Visszanézve

look back

Hétfő lévén, az ember a szokásosnál is ingerültebb és morcosabb, újra be kell menni reggel melózni és felvenni a munka fonalát, amit jó esetben péntek délután ott hagytunk a képzeletbeli munkapadunk mellett. A reggeli kávé józanító illata összerakja az embert, hogy hol tartott – pontosabban hol nem tartott a munkájában –, ezért az utolsó kortyokra egy kis emlékeztető a mögöttünk hagyott hét eseményeiből.

A pedagógustüntetés webkettes lecsapódásaként kitört a majdnem lumberszexuális, kockás inges forradalom, amennyiben tanárok, diákok, szülők, tesók, nagymamák, értelmiségiek, politikusok és más léhűtők, mint e sorok szerzője, kockás ingekkel plakátolták tele a netet. Szép látni, ahogy pótcselekszik az ország.

A háttérben és halkan az írástudók egy része azért ugrott össze, hogy mennyire legyen szakmai és mennyire legyen, vagy éppen ne legyen mozgalmi kérdés a tanárság panasza. Szó se róla, abban szerintem nincs vita, hogy az elmúlt huszonnagyonsok évben, amit reformnak hívtak, az valójában adminisztrációs tesze-toszaság volt. Az ugyanis nem tekinthető reformnak, a szó eredeti értelmében, ha átírják a tankönyveket, az meg még kevésbé, ha perverz módon koncentrálják az oktatásirányítást. (Az előző még perverzebb és még rosszabb hiper-decentralizálás mintájára.) Igaz, hogy a „reform” ugyanolyan rossz emlékezetű és elkopott szavunk már, mint a „nemzeti”, de végre-valahára érdemben tenni kéne valamit, a 25 ponton innen és túl.

Ennyit erről, mindeközben a nemzetközi helyzet egyre fokozódik! Annyira stagnál már a benzin ára, hogy a nagy kőolaj-kitermelő országok gyorsan megállapodtak Szaúd-Arábia és Oroszország vezetésével, hogy visszafogják a termelést. A környezetvédők és a piacok és a putyini álmokat nyögvenyelő orosz gazdaság örült a hírnek a legjobban, bár a hordónkénti 30 dolláros kőolajár még mindig messze van a kívánatostól. Hiába, az orosz medve rosszul teljesít, atomok vannak a levegőben, így Vlagyimir Vlagyimirovics magyar barátját sietett is a keblére ölelni és pár összegabalyodott szálat kibogozni.

A napnyugati őrjáratban két fontos dolgot tartok megjegyezni. Először is: Christine Lagarde van, volt, lesz, hogy röviden fogalmazzak. A világ egyik legbefolyásosabb asszonya újabb 5 évig lesz az IMF elnöknője. Igaz, hogy egyedüli jelölt volt, de úgy látszik megbirkózik a feladattal. Politikailag továbbgyűrűzik a Bernie-Trump mizéria, igazából mindkettővel valamilyen szinten nyerni fog a közélet, miként Ferenc pápa is láthatóan jót tett az egyháznak.

A hét kulturális veszteségekben is bővelkedett, amennyiben lezárult a nyitott (élet)mű, Umberto Eco ugyanis végleg besétált a fikció erdejébe.

Hazai vizekre visszatérve: a kincstári TV szerint, nagyon fontos hír, hogy a Repülős Gizi újra lecsapott. Azt sem hittem volna, hogy Kunhegyes város képviselőtestülete okos döntésével „a 20. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról szóló törvény értelmében” megszüntette a Bajcsy-Zsilinszky utca elnevezést, és az utcát Wass Albertre keresztelte át. Hát igen… ezek a fontos dolgok…

A sporthíreket nem követem, ez azért megbocsátható.

Végül egy személyes, színes kis vegyes: a sarki közértben akciós az Ászok. Köszönöm a figyelmet, lehet tologatni az exceltáblázatot tovább!

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük