Egyre nagyobb a baj a vendéglátásban – előre menekül a Jedermann

Tíz napja beszégettünk Boskovics Gáborral a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe került Jedermann kávézó tulajdonos-ügyvezetőjével. Éppen az interjú alatt jelentette be a kormány a bérkompenzációt, kellett pár nap, mire kiderültek a részletek, melyek nem segítettek semmit a kávézón. A kávézót pár évvel ezelőtt a világ legjobb 30 jazz-bárja közé, turizmus-szakértők pedig Budapest 60 emblematikus helye közé választották.

Munkások Újsága: A kávézó Facebookján az olvasható, hogy el kellett bocsájtani nyolc embert. Nem volt más lehetőseg?
Boskovics Gábor: Elértünk oda, hogy nincs miből bért fizetnünk. Hetek óta ráfizetésesen tudtuk csak működésünket fenntartani, azzal a reménnyel, hogy menet közben sikerül olyan utat találni, ami kivezet ebből a helyzetből. Többekkel felvettük a kapcsolatot, hogy konyhánk kapacitásait felajánljuk, illetve nagy reménnyel vártuk a kormány munkahelymegtartást célzó gazdasági mentőcsomagját is. Ebből sajnos semmi nem jött be, így bármennyire nehéz, nem volt más választásunk.

M.Ú.: Hogy megy a házhozszállítas?
B.G.: Sajnos csak kevéssé. Ahhoz, hogy ennyi dolgozót fizetni tudjunk mindenképpen kevés. Ezen nem is csodálkozom, egyrészt a házhozszállítás nem a profilunk, és nagyon nagy kínálat van a piacon, miközben a mindenkinek egyre kevesebb pénze van. Ehhez még azt is tudni kell, hogy a kiszállítás területileg igen behatárolt körzetben lehetséges, így sokak, akik rendelnének tőlünk, ezt nem is tudják megtenni, hiába szeretnék.

Ami még van, és nagyon jól esik nekünk, hogy számos vendégünk úgy is próbál segíteni nekünk, hogy helyben vásárol tőlünk elvitelre. De, mindez együtt kevés ahhoz, hogy csapatunkat egybetartva tudjunk tovább működni.

M.Ú.: Tíz napja ott hagytuk abba, hogy kb. ket hete van meg a Jedermannak, ami hétvégén letelik.
B.G.: Már akkor sem voltak jók a kilátások, de volt még idő, így bízhattunk abban, hogy valami pozitív fordulat, valami reménykeltő változás áll be. Sajnos nem így alakult. Így bekövetkezett a realitás: tartalékaink elfogytak. Ebben az esetben nem tehettem mást, fájó szívvel meg kellett válnom csapatomtól, akikkel végigküzdöttük ezeket a nehéz heteket. Rettenetes döntés, amit nem könnyű megemészteni.

M.Ú.: Közben kijöttek a gazdasági mentőcsomag részletei, melyet szinte az öszes szakmai szervezet kritizált, mennyit segített ez a kávézonók?
B.G.: Úgy is fogalmazhatnék, hogy semennyit. Szépen hangzanak a bejelentések, csak számunkra semmit sem érnek. Az adó- és járulékelengedések valóban segítség lehetne, de sokkal nagyobb ennél a baj.

Azt kellene megérteni, hogy ha egy természeti katasztrófa okán nem lehetnek elegendő bevételeink, akkor a fejünk tetejére is állhatunk, nem lesz miből fizetést fizetni, a folyó fix kiadásokról (üzemeltetési költség, internet, banki költségek, hulladékszállítás stb.), ami a mi esetünkben több százezer forint havonta, nem is beszélve.

A kormány által beharangozott ezermilliárdokról az jut eszembe, hogy egy nagy szemfényvesztés az egész. Ezzel az erővel én is elmondhatnám, hogy a Jedermann kávézó a válságban már eddig is sok-sok millió forinttal segítette az embereket, hiszen mindezt nem kellett nálunk elkölteniük, meghagytuk a pénztárcájukban. Sőt beszállítóinknak is rengeteget segítettünk nemcsak több millió forinttal, amit beszerzésekre fordítottak volna, hanem ezzel járó terheiket is levettük vállukról.

M.Ú.: Jó, hogy a humorérzék azért megmaradt.
B.G.: Viccet félre téve, amit nagyon vártunk az a bértámogatás, és ami a mi szempontunkból a legborzasztóbb: a rendelet alapján mi nem vagyunk rá jogosultak, ugyanis csak olyan vállalkozásokra vonatkozik, amelyek forgalma legalább 15%-al, de legfeljebb 50%-al csökkent. A miénk ugye (sok egyéb vendéglátós vállalkozáshoz hasonlóan) jóval nagyobbat zuhant, így a támogatást nem érdemlő életképtelen vállalkozásnak számítunk, annak dacára hogy 10 éve eredményesen, a szabályokat betartva, köztartozás nélkül működünk, ezzel gondolom a Navnál is tisztában vannak, vagy egy kattintással megnézhetik.

A Jedermann kávézót pár évvel ezelőtt a világ legjobb 30 jazz-bárja közé választották, turizmus szakértők Budapest 60 emblematikus helye közé választottak minket, és a Magyar Konyha szakmai magazinjában évről-évre Top 10-ben kapunk helyet.

De még ha kaphatnánk is bértámogatást: a kieső munkabérre számított 70% az nagyon karcsú, halottnak a csók, arról nem is beszélve ez sem automatikusan és gyorsan jár, hanem pályázatot kell benyújtani érte – majd májusban és fellebbezés lehetősége nélkül csak azok kaphatják, akik nemzetgazdasági szempontból fontosnak ítéltetnek. Köszönjük!

De ami a legjobban bánt és a saját bajomnál is jobban fáj, hogy mi van a dolgozni nem tudó, vagy munkájukat vesztett emberekkel? Róluk egy szó sem esett!

Nekik kellene a segítség, de sürgősen! Két munkatársam is kénytelen albérletét feladni, egyikük kisgyermekét egyedül nevelő anyuka. A többiek talán a májust kihúzzák majd még. És utána? Vagy van közöttünk egyetemista, aki nem jogosult munkanélküli segélyre mert nappali tagozatos. Vele mi lesz?

M.Ú.: A külföldi példák több ezer eurós támogatásokrol szólnak, nálunk vajon miért nem tudtak ilyen rendszert kitalálni?
B.G.: Németországi barátaim, akik egy Hamburg melletti kisvárosban működtetnek egy éttermet, jóval kisebbet mint a mienk, két alkalmazottal, nos ők, első körben, nehézségeik áthidalására vissza nem térítendő 9000 euró gyors támogatást kaptak kvázi bürokráciamentesen. De tudjuk, hogy számos országban azonnali anyagi segítségekkel támogatják meg a lakosságot, hogy elkerüljék a társadalmi összeomlást. És ez az egyetlen megoldás – nincs más út.

Hogy itthon miért nem? Erre én is valóban kíváncsi lennék. Két tippem van: a hangzatos propaganda ellenére vagy nincs is pénz a kasszában és a hírekben repkedő ezer milliárdok mind csak porhintés és/vagy a kormány számára a gazdasági mutatók fontosabbak az embereknél, még azon az áron is, hogy önhibájukon kívül tömegek szegényednek el, veszítik el lakhatásukat és megélhetésüket. A másik még rosszabb: van pénz, de segítségnyújtás helyett csak maguknak szánják.

M.Ú.: Nyugaton elkezdődtek a lazitások, reményt kelthet ez?
B.G.: Persze, remény mindig van. Sok rossz után csak jó jöhet. De korai és nehéz most még optimistának lenni. Napról-napra, hétről-hétre tervezünk, azután meglátjuk, hogy sikerült-e túlélnünk, vagy nem.

M.Ú.: Van-e barmilyen egyéb ötlet, hogy bevételhez jusson a kávézó, már a házhozszállitas is profilváltás volt.
B.G.: Van még egy utolsó szalmaszál amerre menekülni igyekszünk, bízunk az emberek támogatásában, hogy sokan vannak, akiknek a Jedermann fontos, és aki megengedheti magának anyagilag segítsen minket a túlélésben és az újrakezdésben. De nem szimplán kéregetni szeretnénk, ezért egy sajátos Jedermann web-shopon dolgozunk jelenleg, ahol különböző saját tárgyainkat illetve felajánlott tárgyakat kínálunk majd támogatásért cserébe.

Ha megosztaná ön is velünk és az olvasókkal, hogy a koronavírus, hogyan hatott cégére, vállalkozására, kérjük, írjon mailt. Megírjuk, fotózunk, videózunk. Köszönjük. muonszerk(kukac)gmail.com
  •  
  •  
  •  
  •