XXI. század

do the evolution 2016

Két hét szabadság így év végén, ritka alkalom az elmélyedésre. Az év vége az összegzések ideje. Lezárni a múlt egy szeletét, és kezdeni egy újat. Újat. De nem biztos, hogy jobbat! Mit is jelent nekem a XXI. század…

Olvasom a technika milliónyi csodáját, és azt hinném, ha nem itt a Földön élnék, hogy az emberiség fejlődik. Hogy az új találmányok az ember, mint egyén szabadságát hozzák el. Szabadságot, és jobb, emberibb életet. Ezt gondolnám józan ésszel, ha becsuknám a szemem, és a tudatom a valóság előtt. Mi az, amit mégis látok, a logikának, minden logikának ellent mondva?

Ugyanazt a harcot vívjuk, mint az ősember tette évmilliókkal ezelőtt. Ugyanúgy az állati ösztönök szintjén létezünk, legfeljebb a módszerek változtak, finomodtak. Ma azt jelenti a pénz, mint az ősidőkben a furkósbot. Régen viszont elszaladhattál, és egy másik vad tájon felépíthetted a saját életedet, amit ma nem tehetsz meg. A civilizációnak nevezett szarságban elveszítetted az életfenntartó ösztöneidet, tudásodat. Nem vagy életképes a közösség kegyelme nélkül!

Városokba terelték a többséget, kihasználva a kényelemszeretetét. A mai generációk, akik városban nőnek fel, se az élelmüket, se a fedelet fejük fölé, úgy általában semmit nem képesek előállítani. A nők lassan főzni sem tudnak, nemhogy kertészkedni, a férfiak zöme lassan egy szöget képtelen falba verni. Természetesen ezek sarkított példák a jobb érthetőség kedvéért.

A Vidék… Azt hinnénk, hogy ott jobb a helyzet. Nem egészen. A házak körüli kertek méretei csökkennek, lassan kikopik a háztáji, a veteményes. Csicsás parkosított terciák, azt hinnénk ez jó dolog, ez a fejlődés! Közben a vidék 90%-a is városban, gyárakban dolgozik. Senki nem gondolja át, hogy mit is ad fel érte cserébe!

Azt hiszitek, szabadok vagytok? Egyre szabadabbak? Mitől? Én csak függőségi viszonyokat látok. Minél kevésbé vagy önfenntartó, annál nagyobb a függőséged a mára önálló életre kelt hatalomtól! Vajon hány ember lenne életképes attól a perctől kezdve, hogy a mindenkori hatalom azt mondja, rád nincs szükségem?

Ahogy nézem a hajléktalanok növekvő számát, ahogy nézem az éhezők növekvő számát, ahogy nézem a nyomor, és kifosztottság különböző fokozatain lévő embereket, a válaszom a növekvő halálozási adatok, és csökkenő születések száma. Nincs értelme szülni, és nincs értelme élni. És mégsem lázadnak tömegek…

Miért is? Mert mára túlságosan függővé váltak az adott rendszertől. Önmagában életképtelen generációk tömegévé váltunk. A paraszt elszakadt a földtől, nincsenek kalákák, nincs összefogás, nincs egyetemes tudás az életben maradáshoz. Nem képes lázadni, mert nem képes életben maradni! A rendszer foglyai lettünk, önmagunk ellenségévé váltunk.

Fejlődés… Milyen fejlődés az, ami keveseknek jó, és sokaknak a nyomort jelenti? Milyen fejlődés az, ami az egyén szolgaságát jelenti saját hazájában, és a hazája szolgaságát jelenti egy tágabb közösségben? Milyen fejlődés az, ahol az egyén szabadsága csorbul? Milyen fejlődés az, ami szolgaságot hoz csupán a többségnek?

A rabszolgatartó társadalmaktól a kapitalizmusig számtalan lépcső vezetett. Valahogy mindig el tudták hitetni a jónéppel, hogy fejlődünk. Hogy jobb lesz. Volt egy félresikerült erőlködés a lánc megszakításában, de épp a tudás híján kudarcba fulladt. És mi nem tanultunk se abból, se az előzőekből. Újra beszálltunk a mókuskerékbe, csakhogy már a kifosztás egy magasabb szintjén. És még csak észre sem vesszük!

Olyan tulajdonságok kellenének hozzá, ami mára kihalófélben lévő fogalmak. Úgy, mint: szabadságvágy, gerinc, erkölcs, tudásvágy, humánum. Nektek harc kell, verseny kell! Győzött az egoizmus a humánum felett.

Üdvözöllek a földi Pokolban!

Forrás: Facebook

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük