácsokat alapított, amelyekkel beleszólt a gazdaságba, beleszólt a termelésbe, beleszólt a szociálpolitikába. Ha nem állítjuk vissza a nép hatalmát a teljes élet fölött, nem lesz itt demokrácia, nem lesz itt semmi.

Megkérdezte tőlem valaki, „Mondja Tamás úr, mi az, hogy nép?” Megmondom. A nép kedves barátaim több, mint az emberek gyülekezete. Ez az embereknek az a gyülekezete, amely tudja, hogy mi a közjó, amely tudja mi a közérdek, amely ezért lemondásra is hajlamos. A nép igazi fogalma nem csak azt jelenti – azt mindenképpen – , hogy szabadok vagyunk, egyenlők vagyunk, testvérek vagyunk mindannyian, hanem jelent még két dolgot, ami túl van az igazságosságon, túl van az egyenlőségen. Az egyik ilyen fogalom a fölvilágosodásból, a másik a kereszténységből származik. Az egyiket úgy hívják emberi méltóság, a másikat úgy hívják felebaráti szeretet. Milyen nép az felebarátaim, honfitársaim, polgártársaim, milyen nép az, amely eltűri, hogy szegény öreg asszonyok és öreg emberek a következő télen megfagyjanak? Milyen nép az barátaim, amely eltűri, hogy a sötét, hideg konyhában, kereskedelmi televíziók hülyeségét néző emberek várják a halált? Nem, mi nem ilyen nép leszünk, barátaim! Ezt mi nem fogjuk engedni! Nem fogjuk engedni, hogy hazugságra tanítsák a gyerekeinket! Ha kell alternatív tankönyveket iratunk és otthon tanítjuk meg őket az igazságra, ha már elvették tőlünk az iskoláinkat. Majd dudorászunk otthon egymással, mert elvették a zenénket! És a legfontosabb: szabadok leszünk egymással, tisztelni fogjuk egymást, akkor is, ha el akarják venni a szabadságunkat. Tisztelni fogjuk a nőket, tisztelni fogjuk a gyerekeket, nem nevezzük nyuggernak az öregeket, tisztelni fogjuk a cigányokat, tisztelni fogjuk a zsidókat, tisztelni fogjuk magunkat.

Különös időket élünk kedves barátaim! A kormány engedelmesen végrehajtja a nemzetközi pénzügyi intézmények által megkövetelt megszorító intézkedéseket, majd ugyanezen megszorító intézkedések ellen tüntetéseket szervez. Mindent megtesznek avégett, hogy külföldről segítsék őket hatalmon maradni, majd a következő napon mindent megtesznek annak érdekében, hogy azt gondolják az emberek, hogy ők nem is hatalmat gyakorolnak, hanem szabadságharcot vívnak. Szeretném már látni én azt a szabadságharcot! Szeretném látni, mikor fordul szembe a nyomorító szegénységgel, nélkülözéssel és kilátástalansággal, a közmunkára kényszerített, segély nélkül tengődő, bizonytalanságra ítélt, megalázott magyar nép. Szabadságharc? Igen! Megkapjátok!

Soha többé senkiről nem szabad megfeledkeznünk! Soha többé ne képzeljük, hogy élvezzük a szabadságot, ameddig embertársaink szenvednek, amíg magyar gyerekek éheznek! Soha többé ne tűrjétek el! Nem kérlek benneteket semmire, szabadok vagytok, szabadok vagyunk, éljen a haza!

Tamás Gáspár Miklós

2012. október 23. Szabad Sajtó útján elmondott beszéde

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük