Vörös Görögország

gorog

Miközben a görögországi események egyre inkább egy demokratikus, azaz választások útján történő valódi (!) forradalom irányába mutatnak, aközben idehaza szinte semmit nem tudunk arról, hogy kik a szereplői ennek a folyamatnak, milyen követeléseik vannak.

Az átlagos magyar választóhoz maximum annyi informácó jut el, hogy a lusta görögök arra készülnek, hogy felborítsák a világ eddigi békés egyensúlyát és a mindenki jólétét fenyegető válságot hozzanak ránk is. A tájékozottabbnak tűnők pedig egyszerűen nem tesznek mást, mint félretájékoztatják a közvéleményt, azt a látszatot akarják kelteni, hogy valami sztálinista, romboló csürhe került a hatalom közelébe, akik megválasztásuk esetén azonnal bevezetik a proletárdiktatúrát és minden magántulajdonnak hadat üzennek.

A kép ennél jóval összetettebb. A Radikális Baloldal Koalíciója, a SYRIA, amely második legerősebb erő lett a választásokon és a várhatóan megismétlésre kerülő voksolás győztese lehet, egy több mint két évtizedes múltra visszatekintő szervezet. A Szovjetunió összeomlása a görög kommunista mozgalmat is átalakította. A hagyományos utat járó párt mellett megalakult az ökológiai szervezetek és baloldali mozgalmak szövetségeként a Synaspismos, amely azóta is stabilan jelen van a görög politikai életben, idáig kispártként. Ez az erő képezi a gerincét annak az együttműködésnek, amely 2004-ben alakult meg Radikális Baloldali Koalíció (SYRIZA) néven. A szerveződés természetesen nem a semmiből jött létre, az előkészítésben fontos szerepet kapott az antiglobalizációs mozgalom, amely az ezredfordulót követő néhány évben aktívan jelen volt Európa politikai palettáján és szinte sehol sem tűnt el észrevétlenül. Kevéssé ismert tény, de Magyarországon ebben a közegben és ekkor kezdett megerősödni az a politikai közösség, amely 2008-ban LMP néven alakult politikai szervezetté. A nagy különbség a SYRIZA és az LMP között az, hogy előbbi felvállalja baloldali identitását, utóbbi igyekszik azt zavaros centralista politikai énképpel elfedni.

Persze azt az utcai megmozdulásokról hozzánk eljutó képsorok is bizonyítják, hogy Athén nem Budapest. Görögország a 2008-as válság után képtelen volt stabilizálni helyzetét az EU és az IMF iránymutatásainak megfelelően, egyszerűen azért, mert az a görög társadalom széles rétegeinek egyértelmű kivégzését eredményezte volna. Magyarországon minden gond nélkül lehetett fellépni a segélyből élőkkel, a korengedményes nyugdíjasokkal, a rokkantakkal szemben és lehetett sarokba szorítani a munkavállalókat. Eközben a görög nép, a görög szakszervezetek radikalizálódtak és elsöpörték a politikai palettáról azokat, akik mindenáron a megszorítások politikáját erőltették. Új választásra éppen azért van szükség, mert a mérsékelt jobb és baloldal összeállna ugyan, de többségük nincs és nem találtak a parlamentbe jutott erők között néhány bársonyszékkel megvásárolható szövetségest. A megszorításokat elutasítók vezető ereje a SYRIZA, de ők sem voltak képesek kormányalakításra, mert a szövetségből korábban kiváló Demokratikus Baloldallal és kommunistákkal együtt sem lett volna többségük. A mérleg nyelvét ugyanis nem más politikai erő képviseli, mint a görög szélsőjobb, amely természetesen azzal nyert voksokat, hogy a legnyomorultabb társadalmi csoportot jelentő bevándorlóknak üzent hadat.

A 2007-es választások óta folyamatosan erősödő SYRIZA tehát egy modern radikális szerveződés, amely a hamarosan újra kiírásra kerülő választások győztes ereje lehet. Programja logikus módon nem túl bonyolult, mert Görögországban immár egyetlen kérdés és két válasz van. Vannak, akik elfogadják az EU és IMF diktátumokat és vannak, akik nem. A SYRIZA ha győz, keményen képviselni fogja alapértékeit. Felmondják az IMF hitelszerződést, valószínűleg államosítani fogják a bankokat, nem hagyják érintetlenül a bankbetéteket sem. A 165 milliárd eurónyi megtakarítás országból való kimenekítése éppen ezért folyamatos. Alexis Tsipras a SYRIZA első embere egy szóval sem beszélt arról, hogy erre az állam rátenné a kezét, egyszerűen csak egy megoldási javaslatként vetette fel, hogy a képződő hozamok ne a bankoknál csapódjanak le, hanem azt fordítsák társadalmi célokra. Nem győzik hangsúlyozni, hogy a betétekhez nem kívánnak nyúlni.

Mindeközben a görög radikális baloldaliak, akik tagjai az Európai Baloldali Pártnak, komoly kihívás elé állították a francia szocialisták vezetőjét is, mivel Alexis Tsipras kezdeményezte, hogy fogadja őt François Hollande, aki Sárközyt a radikális baloldali voksoknak köszönhetően tudta legyőzni. A francia elnökválasztás meglepetésembere, a Baloldali Front jelöltje Jean-Luc Mélenchon természetesen gőzerővel a görög elvtársai mellett kampányol. Már csak azért is, mert a legtöbb európai országban gyorsan erősödnek azon politikai erők, amelyek hasonló programmal rendelkeznek, mint a görög radikális baloldaliak.

Magyarország persze kivétel. Nálunk a görögországihoz hasonló követelések semmilyen oldalon sem szalonképesek. Emiatt csak szándékosan torzított információk jutnak el az emberekhez és szinte természetes, hogy a valóban (!) forradalmi görög változások hírei csak a szélsőjobboldalon keresztül szivárognak be az országba. Némileg vicces, hogy ezen oldalakon részletesen írnak a megszorításokat ellenző követelésekről, de a szerveződések baloldaliságáról szinte szót sem ejtenek.

Kalmár Szilárd
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük