Kedves Iván!
Néhány nappal ezelőtt írtál egy cikket, amelyben több torz állítás is található. Lényegében azt mondod, hogy a magyar baloldalnak van történelmi bűne, úgy érezteted, hogy a magyar munkások mozgalmaiban mélyen bele van gyökerezve az antiszemitizmus, amelyet szerinted több pogrom is alátámaszt.
A sommás válaszom az, hogy nincs igazad. A magyar munkásmozgalom mindíg ragaszkodott ahhoz az internacionalista világnézethez, amelyben nem volt helye olyan torz dolgoknak, mint a zsidók misztikus gyűlölete. Sőt, a ránk nyomott jobboldali bélyeg ugyanaz, ami rajtatok is, azaz mi is részei vagyunk valamiféle zsidó világösszeesküvésnek. Ez természetesen nem igaz. Mi igazából azt is csak a náciktól tudjuk, hogy legkiválóbb vezetőink többsége éppen zsidó vallású családba született. Frankel, Politzer, Garami, Kunfi vagy Mónus. Egy szűk évszázad nagy vezetői, akik közül csak Garaminak és Mónusnak adatott meg a lehetőség, hogy ne külföldi száműzetésben halljon meg. Előbbi hazajöhetett meghalni, utóbbit, az oroszországi pogromok elől menekülő család gyermekét pedig 1944-ben Budapesten verték agyon a nyilasok.
A magyar baloldaliakat, kommunistákat néhány ember ostobasága miatt egyként lefasisztázni gyalázat. A Bayer által visszasírt orgoványi erdőben zsidókból és kommunistákból gyúrt húspépet a fegyveres söpredék. Ők antiszemiták voltak? Ságvári antiszemita volt? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Ez az opció nem létezett a szervezett munkásmozgalomban. Azokat, akik erre az útra tévedtek, a mozgalom kitaszitotta magából. Javaslom, hogy lapozz fel néhány két világháború közt írt Kassák regényt.
Azt is érezteted, hogy a hazai munkások hajlamosak voltak az antiszemitizmusra. Valóban, ez a probléma mindig feltűnt, már Frankel idejében is gond volt a a zsidók ellen morgolódó cipészekkel, sőt az sem titok, hogy az.1848-as zsidó honvédeket szervező Táncsics öreg korában leírt néhány rémes ostobaságot, de ettől függetlenül ez a jelenség a mi köreinkben mindig is ellenség volt. Nem a zsidók jobboldaliak által vélt dominanciája, hanem eszmerendszerünk internacionalista alapjai miatt. A munkásmozgalomban soha nem lehetett központi jelentősége a zsidók gyűlöletének még akkor sem, amikor ez volt a hazai úri szalonok legfontosabb közös nevezője.
Az, ami a második világháború után történt, gyalázat. A sztálinizmus rémségeihez nekünk semmi közünk. Ezt a legjobban az bizonyítja, hogy rákosi börtöneiben éppen baloldaliakból volt a legtöbb. A gulág rémségeit magyarul az a Lengyel József adja vissza a leghitelesebben, aki alapítója volt a magyarországi kommunista pártnak és a gulágról is kommunistaként tért vissza. Mi közünk ahhoz, hogy Rákosi és bandája lepaktált a nyilasokkal és azok a szemétládák néhány év múlva ugyanúgy kínozhattak minket, mint Horthy alatt? Sőt, meg kell jegyeznem, hogy ez az ország éppen Kádár alatt került a legtávolabb az antiszemitizmustól. A rendszerváltás után nyilasoknak szinte a nulláról kellett újjáépíteni ezt a szörnyűséget és ez nem is ment volna nekik a teljes magyar jobboldal támogatása nélkül.
A fentiek alapján talán te is belátod, hogy ostobaság mozgalmunkat múltja alapján kirekesztőnek bélyegezni. Voltak és vannak negatív tendenciák, köszönjük, hogy ezekre rámutattok, de visszautasítjuk a kollektív bűnösség vádját. Ostoba vádaskodás helyett támogatást kérünk. Segítséget ahhoz, hogy a hazai munkások a mi irányunkba jöjjenek és ne csábuljanak el a náci szirénhangok miatt. A polgári liberálisok és a baloldaliak modern kori történelmünkben általában egymás mellett álltak. Gondoljunk csak a 1872-es hűtlenségi perre, ahol Eötvös védte a perbe fogott munkásmozgalmi vezetőket vagy a Horthy által, a biatorbágyi merénylet miatt aljas módon kivégzett Sallaira és Fürstre, akiket Zsolt Béla szintén liberális lángelme próbált megmenteni a haláltól.
A képlet ma is hasonló a baloldal és a liberális oldal ismét egymás mellett halad a jobboldal által kijelölt kényszerpályán. Ha tetszik, ha nem, együtt kell legyőzzük ezt a söpredéket. Ennek a kötelező együttműködésnek nem tesz jót, ha ti szokásotokhoz híven kétfrontos háborút vívtok, sok energiát fektetve abba, hogy a valódi baloldal ne tudjon magára találni. Nélkülünk nem megy és nem fog menni. A prolikat valakinek meg kell szólítani és meg kell szervezni. Bízzatok bennünk! Mi Táncsics, Frankel, Garami, Kunfi, Mónus, József Attila és Kassák Lajos utódai vagyunk és nem Sztáliné vagy Rákosi, Hitleré vagy Szálasié a pedig a legkevésbé sem.
Bächer Iván cikke:
